Friss tételek

Városaink ökológiai szerkezetét meghatározó tényezők a 70’-es években. Konrád György és Szelényi Iván empírikus vizsgálatainak elméleti eredményei

A városkutatáson belül az ökológiai szerkezet vizsgálatának az a jelentősége, hogy segítségével a sokszor konfliktusos társadalmi folyamatok és változások láthatóvá válnak
A városi térszerkezet vizsgálatát a következő elemző szempontok szerint végezhetjük el:
- épített környezet (pl. lakások, épületek, üzletek, intézmények, stb. típusa, kora, minősége)
- lakosság (pl. életkor, képzettség, foglalkozás, beosztás, családnagyság, stb.)
- gazdasági jellemzők (pl. telekár, bérleti díj, telekfelhasználási mód, eltérő funkciójú gazdasági egységek területi szóródása, stb.)

Konrád és Szelényi térszerkezeti kutatásai
- 60’-as évek vége – Pécs és Szeged kutatása
- kutatásuk központjában a „lakáskérdés” állt (háttér: társadalmi és gazdasági átalakulás az extenzív iparosítás nyomán + politikai és ideológiai tényezők)
- a lakáskérdés problémáját a kor szakemberei a hiánnyal magyarázták 
- 1960 – 15 éves lakásprogram – 1976-ig 1 millió új lakás felépítése a cél
- 60’-as évek közepe – Szelényi Iván - lakáselosztás anomáliáinak köszönhető a lakáskérdés problémája - Szelényi azt vizsgálta, hogy a lakáselosztást meghatározó lakáspolitika és lakásgazdálkodási rendszer miért és hogyan járul hozzá a társadalmi előnyök és hátrányok konzerválásához, illetve felhalmozódásához  legfontosabb megállapításai:
• az 1960-as évek végének lakásgazdálkodási rendszerében két modell egészítette ki egymást
- hatósági úton elosztott lakásokhoz való jutás lehetősége (ingyenes állami és részleges támogatást élvező szövetkezeti lakások)
- piaci úton történő lakáselosztás
• a lakásrendszert (a két elosztási modell tükrében) az alábbi lakásosztályok jellemezték:
- hatósági modell
- új állami lakások (ezek bérlői kapták a legnagyobb méretű szubvenciót)
- régi állami lakások (bérlői alig jutottak szubvencióhoz)
- piaci modell
- OTP- és társasházak (tulajdonosok a kedvezményes hitelkonstrukción keresztül nagy szubvencióhoz jutottak)
- új családi házak (építtető csekély szubvencióban részesült)
- régi családi házak (semmiféle támogatás nem volt)
• Pécsett és Szegeden közös lakásmobilitási vizsgálat Konrád Györggyel, ami bizonyította:
- a magasabb jövedelmű rétegek a két modell két felső osztályába áramlanak – olcsóbban, vagy ingyenesen jobb lakáshoz jutnak
- az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára az emelkedés csúcsát a piaci modell 2. lakásosztálya jelenti – szerényebb színvonalú lakáshoz juthatnak magasabb áron
- mindez bizonyította, hogy az államszocializmus lakásgazdálkodási rendszere fokozta a városi népesség területi szegregációját, mely a társadalom felső rétegeinél az előnyök, az alsó rétegeinél a hátrányok halmozódásához vezetett
• a klasszikus humánökológia a város térszerkezetének alakulását és szegregációs jelenségeit a telekár változásával magyarázta – mi lehet a szegregáció kiváltója egy olyan társadalomban, ahol az állami teleknek ára sincs?
- Szelényi arra a megállapításra jutott, hogy ha az övezet-lehatárolás alszempontjául a lakásosztály kategóriáját használja, nemcsak a város ökológiai szerkezete, de az azt mozgató szegregációs folyamatok oka is feltárható
- hipotézise: a lakásosztályok térbeli elkülönülése összekapcsolódik a lakás mobilitási esélyek társadalmi rétegek szerinti különbözőségével, és ez a két tényező együtt hozza létre a népesség sajátos területi szegregációját, s vele a városok övezetes ökológiai szerkezetét (ld. 71. ábra!)
• mi és hogyan kapcsolja össze a lakásosztályok térbeli disszimilaritását a lakás mobilitási egyenlőtlenséggel, azaz mi a szegregációs folyamatok végső meghatározója? – Szelényi szerint a lakáspolitika
• Pécs és Szeged ökológiai szerkezetének vizsgálata a következő általánosítható eredményekre vezetett
- a, városainkat hat homogén övezetre lehet felosztani a 70’-es évek elején:
- belváros
- átmeneti övezet, ami két részre bontható – leromló (avuló)
- zöldövezeti (javuló)
- ipari lakóterület
- családi házas terület
- új lakótelepek övezete
Infrastrukturális szempontból
- a belváros, a javuló átmeneti övezet és az új lakótelepek voltak a jobb minőségű területek – itt lakott a népesség 40%-a, akiknek mintegy 70%-a magas társadalmi státusú és jövedelmű réteghez tartozott
- a másik három, kevésbé színvonalas övezetben lakott a népesség 60%-a, akiknek kb. 70%-a fizikai munkás volt
- b, a városokban olyan lakás mobilitási tendenciák érvényesültek, melyek a népesség fenti szegregációs jellemzőit nem csökkentették
- c, a lakáspolitika (hierarchizált lakáselosztás), a hitelpolitika (magasabb jövedelmű rétegnek kedvezés) és a várostervezői gyakorlat (egy-egy területre homogén lakásosztályok koncentrálása) egymás hatását kumulálva fokozta a szegregációt:
- az alacsony társadalmi státusú népesség lakás mobilitását gátolta
- az anyagi áldozatokra képes munkásságot a családi házas övezetbe szorította
- a városfejlesztési gyakorlat a fejlesztési erőforrásokat új lakótelepek építésére koncentrálta - avuló átmeneti övezet további romlása – tehetősebb lakói a belvárosba igyekeztek, helyükre szegényebb rétegek költöztek, így elkezdődött a slumosodás folyamata
- d, összevetette a városnövekedés észak-amerikai, Ny-európai és K-európai útját – a slumosodó területek és a magasabb társadalmi státusú területek elhelyezkedésében jellegzetes különbségek (ld. 72. ábra!)

