Az ember hallószerve és a hallás folyamata.
Már a kis egysejtűek is hallanak. A hangadó ízeltlábúak a lábon és a tor és potroh között van. A fülkagyló az emlősökre jellemző. A külső fül egy tölcsérszerű vezeték, mely a hang vezetésére szolgál. A dobhártya választja el a középfültől. A dobhártya egy vékony, feszes lemez, mely erekkel dúsan át van szőve. Fájdalomérző receptorokat tartalmaz. 20-30 szorosára erősíti a hangot, s továbbadja a hallócsontocskáknak (kalapács, üllő, kengyel). Ezek a szervezetünk legkisebb csontjai. Tovább erősítik a rezgéseket. A középfül része a fülkürt, amely a garatba vezet. A dobhártya két oldala közt kiegyenlíti a nyomást. A rezgések az ovális ablakon keresztül jutnak a belső fülbe. Ez már a koponyacsonti üregben van. Az ovális ablakhoz kapcsolódik a csiga, ami a hallás érzékszerve, és a három félkörös ívjárat, ami az egyensúlyozás érzékszerve. A csiga nemcsak az ovális ablakhoz, hanem a kerek ablakhoz is kapcsolódik. A hangvezetés: Külső fül Þ dobhártya Þ hallócsontocskák Þ ovális ablak Þ csiga folyadéka. A csiga felső járatát egy alaphártya választja el az alsó járattól. A Corti-féle szerv kivételével folyadék tölti ki. Ebben az alaphártyához mechanikai receptorok kapcsolódnak. Ezek felett fedőlemez található. A hallás elméletét Békésy György dolgozta ki. Miután a csiga átveszi a rezgést a hallócsontocskáktól, a csigában a folyadék lefékeződik. ...
Megjegyzés küldése