Populációk és társulások

A társulások szerkezete:

A társulás meghatározott területen élő, különböző fajokhoz tartozó növények és állatok populációinak közössége. A növénypopulációk növénytársulást, míg az állatpopulációk állattársulást alkotnak. Egy táj jellegét a növénytársulások határozzák meg. A biomok növénytársulásokból épülnek fel. Egyesek rendkívül egyszerű felépítésűek, mint a sivatagi biom társulásai, de vannak viszont rendkívül összetettek, mint a biomok erdőalkotó közösségei. A társulás szerkezetét megbolygató minden külső beavatkozásra, a társulás elsősorban sokféleségének megváltozásával válaszol. Ilyenkor általában a csökkenés irányába mutat, ami elszegényesedéséhez vezet.

A társulást alkotó populációk függőleges elrendeződésé a térben, kialakítja a társulásra jellemző szintezettséget. Ez a növénypopulációk magasságából, egyes növény- és állatpopulációk más-más környezeti igényéből ered. A legtöbb szint az erdők társulásaiban van. A növényekhez hasonlóan az állatok, a gombák és a különböző mikroorganizmusok populációi is igényeinek és kapcsolatainak megfelelő szintekben rendeződnek. A szintezettség a fényért való versengés eredményeként jön létre a populációk vízszintesen is rendeződnek, ezzel a társulás mintázatát hozzák létre.

A társulások változásai:

A társulások szerkezete is folyamatosan változik. Ezek lehetnek periodikusan visszatérők, vagy egyszeri előrehaladó folyamatok.

A periodikusan megismétlődő (aszpektus), ilyenkor a társulás Szerkezete alapvetően nem változik meg. Ilyen például a lomberdők évszakonkénti változása. Hasonlóan lehet követni az egyes állattársulások időbeli változásait is (pl.: a tó környéki madártelepeken).

Az egyszeri előrehaladó változások következtében az illető társulás elveszti eredeti jellegét, és helyette fokozatosan más összetételű társulás alakul ki. Ezt szukcessziónak nevezzük (pl.: egy tó feltöltődése). A feltöltődés után a tó egykori helyét lassan felváltja a bokorfüzes és a ligeterdő. Ehhez tartozik az állatok ki- és bevándorlása. Lassan kialakul egy pionír társulás. Az idő múlásával a populációk közötti érintkezés szorosabb lesz. A szukcesszió sorozatos társulásai addig váltják egymást, amíg ki nem alakul a zárótársulás.