Az elmúlt 25 év jelentős társadalmi és gazdasági változásokat hozott, melyek hatására megváltozott a lakásgazdálkodási rendszer, átértékelődtek a lakásosztályok, megváltozott a várostervezés, városrendezés aktivitási zónája, mindezek hatására átértékelődtek és átrendeződtek a város bizonyos övezetei
A legszembetűnőbb változások:
• a lakótelepek, lakótelepi lakások egyre jobban leértékelődnek, társadalmi összetételük romlik és ez korukkal egyenesen arányos
• javul a korábban slumosodó belvárosi területek lakóértéke és vele társadalmi státusa, a megélénkülő üzleti élet leromlott területeket lendít fel
• az új beépítési területek mozaikszerűen szóródnak a korábbi átmeneti övezetben, magasabb státusú foltokat ékelve az alacsonyabb státusú övezetbe - széttördelik a homogén övezetet és a slumosodással ellentétes irányú folyamatot, a „dzsentrifikációt” hozzák létre
• mindezek a folyamatok csökkentik a szegregációt, mely minden bizonnyal csak átmenetet jelent az új társadalmi státusú és tartalmú övezetek kialakulásának folyamatában







Milyen előnyökkel és hátrányokkal társulhat a szegregáció magas foka?
Lehetséges előnyei:
• ha egy területen hasonló társadalmi státusú, életmódú, értékrendű és normákat betartó emberek élnek együtt, ez a tény a lakóhelyük otthonosságának, a nyugalomnak és biztonságnak az érzését alakítja ki bennük – erősödik az összetartozás tudata, érzik, hogy „saját körükben vannak”
• megmaradnak, sőt elmélyülnek az adott társadalmi csoportra jellemző értékek, szokások – a közösség identitása erősödik, ami jelentős megtartó- és fejlesztőerőt szabadít fel az övezetben
A hátrányai:
• a jó és rossz minőségű lakókörnyezettel, magas és alacsony társadalmi státusú népességgel rendelkező övezetek elkülönülése önmagát kumuláló folyamat, mely erősíti az egyik területen az előnyök, a másik területen a hátrányok halmozódását
• ez a folyamat elkerülhetetlenül a városi deviancia növekedéséhez vezet, elmélyíti a társadalmi konfliktusokat a város lakói és egyes területei között

A szegregáció igen alacsony fokának is megvannak a maga előnyei és hátrányai
(lakóhely szabad megválasztási lehetőségének hiánya pl. telekhiány idején, vagy diktatórikus társadalomban központi lakóhely-kijelölés esetén)
Előnyök (ezeknek érvényesülési feltétele, hogy a közvetlenül egymás alatti-fölötti státusú rétegek (pl. felső alsó és alsó közép osztály) lakjanak együtt):
• a magasabb társadalmi státusú réteg kultúrájának, értékrendjének pozitív kisugárzása a környezetére – az alacsonyabb státusúak felemelkedését segítheti a közvetlen példa és hatás
• magasabb társadalmi réteg megismerheti az együttélés során a státusban alatta levőket, toleranciát tanul, előítéletei kopnak
Hátrányok :
• ha túl távoli társadalmi rétegek (a szélsőségek) kerülnek kényszerűen egymás mellé, befeléfordulás, elzárkózás, elidegenedés, ellenségeskedés lesz mindegyik réteg válasza, védekezése, ami könnyen vezethet a társadalmi leépüléshez, az értékek elsilányodásához – a helyzet veszélye, hogy a színvonaltalanság lesz az erősebb, a meghatározó

27. Budapest térszerkezetével foglalkozó kutatások és eredményeik összefoglalása

- 1980 – Budapesti Városépítési Tervező Vállalat – budapesti vizsgálat az ökológiai struktúra és a térszerkezet összefüggésének feltárása céljából
- elkészítették Budapest övezet és szektor modelljét – szerintük mindkét térszerkezeti felosztásnak megvan a létjogosultsága, magyarázó erejük azonban korlátozott 
- modellek továbbfejlesztéseként az 1970-es népszámlálási adatokra támaszkodva új modellt készítettek: „Területi rendszer modell”
• az övezet modell ( ld. 73. ábra!):
- az övezeti lehatárolás alapját a városnövekedés történeti jellemzői képezték
- a modell négy, részben koncentrikus kör elrendezésű övezetre osztja a várost
- a modell hibája, hogy nem veszi figyelembe a budai és pesti oldal természeti adottságainak különbségét, ami teljesen más beépítésre ad lehetőséget, így mindkét oldal más-más társadalmi rétegeket vonz
• a szektor modell (ld. 74. ábra!):
- a belvárosból kivezető fő közlekedési csatornák mentén kilenc szektorra osztotta a várost
- a szektorok lehatárolásának alapja: különböző időszakokban más-más irányba és jelleggel fejlődött a város
- a modell gyenge pontja, hogy egy szektort képeznek a sűrűbeépítésű belvárosi és a laza beépítésű külvárosi területek
• a „Területi rendszer modell”
- elkészítéséhez az 1970-es népszámlálás adatait használták fel – az adattár többféle területi bontásban közli az adatokat, így először a megfelelő téraggregátumot kellett megválasztaniuk
- a lehetséges téraggregátumok:
- számlálókörzet (a legkisebb területi egység, Bp-en 7500 van belőle)
- városrendezési körzet (kb. 500 van Bp-en)
- alkerület (86 van Bp-en)
- hatósági kerület (legnagyobb területi egység, számuk 22)
- legmegfelelőbbnek a módosított alkerület tűnt – módosítás:
- az új lakótelepeket kiemelték és új területrészek lettek
- néha összevontak önálló népszámlálási alkerületeket
- a módosított alkerületet területrésznek nevezték
- a területrészek beépítési és társadalomszerkezeti jellemzőinek elemzése után 8 nagy zónát határoltak le (ld. 75. ábra!)

- kb. 10 évvel később Csanádi Gábor és Ladányi János – Bp. tér- és társadalomszerkezetének összefüggéseit és változásuk mozgatórugóját keresték – elkészítették a 3 modell szórásnégyzet próbáját 
- a próba eredménye:
- az övezeti modell a területrészek szórásnégyzetének 39%-át
- a szektor modell az 51%-át
- a területi rendszer modell a 85%-át magyarázta
- kisebb körzetekre is elvégezték a szórásnégyzet próbát – minél kisebb volt a területi egység, annál nagyobb szórást tapasztaltak, ami a területrészek nagy belső heterogenitását bizonyította
- a modell hibája
- nagy belső heterogenitás
- a területrészeken belüli kisebb egységek szórása igen különböző volt
- Csanádi és Ladányi – cluster analízis módszer – kisebb téraggregátumok felhasználásával Bp. tér- és társadalomszerkezeti összefüggéseinek elemzése – alapegység a városrendezési körzet 
- végkövetkeztetések:
• a belvárostól kifelé haladva csökken a diplomás, vezető és szellemi foglalkozású aktív keresők aránya (ld. 76. ábra!)
• a társadalmi elit lakóhelyei a következők: Buda ismert villanegyedei, pesti belváros Duna parti része, Zugló és a Népliget környéke (kisebb foltokban)
• az elit társasházakban, zöldövezeti részeken, a belvárosban vagy közel hozzá lakik; a munkásosztály családi házakban és a körutakon kívül lakik elsősorban (ld. 77. ábra!)
• a beépítés jellege szerint valóban érvényesül övezetes hatás, bár az idő múlásával csökken az ereje - a szerzők összefoglalása erről a végkövetkeztetésükről: „.. a várost a központból kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitású, koncentrikus övezetekként elképzel, és a városi társadalom különböző státusú csoportjait ezen övezetek szerint térben is tagoló szabályozás idővel egyre inkább felbomlik. Eleinte az építési övezetek formailag még érvényesek...A később beépülő területek szabályozása viszont már egyre inkább „foltszerűnek” tekinthető, míg a legutóbbi évtizedekben...akár építési tömbökre is megengedhető az övezetes előírásoktól való eltérés, a városrendezési szabályozás egyre inkább mozaikszerűvé válik.”

