Öntözéses gazdálkodás

A Közel-Kelet, Dél- és Kelet-Ázsia nagy folyóvölgyeiben alakult ki évezredekkel ezelőtt.

Ezeken a rendkívül sűrűn lakott területeken elaprózódott parcellákon primitív eszközökkel elsősorban rizst, a szárazabb éghajlatú területeken búzát termelnek.

Kikötőipar

A XVII-XVIII. századtól fogva a kikötőkbe települt a gyarmati termékeket feldolgozó ipar.

A gyapot, a gyapjú, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek feldolgozása mellett a színesfémkohászat vált kiemelkedővé (London, Liverpool, Antwerpen). A kohászat ma már nagyrészt tengerentúlról szerzi be a szenet és a vasércet. Emiatt a vas- és acélipar korszerű üzemeit szinte egytől egyig a kikötőkbe telepítették.

A kőolaj szállítási költsége alacsonyabb, mint a kőolajtermékeké. Így a kőolaj feldolgozása nem annyira a termelő, mint inkább a felhasználó körzetekben összpontosul. Ezt a helyzetet a tőkés államok politikai okokból is igyekeznek fenntartani (pl a behozott termékekre kirótt magasabb vámokkal).

A kőalajfinomítás és a petrolkémiai ipar legkedvezőbb telephelyei a nagy tankhajókkal is megközelíthető, mély vizű kikötők (Rotterdam, Marsaille, Genova, Trieszt). Ezekből a városokból hosszú csővezetékek indulnak a szárazföld belsejében épült finomítókhoz, amelyek valamivel drágábban jutnak nyersolajhoz. Az óriás tartályhajók fogadására egészen új elosztókikötők is épültek (pl Írországban Bantry Bay). Innen kisebb hajók fuvarozzák tovább a nyersolajat a többi tengerparti városba.