Populációk és társulások

A hazai fás társulások:

Magyarország a lomberdők zónájába tartozik, kivétel az Alföld. Az emberi tájátalakítás előtt Magyarország kb. 85%-át erdő fedte, ma ez alig éri el a 20%-ot. A hazai fás társulások közül a legnagyobb területet a klímazonális (kialakulásukban az adott terület hőmérsékleti és csapadék mennyiségi tényezők játszottak szerepet) erdők foglalják el. Ezek élőhelyükön mindig zárótársulást jelentenek, legelterjedtebb típusa a cseres-tölgyes erdő. Két faj alkotja a lombkoronaszintet, a csertölgy és a kocsánytalan tölgy. Cserjeszintjük jól fejlett, gyepszintjük virágzó fajokban gazdag.

400-600 méteres magasságban vannak a gyertyános-tölgyes erdők. Lombkoronaszint két- szintes, tölgy a felső szintet, míg a gyertyán az alsó szintet alkotja. A cserjeszint fejletlen.

600 méternél magasabb területeken találhatók a bükkös erdők. Zárt lombkoronaszintet alkot ezért a cserje szint csak az újulatból áll. A fenyvesek kis kiterjedésűek, aljnövényzetük mohák, zuzmók és gombák.

A ligeterdő társulások a folyók, vízfolyások parti területein alakultak ki. Jellemző fái fűz és nyár.

A láperdők társulásai a lefolyástalan, talajvizes területek erdői, fái az éger és a nyír.

Az alapkőzet által befolyásolt társulások jellemző típusai a homoki erdők. A buckatetők száraz meleg lejtőin a nyíltabb homoki tölgyesek, míg a magasabb vízszintű homokterületen a zárt homoki tölgyesek alakultak ki.

A sziklás talaj hatására alakult ki a molyhos-tölgyes erdők, rendkívül gazdag cserje- szinttel, virágos növényekkel.

A törmelékes, sziklás lejtők erdői a hársas-kőrises társulások, és ezek főleg a talajpusztulást gátolják meg.

Állatvilág:

Elsődleges fogyasztók az emlősök, a rovarok és a madarak. Nagyvadak a szarvas, az őz, a dámvad és a vaddisznó. A másodlagos fogyasztók az énekesmadarak közül kerülnek ki. Ragadozók róka, borz, vadmacska és a nyuszt. Harmadlagos fogyasztók a ragadozó madarak.

Lebontói a férgek, rovarok és a puhatestűek.