GAZDASÁGI TÉRELMÉLETEK. THÜNEN, WEBER, CHRISTALLER, ALONSO TÉRELMÉLETE.

A közgazdászok és a város-, ill. gazdaságföldrajzzal foglalkozók számára az ökológiai tér mint termelőhely és piaci terület jelenik meg. Rendszerint nem foglalkoznak az ökológiával, de amikor a földrajzi elhelyezkedés és a költségek, ill. a jövedelmek összefüggéseit elemzik, munkájuk gyakran vezet olyan általánosításokra, melyek összecsengnek a szociológusok ökológiai kutatásainak eredményeivel.

Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete

- a gazdaságföldrajzos német Thünent a városökológiai kutatások előfutárának tekinthetjük, akinek 1826-ban jelent meg a város és régió szerkezetére vonatkozó elmélete.
- modelljében egy olyan várost tételezett fel, mely :
- teljesen önellátó és más településektől teljesen elzárt
- egy termékeny alföld közepén helyezkedik el, melyet vadon és hajózhatatlan folyók vesznek körül.
- Thünen bebizonyította, hogy ilyen feltételek mellett azokat a termékeket, amelyek magas szállítási költséget igényelnek (pl. gyümölcs, zöldség, tej...), termelőik igyekeznek a városokhoz minél közelebbre letelepedve termelni, hogy költségeiket minimalizálják - ezért a különböző termékek termelése a város, ill. a központ körül koncentrikus körökben történik.
- mivel a piac a város középpontjában helyezkedik el, azon termékek termelése folyik a legbelső körben, melyek szállítási költsége a legmagasabb, majd a csökkenő szállítási költségek függvényében kifelé haladva , a legkülső körben találjuk a legalacsonyabb szállítási költséggel rendelkező termék termelőit.
- Thünen ebből a megközelítésből kiindulva, a következőképpen magyarázta a város és régiójának kapcsolatát:
- a központi üzleti negyed kifelé szorítja a várost az alföldre, miáltal a környező területeket lakó és egyéb, nem mezőgazdasági célra fogják felhasználni - mivel a központ az a területe a városnak, melyet a legjobban, legkönnyebben és leggyorsabban lehet elérni a város minden pontjáról, ide leginkább azok a termelők igyekeznek letelepedni, akiknek magas a szállítási költsége 
- a központban lévő telkek korlátozott száma és megszerzésükért folytatott verseny felveri a telekárakat, ami azt eredményezi, hogy idetelepedni csak azoknak a foglalkozási ágaknak éri meg, melyek helyigénye kicsi és szállítási költsége nagy
- a központ egyben igen vonzó, mint lakóhely is, ugyanis itt a legnagyobb és legváltozatosabb munkaerő-kereslet és az árukínálat.
- Thünen szerint: ha két, hasonló célra használt területen a telekárak különböznek egymástól, akkor ennek okát az eltérő szállítási költség vonzatukban kell keresnünk.
- Thünen elmélete sok hasonlóságot mutat a jóval később született, nagytömegű empírikus adat feldolgozásán alapuló koncentrikus körök teóriába foglaltakkal.

Weber ipari telephelyelmélete

- XX. század eleje –Alfred Weber – termelőszervezet telephelyválasztásának kérdése (teljesen más gazdasági feltételek, mint Thünen-nél)
- Thünen autark mg-i termelőszervezete helyett ipari termelőszervezetekre alapozott gazdaság
- közlekedés nagyarányú fejlődése – vasútvonalak mindenfelé – nagytömegű áru gyors mozgatása
- a gazdaságfejlődés során nagy szállítási költségigényű iparágak kerültek előtérbe  Webert az foglalkoztatta, hogy lehet a nagyobb haszon elérése érdekében a szállítási költséget csökkenteni jó telephelyválasztással
- modellje feltételezett:
- tiszta szabad versenyt
- fix árakat
- korlátlanul rendelkezésre álló termelési tényezőket
- a költségeken belül a szállítási költségek dominanciáját, nagyságának a szállítandó súly és távolság függvényében való változását
- a késztermék egyetlen piacon való értékesítését
- ilyen feltételek mellett a telephelyválasztást az fogja eldönteni, hogy a termeléshez szükséges anyagok fajlagos beszállítási költsége hogy viszonyul a késztermék fajlagos elszállítási költségéhez – ha az előbbi a nagyobb, a nyersanyaglelőhelyhez, ha az utóbbi, akkor a piachoz kell közelebb települnie az ipari termelő szervezetnek
- ld. 68. ábra! – P pont az optimális telepítési pont
- tehát Weber modellje szerint az iparvállalat optimális telephelye a tér minimális szállítási költségét eredményező pontján jelölhető ki

Christaller központi hely elmélete

- 1933 Walter Christaller – „központi hely” elmélet – a települések a térben nem mint izolált egységek jelennek meg, hanem egymással összekapcsolódó rendszert alkotnak, melyek előre látható vagy legalábbis leírható jellemzőkkel rendelkeznek
- ld. 69. ábra! – a központi helyek hierarchikus rendszere
- Christaller szerint:
- a települések számtalan gazdasági funkcióval rendelkeznek, melyekhez különböző, kb. nyolcszögletű teret formáló piaci körzetek tartoznak
- a települések e gazdasági funkciók száma és jelentősége szerint hierarchiába sorolhatók, melyben a magasabb kategóriába tartozó település bizonyos funkciókat elvégez az alacsonyabb rendű település számára is

Alonso térelmélete

- Alonso térelmélete a város keretein belül marad (az eddigi térelméletek a régió térszerkezetét elemezték)

- korunk gazdasági térelméleteinek közös vonása, hogy a területi szelekció okát a gazdálkodó egyedek jövedelem-maximalizálási törekvésében vélik megtalálni – ebben a törekvésben előny a városi telephely
- a nagyváros gazdasági előnye: a nagyváros bizonyos tulajdonságait a gazdálkodók számára extra jövedelemmé tudja transzformálni:
- a régióban elfoglalt kedvező hely – a termelés feltételei bőségesen rendelkezésre állnak, vagy könnyen elérhetők
- a várost agglomerációs gyűrű veszi körül, mely a városi ipart és szolgáltatást kiszolgáló háttériparnak ad otthont
- városi verseny – minél nagyobb a város, annál több gazdasági szereplő, annál nagyobb verseny – a verseny a költségeket lefelé nyomja, a minőséget pedig felfelé – a kereskedelem városi koncentrációja előny a vevőnek és az eladónak is (koncentrált és differenciált kínálat és koncentrált, a vonzáskörzetből is odaérkező kereslet)
- a város nagyobb népessége – nagyobb és kvalifikáltabb munkaerőkínálat, ami által jobb minőségű munkát kap az eladó – a vonzáskörzetből odacsábított vásárlók nagy száma nagy keresletet jelent – a nagy népességszám a növekvő termelés csökkenő egységnyi költségében kamatozódik
- mivel a nagyváros központjában koncentrálódnak a gazdasági előnyök, a vállalkozók igyekeznek közelebb kerülni a központhoz, jobb esetben bejutni a központba – ez a törekvés az oka annak, hogy a nagyvárosok területfelhasználása olyan hasonló: városhoz közeledve eltűnnek a mezőgazdasági területek, aztán fokozatosan minden nőni kezd (forgalom, beépítési sűrűség, épületek magassága, tömeg, stb.)

