Az élővilág és a környezet védelme

Az élővilág évmilliárdos fejlődése során állandóan alkalmazkodott a változó földi viszonyokhoz. Az ember megjelenése eleinte aránylag kis területen változtatta meg ezt a folyamatot. Az elmúlt száz esztendőben azonban robbanásszerűen, olyan rövid pillanatszerű változást jelentett, hogy az élővilág nem képes ehhez elég gyorsan és károsodás nélkül alkalmazkodni. Az élővilágot károsító hatások egyre nagyobb méreteket öltenek, és már a bioszféra szintjén is észlelhetőek. Megmutatkozik a levegő és a vizek szennyezettségének növekedésében, a termőtalajok pusztulásában vagy a biomokban található fajok számának csökkenésében.

A levegőszennyeződés eleinte csak a szennyező forrás környékén ipartelepeken, nagyvárosokban elsősorban az emberre gyakorolt hatásként volt jelen. Ma már egyre nagyobb területeket érint. A legsúlyosabb levegőszennyeződést a légkör növekvő kén-dioxid tartalma okozza. A kén-dioxid a légkörbe jutva az esőcseppekkel kénsavat alkotva jut a Földre és ott gátolja az élővilág fejlődését, és a növényekbe jutva gátolja a fotoszintézis folyamatát.

A vizek szennyeződése olyan következményekkel jár, hogy csökken vagy megszűnik a bennük zajló élettevékenység. A vizek biológiai minőségének romlását a biológiailag aktív méreganyagok okozzák (pl.: a háztartási mosószerek, növény védőszerek), ezek felhalmozódása mérgezést okoz a különböző fogyasztási szinteken. A természetes vizekben a szerves anyagok lassan lebomlanak, a bomlásterméket pedig tápanyagként újra felhasználja a vízinövényzet. Ehhez az öntisztulási folyamathoz a vízben lévő oxigénre is szükség van. A tápanyagokban gazdag, úgynevezett eutróf vízben ugyan is erőteljesen megnő a szerves anyag termelése. Az elhalt élőlények hulladéka az aljzatra kerül, ahol a lebontó élőlények ez idő után már nem képesek a megnövekedett mennyiség feldolgozására, és rothadási folyamatok indulnak be ami oxigén elvonással jár és elszaporodnak a heterotróf táplálkozású mikroszervezetek, amelyek oxigént használnak légzésükhöz. Az élővíz elöregedik és a víz az eutrófizálódás folyamatában lassan feltöltődik iszappal, majd mocsaras, lápos területté alakul át.

A talajszennyeződés és a talajpusztulás

A talajpusztulást a szél és a víz állandó hatása idézi elő. Ezt az emberi beavatkozás jelentős mértékben befolyásolja. Ez elsősorban a növényzettel ritkábban borított területeket érinti (pl.: a fakitermelések helyszínén és a természetes gyepek feltörésének helyszínén).

A talajpusztulást a helytelen műtrágyázás váltja ki. A talajszennyezés egyet jelent a talajban lakó baktériumok, gyűrűsférgek, ízeltlábúak és más élőlények pusztulásával.

Az élővilág védelme egyre sürgetőbb feladattá válik. Előtérbe került a nagyobb összefüggő területek természetes élőlényközösségeinek egységes védelme. A biomokra jellemző közösségeket napjainkban nemzeti parkok formájában helyezik védelme alá. Itt a természetes folyamatok az emberi beavatkozás nélkül mehet végbe.