Populáció

A legegyszerűbb felépítésű közösségben azonos fajhoz tartozó egyedek élnek együtt. Az ebben élő egyedek egymás közt szaporodnak. Ezt a közösséget nevezzük populációnak.

A populáció nagyságát a benne élő egyedek összességével, az egyedszámmal fejezhetjük ki. A populációk sűrűségét az egységnyi területen élő egyedek számával jelöljük. A populációk szerkezetére az egyedek koreloszlása is jellemző tulajdonság.

A populációk egyedszámát a születések és halálozások száma, valamint a populációt érintő be-és kivándorlások befolyásolják. Az egyedszám meghatározott idő alatti változásával fejezhetjük ki a populáció növekedését, ezt befolyásolja a környezet eltartóképessége.

Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek egymással kölcsönhatásban. Ezeknek többféle típusa ismert:

- Az együttélés kölcsönös előnyt jelent a résztvevő populációk számára, mert élettevékenységükkel elősegítik a társpopulációk életműködéseit.

- A versengés kölcsönösen hátrányos, mert a létfeltétel, amit a populációk hasonlóan használnak fel, nem elegendő valamennyiüknek.

- Az élősködés esetében az egyik faj populációja a másik faj populációján élősködik.

- A zsákmányszerzés esetében a zsákmányszerző populáció táplálékként fogyasztja a zsákmány populációt.

Társulások

A társulás egy meghatározott területen élő, különböző fajok populációiból szerveződött élőlényközösség. A populációk függőleges elrendeződése során alakul ki a szintezettség, míg a mintázat a vízszintes elrendeződést jelenti a társulásban. A társulások szerkezete nem végleges, hanem az idő folyamán állandóan változik.

Az időszakonként megismétlődő társulásszerkezet eredménye az aspektus. Ez nem változtatja meg alapvetően a társulás szerkezetét, csak időszakonként más társulásalkotó populációk válnak uralkodóvá.

A szukcesszió viszont megváltoztatja a társulás belső szerkezetét. A társulások egymásra következő folyamatában a kezdő közösség a pionírtársulás, míg az éghajlatnak legmegfelelőbb közösség a zárótársulás.

A hazai fás társulások legnagyobb részét az éghajlat viszonyainak megfelelő klimazonális erdők alkotják (cseres-tölgyes). Ezt egészítik ki az intrazonális erdők társulásai, amelyeket a vízellátottság, az alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása is befolyásol (láperdők). A hazai fátlan társulások legjellemzőbb képviselői a homoki gyepek, a szikesek. A víz által erősen befolyásolt területen pedig mocsárrétek, nádasok, illetve a vízi növények társulásai.