- Alonso modelljének egyszerűsítő feltevései :
- a város egy teljesen jellegtelen sík vidéken fekszik
- egy központja van
- a közlekedés minden irányban egyformán jó
- a városban mindenki gazdasági érdekei által motiváltan cselekszik
- modellje a telekfelhasználás 3 típusát különböztette meg:
- az üzleti vállalkozás célú telekfelhasználás (hivatalok, ipar, kereskedelem, szolgáltatás)
- rezidenciális célú telekfelhasználás
- a területigényes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó telekfelhasználás (mg-i és egyéb)
- szerinte mindenki a központ felé igyekszik, de ezt mindenki eltérő mértékben engedheti meg magának – nemcsak az anyagi lehetőségeik különbsége, hanem a központi hely nyújtotta gazdasági előny különbségei miatt
- ld. 70. ábra! – a telekfelhasználás módjának változása az ár és a tevékenység függvényében
- 1. Az üzleti negyed
- mivel a vállalkozó számára nemcsak költséget, hanem profitot is jelent a központi telephely, hajlandó megfizetni a központi negyed magas telekárait, vagy bérleti díjait – a központtól távolodva erősen csökken a vállalkozások száma, egy ponton el is tűnik: ott, ahol bár alacsony a telekár, nem érdemes vállalkozni, mert már nem élvezi a központ gazdasági előnyeit

- 2. A lakónegyed
- a vásárlók többsége a központtól távolabb bérel , vagy vásárol lakást (vagy nem akar a központban lakni, vagy nem teheti meg) – távolodással csökkennek a bérleti díjak – a lakónegyed ott ér véget, ahol már hiába alacsony a telekár, mikor magas az utazási költség

- 3. A területigényes tevékenységet űzők területe
- a központtól bizonyos távolságon belül nem lehet látni ilyen vállalkozásokat (nem engedhetik meg maguknak)
- Alonso modellje is megfogalmaz bizonyos övezet hatást, aminek az alapja a telekfelhasználás

- Richard F. Muth – ő is a távolság és a költségek összefüggésében elemezte a városi lakosság lakóterület választási döntéseit – arra jutott, hogy a magasabb jövedelmű családok előnye halmozódik, mert kifelé haladva gyorsabban csökken a telekár, mint ahogy nő a közlekedési költség
- Jay Siegel – az előzőkön kívül még modelljébe építette:
- a környezet minőségét (a terület sajátos társadalmi rétegződését is)
- a közszolgáltatások elérhetőségét, választékát és minőségét
- esztétikai értékeket
Siegel szerint a racionális ember lakóhelyválasztásnál figyelembe vesz társadalmi és környezeti tényezőket is

A társadalmi téranalízis. Shevky, Bell és Williams standard módszerének lényege, érdemei és hiányosságai. Továbbfejlesztési kísérletek és eredményük.

Társadalmi téranalízis - a Los Angeles-i Iskola

- a társadalmi téranalízis a II. világháború után született meg a humánökológia új irányzataként
- mint a városkutatás új módja, a társ. téranalízis azon a feltételezésen alapult, hogy a társadalmi intézmények és az életmód változása az urbanizáció fokában bekövetkezett változás tükröződése
- kialakulása a Los Angeles-i Egyetem egyik kutatócsoportjának köszönhető, akik Los Angeles és San Francisco tér- és társadalomszerkezeti jellemzőit tanulmányozták - a városok térszerkezetét lakosságuknak társadalmi jellemzői alapján próbálták feltárni
- 1949-1955 - Ehrev Shevky, Marilyn Williams, Wendel Bell – a kutatómunka kidolgoztak egy standard módszert, mellyel népszámlálási adatokra támaszkodva a városon belül különböző társadalmi összetételű és urbanizációs szintű övezeteket tudtak lehatárolni
- elemző munkájuk során kb. száz változóval (viszonyításra is alkalmas arányszámok) indultak, melyeket tartalmuk és belső összefüggéseik alapján három nagy csoportba osztottak – az arányszámokból csoportonként képzett index szolgált alapul az általuk társadalmi térnek nevezett, elkülöníthető területegységek lehatárolásához
- a területi lehatárolás alapját képző három index:
• társadalmi státus index – foglalkozási viszonyok és képzettség alapján a társadalmi presztízs mérése
• urbanizációs index – terület termékenységi és a nők foglalkoztatási arányszámaiból a család, mint társadalmi intézmény státusára engedett következtetni
• szegregációs index – területen élő külföldi születésű lakosság arányszámaiból az etnikai, faji elkülönülés mértékét fejezte ki
- az kutatás a város teljes területére kiterjeszthető volt – az elemzés alapegységeit a népszámlálási körzetek képezték – mindegyik körzetre kiszámították a három indexet, melyek alapján lehatárolták a társadalmi homogenitást mutató területeket






- elméletük 3 lényegi állításba sűríthető:
• az urbanizáció megváltoztatja a társadalom rétegződését – fokozatosan csökkenti a fizikai munkát végzők arányát és növeli a (formális) képzettségi szintet
• megváltozik a család és háztartás, mint gazdasági termelőegység szerep, funkciója – nők munkavállalásának növekvő aránya, nagycsaládok szétesése, család „funkcióinak” csökkenése
• társadalmi szervezet komplexitásának és heterogenitásának növekedése, mely a különböző eredetű, hátterű és életmódú embercsoportok növekvő lakóterületi elkülönüléséhez vezet
- növekvő népszerűsége ellenére a társ. téranalízist rövid időn belül több oldalról érte bírálat
- elméletalkotás hiánya – a társ. téranalízis nem adott többet, mint a város leírásának lehetőségét
- 1957 – Hawley és Duncan – a társadalmi téranalízis nem képes választ adni sem arra a kérdésre, hogy a jövőben hogyan fog alakulni adott város társadalmi térszerkezete, sem arra, hogy a város lakói miért pont az adott helyen telepedtek le
- a módszer általános körű alkalmazhatóságának megkérdőjelezése
- 1960-as évek vége- Janet Abu-Lughod – Kairó vizsgálata – az eltérő történelmi és kulturális háttér miatt csak a társadalmi státus index volt használható (a családi státust és az etnikai szegregációt mérő indexet nem tudta felhasználni) – Lughod úgy gondolta, a módszer a nyugati típusú városokra használható, míg sokan ezt is kétségbe vonták 
- Arsdol, Camilleri és Schmid – 1958-ban és 1961-ben tíz amerikai városból csak hatnál találták hasznosnak és alkalmasnak a módszert, négyben csak korlátozott volt az eredmény  azt javasolták, hogy a kutatók növeljék a vizsgálatba bevont változók (társadalmi jellemzők) számát

Továbbfejlesztési lehetőségek – faktoranalízis

- a számítógépeket igénylő faktoranalízis új távlatokat nyitott a társ. téranalízis számára: nagymértékben tágította a figyelembe vehető változók körét és ez az eljárás már maga választotta ki a lényeges dimenziókat és a területi elhelyezkedés modelljét – az egymással kapcsolatot mutató változókat nevezik faktoroknak
- az eredmény meglepő: az új technika nem tudott sokkal többet mondani a városi tér és társadalom összefüggéseiről, mint a társadalmi téranalízis – születtek azonban részeredmények:
- 1961 – Theodor Anderson és Janice Egeland – a város nem írható le egyetlen térszerkezeti mintával – a faktorok dimenziójától függően más és más térszerkezeti sémák tartoznak egy városhoz – a város társadalma társadalmi-gazdasági státus tekintetében Hoyt szektormodelljének, családi státus tekintetében Burgess koncentrikus körök modelljének megfelelő térszerkezeti mintát követ – az etnikai dimenzió városonként eltérő térszerkezeti mintát mutatott
- 1976 – R. J. Johnston – Whangarei (Új-Zéland) nevű városban kutatás
- van néhány jól lehatárolható területe a városnak, ahol az átlagosnál sokkal magasabb a professzionális vagy menedzser munkát végző, diplomával rendelkező és nagyon sokat kereső férfiak aránya – a jellemzőket egy faktorba összevonva létrehozta a „társadalmi gazdasági státus” nevű faktort
- van olyan terület, ahol magas a 16 éven felüli nem házasok, ill. az egyszemélyes családban és csonkacsaládban élők aránya – ezt a faktort „családi státus”-nak nevezte
- az etnikai státus szerepe kisebb az előzőeknél, mégis kiemelkedett a többi faktor közül
- a három faktort összevonva kiderült, hogy 86%-ban magyarázatul szolgálnak a város népességének lakóterületi eloszlására
- 1980-as évek közepe – Michael J. White – nagyszabású faktoranalízises vizsgálat USA 21 nagyvárosi körzetében
- Burgess hipotézise, a koncentrikus körökkel leírható városszerkezet a társadalmi-gazdasági státus tekintetében ma is érvényes, kisebb mértékben a családi állapot faktor esetében is fenntartható – nem tartható fenn a faji és etnikai faktor esetében, mert az etnikai kisebbségeket összegyűjtő gyűrű több magra hasad szét
- ld. 63-65. ábra! – San Antonio városának a három kiemelt faktorra készített szegregációs térképe

- a társadalmi téranalízis és faktoranalízis alkalmazása a humánökológiában nagy előrelépés, mert a korábbinál sokkal komplexebb megközelítési módot tett lehetővé
- Brian Berry és Phillip Rees ökológiai elemzése – kísérlet komplex térelemzés elkészítésére a klasszikus humánökológia és a társadalmi téranalízis elméleti eredményeinek együttes felhasználásával 
- város térszerkezetének kialakulását levezető folyamatábra (ld. 66. ábra!):
• „A” diagramm – ha a társadalmi-gazdasági státus a városi térszerkezet egyetlen meghatározója, akkor valószínűleg a város eltérő státusú szektorokra tagolódik
• „B” diagramm – ha a családi státus a térszerkezetet meghatározó tényező, akkor a város valószínűleg koncentrikus körök szerint szerveződik – a belvároshoz legközelebb fekvő gyűrűben a legkevesebb (I), a legkülső gyűrűben a legtöbb (III) gyermekkel rendelkező családok telepednek le
• „C” diagramm – ha az etnikai hovatartozás fontos szegregáló tényező, a város területén valószínűleg etnikai gettók alakulnak ki
• „D ” diagramm – város fehér népességének valószínű térbeli eloszlását mutatja – az eltérő társadalmi-gazdasági státusú szektorokat koncentrikus ívekre tördeli a szektor népességének eltérő családi státusa – pl. a fehér sokgyermekes családok hierarchiától függetlenül mind a saját szektoruk legkülső zónájában laknak
• „E” diagramm – az etnikai alapon elkülönült területekre éppúgy hatnak a családi státus szegregáló erői – a sokgyerekes családok a gettó széle felé igyekeznek, míg a gyermektelenek a központban maradnak
• „F” diagramm – idő tényező térszerkezet formáló szerepének be-kapcsolása – a növekedés eltérő intenzitású a város különböző területein, ami az idők folyamán csepp formában deformálja a város alakját („tear faults” )
• „G” diagramm – a „tear faults” fejlődés megbontja a szektorok és koncentrikus körívek belső szimmetriáját – a társadalmi térszerkezet kezd töredezett mozaiknak tűnni
• „H” diagramm – technikai fejlődés és az értékes kp.-i területekért folyó verseny miatt életre kel Harris és Ullmann többmagvú városfejlődési mintája  kertvárosi ipari munkahelyek (1), ipari szatellitek (2) és elkülönült nehézipari területek (3) jönnek létre
• „I” diagramm – e hosszú folyamat és a sokféle komplex hatás eredményét mutatja az utolsó diagramm – együtt jelennek meg a „tear faults” hatás, a belső körívekre hasadó szektorok és az etnikailag szegregált területek, ill. az ipari decentralizáció hatása

Hoyt szektorelmélete. Harris és Ullmann többmagvú város koncepciója. A két elmélet jelentősége

1. A szektorelmélet
- Homer Hoyt szektorelmélete volt Burgess első komoly kritikája
- Hoyt földrajztudós volt - nem népszámlálási adatokból dolgozott, hanem egy gazdasági adatot használt fő elemzési eszközként – ennek eredménye a város térszerkezetének az eddigiektől eltérő leírása és a városnövekedés más típusú ökológiai mintájának bemutatása lett
- a klasszikus humánökológia szerint a város tk.. a lakóinak egymással a térért és más erőforrásokért folytatott küzdelmének eredménye – a verseny elsősorban gazdasági téren folyik és e versengés során főleg az árharc eszközét használják – így kerül a kutatók érdeklődésének központjába a telekár, mely segítségével eljutnak a végső következtetéshez, hogy a városi szegregációt a telekár mozgatja 
- Hoyt ezen a gondolatmeneten indult tovább – a gazdasági szegregáció eredményének elemzéséhez a telekárat, ill. a bérleti díjat használta fel
- Hoyt három időpontban (1900, 1915, 1936) 142 amerikai városban vizsgálta, hogy hol helyezkednek el a magas bérleti díjú területek és azokat térképen ábrázolta (177. oldal 61. ábra!) – a térképek időbeni változása azt mutatta, hogy a város növekedésével a magas jövedelmű lakók szektora a központból kifelé, sugárszerűen terjeszkedik (ugyanez érvényes a szegények által lakott belvárosi szektorra is!)
- úgy találta, hogy a tipikus amerikai város tortaszelet formájú területekre (szektorokra) bontható – a nagyváros („polip”) fő közlekedési útjai („a polip csápjai”), mint a belső migráció csatornái eltérő karakterű szektorokra osztják a várost
- szektorelméletének főbb megállapításai:
• az idő múlásával a városban több helyen is kialakulnak magas bérleti díjú, divatos lakóterületek
• ezek terjeszkedésüknél a kedvező természeti adottságokat keresik
• gyakran a fontosabb közlekedési útvonalak mentén terjeszkednek , közvetlen kapcsolatot tartva a belvárossal
• terjeszkedésüknél gyakran fontos orientációs szempont az elit lakóterületeinek helye
• ált. közepes bérleti díjú területekkel szomszédosak, de néha teljesen leromlott területekbe ékelődve is megmaradnak, ill. néha az üzleti negyed közelében is megjelennek magas lakbérű lakások
- Hoyt elméletének jelentőséget ad az is, hogy nagy számú város vizsgálatából vont le következtetéseket, ill. hosszú volt a vizsgálati idő is (36 év)
2. A többmagvú város koncepciója

- 1940-es évek közepe – Harris és Ullmann – a modern ipari városok ált. több üzleti, ipari és lakóközponttal rendelkeznek.
- szerintük az amerikai nagyváros növekedésének főbb jellemzői:
• a városszéli forgalmi csomópontokban egybefüggő ipari területek alakulnak ki – bizonyos ipari tevékenységek speciális erőforrásokat igényelnek, pl. nehézipar gépsorai terjedelmes egyszintes épületeket és a szállítási lehetőségekhez közvetlen kapcsolódást igényelnek
• bizonyos tevékenységek hasznot húznak egymás közelségéből – főutak, sztrádák mentén nagy kereskedelmi központok jönnek létre, melyek menél több fajta árut forgalmaznak, annál nagyobb területről vonzzák oda a vevőt és eladót egyaránt – mindkét fél azt kapja, amit vár: koncentrált kínálatot, ill. keresletet – plusz mindkét fél naprakész lehet a piaci információkat illetően
• a telekfelhasználás módjának néhány típusa összeférhetetlen – pl. magas színvonalú lakóterületek (forgalommentes, tiszta, tiszta levegőjű terület) és iparterületek (nagy forgalmú terület, ami zajos és füstös) eltérő igényeket támasztanak
• a telekárak a városi területek szegregációjának alakulásában fontos szerepet játszanak – a magas telekár meghatározza, hogy a területen milyen telekfelhasználás fordulhat elő – drága belvárosi telkekre pl. a jobb telekfelhasználás érdekében sokemeletes irodaházakat építenek

- a szektorelmélet és a többmagvú város koncepciójának jelentősége:
- koncentrikus körök elméletének kiegészítésének és kritikájának tekinthetjük őket
- (míg Burgess meg volt győződve arról, hogy a város mindig egy központi mag köré fog szerveződni, a század második felében a szegregációs övezetek széttörtek, átrendeződtek, homogenitásukból sokat veszítettek)
- Harris és Ullmann elméletének eredménye, hogy megkérdőjelezte a városi telekhasználás jövőjének megjósolhatóságát – bizonyították, hogy minden várost sajátos történelmi, kulturális és gazdasági helyzetek formálnak és nem általános érvényű területfelhasználási minták; ahogy ezek a helyzetek változnak, úgy rendeződik a város térszerkezete is
- zóna-, szektor- és a többmagvú város elméletének közös vonása és egyben fő eredménye:
- az egyes (lakó)övezetek elkülönülését társadalmi és gazdasági tényezők különbségére, ill. változására vezették vissza
- a társadalomszerkezetre és az életmódra vonatkozóan a puszta elméleti spekulációnál többet mondtak

A klasszikus humánökológia (a Chicagói iskola) kritikája

- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg
- az azóta napvilágot látott kritikai észrevételek:
• az elméleti újszerűség
• a tudományos kutatás szemlélete és módszere, ill.
• az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
kérdéskörébe rendezhetők

1. Az elméleti újszerűség kérdése
- bármennyire is bombaként robbantak a korabeli tudományos életben, a gazdasági, társadalmi és épített környezet térbeli összefüggéseire vonatkozó összefüggéseknek voltak elméleti előzményei:
- 1826 – Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete, mely a burgessi térmodell elméleti előfutárának tekinthető - Thünen nem a város, hanem a város és környezete térszerkezeti összefüggését elemezte – Thünen is a gazdasági érdek és a verseny hajtóerejére építette elméletét, és ő is úgy gondolta, hogy a város egy központi magból kifelé körkörösen terjeszkedik, a mező-gazdasági termelők a csökkenő szállítási költség függvényében a várostól körkörösen távolodva telepednek le
- 1841 – Kohl – a város társadalmi szerkezete térbeli szerkezetté transzformálódik, ahol a tér homogén társadalmi státuszú ívekre osztható úgy, hogy a központtól kifelé haladva csökken a társadalmi státusz
- Engels – „A munkásosztály helyzete Angliában” Manchesterről írva Burgesshez hasonlóan festi le a modern nagyváros térszerkezetét

2. A tudományos kutatás szemlélete és módszere
- a támadó kritikák először a bioökológiától kölcsönzött szemléletet és eszköztárat vették célba – a társadalmi folyamatokat társadalmi és nem biológiai törvényszerűségekkel kell megmagyarázni, ugyanis az ember (a növényekkel és állatokkal szemben) nem korlátlanul van kiszolgáltatva a környezete és a nagy társadalmi folyamatok hatásainak
- 1938 – Milla Allihan – Parkot bírálta, aki azt állította, hogy a város társadalmi és biotikus közösség egyben, ahol az emberek közötti kapcsolatok egy része társadalmilag szervezett; másik része a területi együttélésből fakadóan szimbiotikus, ösztönös, mely hasonló a növények és állatok ökológiai környezetükkel való kapcsolatához – Alihan nem értett egyet a biotikus közösséggel, számára a város tisztán társadalmi közösség volt, ahol az emberek által átörökített intézményeké a meghatározó szerep.



3. Az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
- a kritikák két kiemelt kutatási területre összpontosítottak:
- a, a városi életmód ökológiai meghatározottsága
- b, a városi tér és társadalom összefüggése

- a, Wirth ökológiai elméletének kritikája
- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg, de csak az
50-es, 60-as évekre erősödtek meg
- ökológiai elméletét két oldalról támadták:
• 1. Wirth elmélete túl általános, megragad a nyilvánvaló felszín vizsgálatánál, és ezért nem tud magyarázattal szolgálni a városon belüli kisebb közösségek életmódjának eltéréseire
- 1945 – Walter Firey – „Érzelem és szimbólum mint ökológiai változó” – arról ír, hogy a belváros egyes területei hosszú ideig képesek voltak gyakorlatilag változatlanul megőrizni társadalmi karakterüket annak ellenére, hogy közvetlen környezetükben az invázió és szukcesszió hatására totális változás ment végbe – Boston belvárosának 3 különleges negyedét vizsgálta, melyek a város lakóinak számára szimbólummá váltak
- Bacon Hill – az évszázadokkal ezelőtt itt letelepedett bostoni előkelő arisztokrata családok utódainak lakhelye volt, mely még akkor is megőrizte hírnevét, mikor már egy értékét vesztett, alacsonybérű lakásövezetben helyezkedett el.
- Boston Common – történelmi emlékhely és park, amit nem nyelt el a belvárosi üzleti negyed
- Nort End – az olasz gettó, ami változatlanul megőrizte eredeti etnikai karakterét
- Firey szerint a hagyományok táplálta érzelmek olyan erősek lehetnek, hogy képesek legyőzni a tisztán gazdasági motivációt, azaz a városszerkezetet nem lehet csak a telekár változásával magyarázni
• 2. az életmód nem szigorúan ökológiailag meghatározott, mint ahogy azt Wirth gondolta, ill. a Wirth-i három tényező (népességszám, népsűrűség, társadalmi heterogenitás) nem adja meg a városi életmód jellemzőinek magyarázatát
- Michael Young és Peter Willmot – Dél-londoni felmérés az 50-es években – hogyan és miért változott egy lakóhelyet cserélt csoport életmódja
- Bathnal Green-ben az emberek több generációra visszamenőleg ismerték egymást, szoros szomszédsági, baráti kapcsolatok fűzték össze őket – egymás megítélésének alapja a személyes tulajdon-ságok ismerete volt
- a II. vh. után sok család egy új kertvárosba, Greenleigh-be költöztek – az elköltözöttek idegenek között találták magukat, hirtelen meg kellett változtatniuk az életmód mintájukat – a kölcsönös megítélés alapja az anyagi javak külső jegyei lettek, ami féltékenységet, irigységet szült – a közösség a Wirth-i anonim városi életmód jellemzőit produkálta, pedig az új lakóhelyen nem volt nagyobb sem a népesség száma, sem sűrűsége, sem társadalmi heterogenitása
- tapasztalat:
- pusztán társadalmi okok miatt is nagyon különböző életmód alakulhat ki
- kertvárosias környezetben is létrejöhet anonim, elidegenedett társadalom

- Herbert Gans
- bírálta Wirth alaptézisét, miszerint a nagyváros lényegét a nagyvárosi életforma adja, szerinte ugyanis nincs egységes nagyvárosi életforma – a városokban sokféle életforma él együtt, amik eltérésében a foglalkozási struktúra meghatározó szerepű, az ökológiai viszonyok szerepe csak másodlagos
- bírálta azért is, mert Wirth a várost személytelen, bürokratikus, pusztán áru és pénz viszonyra épülő társadalomnak látta
- Gans a belváros társadalmát vizsgálva társadalmi és kulturális gyökereik alapján a következő rétegeket különböztette meg:
• Kozmopoliták – olyan emberek, akik közel akarnak lenni a belvárosi kulturális intézményekhez – diákok, értelmiségiek, művészek, szórakoztatóiparban dolgozók, stb.
• Nem házasok, gyermektelen házasok – a nem házasok csak átmenetileg laknak a belvárosban, házasságkötés és gyerekszülés után kertvárosba költöznek – gyermektelen házasok akár végleg a belvárosban maradhatnak
• Különböző etnikai csoportok szigetei – életterük két színtéren zajlik, a gettóban és a munkahelyükön – külső elsődleges kapcsolataik nincsenek, életmódjukat a gettón belüli elsődleges kapcsolatok határozzák meg
• Hátrányos helyzetben levők – nagyon szegények, felbomlott családok, érzelmileg megzavarodottak tartoznak ide – ők a slum lakói – kiszolgáltatottak, az egész réteg lefelé mobil
• Lecsúszottak – a legalsó réteg – az ide tartozók korábban magasabb osztályba tartoztak, a lecsúszottság tudata a teljes kiábrándultság állapotába taszítja őket
- a fenti öt réteg nemcsak a hierarchiában elfoglalt helyükben különböznek egymástól, lakóhelyválasztásuk szabadsága is eltérő
- Gans vizsgálta a kertvárost is és arra jutott, hogy a klasszikus humánökológia kertvárosképe korrekcióra szorul – a klassz. humánökológia szerint a kertváros fő jellemzői:
• alvóváros jelleg
• távolabb esnek a központi üzleti negyed munka és szórakozási lehetőségei
• újabbak, modernebbek a belvárosi lakóterületeknél
• közlekedésük személyautóra alapozott
• egylakásos épületek és kisebb népsűrűség
• népességük társadalmi rangjukat illetően homogénebb
• demográfiai jellemzőik karakteresek
• magasabb jövedelműek lakhelyéül szolgálnak
- 60-as évekre megváltozott a kertváros:
• már nem teljesen alvóváros, mert az intézmények egy része kiköltözött a belvárosból, aminek így erősödött a lakófunkciója
• a kertvárosok csak földrajzilag vannak távol a belvárostól, az útidő rövid a közlekedés fejlődése miatt
• mivel a kertvárosnak is lettek intézményei, lakóinak nem kell a belvárosi intézményeket használni (csak a felsőbb osztály vásárol és szórakozik a belvárosban)
- Gans módszertani szempontból is bírálta Wirthet, aki csak Chicago belvárosát tanulmányozta, de tapasztalatait mégis az egész városra vonatkoztatta
- Gans kritikájának legfontosabb eleme, hogy a városi életforma fő meghatározója nem a Wirth-i három tényező, hanem a foglalkozási viszonyok

- b, Burgess térelméletével kapcsolatos kritikák
- az első kritikák egyrészt a zónák társadalmi homogenitását, másrészt a zónák közötti tiszta népességmozgást kérdőjelezték meg
- Firey cikke a társadalmi inhomogenitást már bizonyította, ill. azt is, hogy ha Burgess hipotézise általános igazságot fogalmazott volna meg, Bacon Hill már rég slum lenne
- Homer Hoyt is a zónák inhomogenitásával foglalkozott – Chicagóban a Deutschland Ghetto és a Black Belt (német bevándorlók és a néger lakosság lakhelye) nem csak az átmeneti zóna területén helyezkedett el, hanem több övezetet keresztben átvágott (ld. 58. ábra)
- Burgess azt hitte, zónaelméletével bármely város modellezhető – bizonyították, hogy modelljét Észak-Amerika régi városaira,a korai indusztrializáció lázában nagyra nőtt városokra lehetett csak alkalmazni


- a kritikák egy másik csoportja a zónaelmélet övezetlehatárolásának alapjául szolgáló telekár kérdését vette kereszttűz alá – William Form – a telekárak igazi árak, mert nem személytelen, automatikus mechanizmusok termékei, hanem olyan árak, melyekben társadalmi preferenciák fejeződnek ki.
- 70-es években az újabb kritikák a zónák közötti, korlátlan verseny által irányított népességmozgással foglalkoztak – bizonyították, hogy a verseny nem áll mindig a városi élet központjában, és hogy a népességmozgásnak eltérő intenzitású korszakai vannak, azaz hogy az urbanizáció periodikus és azt is, hogy kultúrafüggő (társadalmanként jelentős eltérést mutathatnak az urbanizáció kísérőjelenségei és az intenzitása is)
- a mai, közgazdaságtani indíttatású kritikák azt kifogásolják, hogy a korlátlan szabad verseny és a szabad piac feltételezéséből indult ki – a telekpiac és a telekárak alakulására már nem vonatkoztathatók a szabad piac közigazgatási összefüggései
- Burgess elmélete a maga idejében pontos képet adott Chicagóról – leírta, hogy a kp.-ból kifelé haladva nő a bűnözés és a külföldi születésűek aránya és csökken a saját házban lakók aránya – a nagyváros belső térszerkezet változását mozgató mechanizmust is elemezte – rámutatott arra, hogy a kp.-i üzleti negyed növekedése az átmeneti zónában telekspekulációhoz vezet

- a Chicagói Iskola legnagyobb ellensége az idő – az egy központ körül koncentrikus körök mentén növekvő város koncepciója nem tekinthető az urbanizáció általános érvényű modelljének, csupán Észak-Amerika ipari és kereskedelmi városai fejlődésének egy bizonyos korszakára fogadható el maradéktalanul
- a Chicagói Iskola érdemei: kutatói feltárták a városi társadalom betegségeit és megkönnyítették, hatékonyabbá tették orvoslásukat – térképen megjelenítették a társadalmi konfliktusokat, így a városi vezetés a problémás területekre koncentrálhatta erőforrásait

Az ökológiai folyamatok és tanulmányozásuk jelentősége. A természetes övezetek fogalma, alaptípusai

Az ökológiai folyamatok
- Előzmény
- Burgess ökológiai elmélete, mely a város növekedési folyamatának egy-egy állapotát elemezte 
- 1926 – Roderick McKenzie – az adott állapot mindig a növekedési fázisban lejátszódó ökológiai folyamat valamely típusának eredménye  ökológiai folyamatok tipológiájának elkészítése
- Kutatásának jelentősége:
- felfedezte, hogy a régiók közötti vándormozgalom gyökeres változást hozhat egy város népességszámában és ökológiájában (míg a népességszám-változás másik két tényezője, a születés és a halálozás lassú, egyenletes változást eredményez)

- Az ökológiai folyamatok 7 típusa McKenzie szerint:
1. Koncentráció - egy terület népsűrűsége azáltal növekszik, hogy egyre több ember koncentrálódik a területen – centripetális folyamat
2. Dekoncentráció - idővel a népesség területi szétszóródása – centrifugális folyamat
3. Centralizáció – népesség sűrűsödése egy központi mag körül – tudatos folyamat (míg a koncentráció spontán)
4. Decentralizáció – egyazon funkciót több terület is hasonló színvonalon elégít ki – központi területen kívül nő a bevásárlóközpontok száma
5. Szegregáció – egy területen belül az azonos típusú emberek, vagy telek-felhasználási módok uralkodóvá válását jelenti
- pl. egy etnikai csoport területi elkülönülése
- telekfelhasználás – pl. autósztráda mentén utazással összefüggő szolgáltató intézmények építésére használnak fel területeket
- bár nincs pozitív, vagy negatív értéktartalma, társadalmi következményei lehetnek pozitívak és negatívak
6. Invázió – egy új népességcsoport, vagy funkció behatolása egy olyan területre, ahol eddig más népességcsoport, vagy funkció dominált – ilyenkor a terület jellege alapvetően megváltozik
7. Szukcesszió – a terület népességének, vagy telek-felhasználási módjának teljes megváltozása – invázió eredménye
- a legtöbb városias területnek át kell esni az invázión és szukcesszión – Burgess átmeneti zónája egyfolytában az invázió és szukcesszió állapotában van


Természetes övezetek

- Előzmény / előfeltételezés:
- a társadalomban működnek olyan erők, melyek a városon belül a népességnek és a funkcióknak valamilyen csoportosulását hozzák létre 
- „természetes erő” – hétköznapi tevékenységek, problémamegoldások
során az emberek kapcsolatba lépnek egymással; ezek a spontán módon
alakuló emberi kapcsolatok alkotják a természetes erőt

- Természetes övezetek fogalma
- Harvey Zorbaugh – „Az aranypart és a slum” – a pozícióért folyó versenyben az emberek kis közösségekké integrálódnak, melyek egységet alkotnak és területileg is elkülönülnek egymástól = a természetes övezetek nem csak térbeni egységet, hanem sajátos kulturális jellemzőkkel rendelkező emberek egységét is jelentik
- a spontán városnövekedés jól elhatárolható övezeteket hoz létre a városon belül, melyek
- jellegzetes, bizonyos szempontból azonos népcsoportokat fognak össze
- gyakran földrajzi képződmények, vagy utak által vannak elválasztva
- határaik általában nem esnek egybe a közigazgatási körzetével
- társadalmi arculatuk karakterisztikus
- a természetes övezet a városon belül mint a tér egy lehatárolható darabja jelenik meg – társadalmi egység, mely mégis csak a fizikai környezetével együtt értelmezhető
- a természetes övezet statikus, melyet dinamikussá az ökológiai folyamatok tesznek; a term. övezetek az ökológiai folyamatok eredményei, ebből következően az állandó változás állapotában vannak

- Természetes övezetek fogalma mellett egyéb strukturális egységek
- zóna
- a legnagyobb területi és társadalmi-gazdasági egység, mely lehatárolásának alapját a területfelhasználás módja képezi
- gazdaságföldrajzi területi egység
- szomszédság
- a városszerkezet legkisebb, még értelmezhető egysége, mely csupán néhány háztömböt foglal magába – építészeti területi egység
- a természetes övezet a városrész, vagy negyed fogalmának felel meg, területi kiterjedését tekintve a zóna és a szomszédság között áll





- A természetes övezetek legkarakterisztikusabb típusai
1. A gettó
- eredete – középkori Nyugat-európai zsidó lakónegyedek, melyek kialakulását és működését a feudális rend határozta meg (csak az élhetett ott, aki zsidó volt, de aki zsidó volt, annak ott kellett élnie)
- a kapitalizmus újrateremtette a gettót, de már nem kőfalakkal, hanem
társadalmi falakkal
- Wirth – a gettó fogalma – különböző etnikumú, vallású emberek által lakott városrész, ahol sajátos minta szerint folyik a társadalmi élet
- a gettó jellemzői Wirth szerint:
- a gettót identitását megőrző kisebbség lakja (környezetétől eltérő kultúra, nyelv, szigorúan betartott normarendszer)
- a gettó befelé erősen integrált, a külső világgal igen korlátozott a kapcsolata
- izolált világ – a társadalom megtűri, de nem fogadja be a gettó lakóit, mert idegeneknek tartja őket
- hogy asszimilálódhassanak a külső társadalomba, fel kellene adniuk másságuk külső jeleit; ugyanakkor asszimilációjukat szinte lehetetlenné teszi a közösség erős identitástudata

2. A szuburbia
- a szuburbia a kertváros, melynek társadalmi jellemzői a következők:
- a kertvárosban a társadalom integrálódásának alapja a folytonosan változó társadalmi értékek követése – ebben az értelemben a gettó ellentéte
- a társadalmi kontroll szorossága – ebben hasonlít a gettóhoz
(közösség által szigorúan elvárt életmód, öltözködés, stb.)
- a két jellemző közül az első a fontosabb, ennek köszönhető a szuburbia lakóinak nagyobb mobilitása
- a szuburbia társadalmi funkciója: egy mobil és anonim társadalomba, valamint a tömegkultúrába már beolvadt emberek társadalmi integrálására szolgál

3. A slum
- fizikai jellemzőket tekintve a szó leromlott, túlzsúfolt területet jelent – azonban nem a fizikai jellemzők adják a lényegét, hanem sajátos társadalma
- a slum lakói a társadalomból kirekedt emberek, akik elveszítették értékeiket, de ezen már nem tudnak, nem is akarnak változtatni



- kétféle slum-típus van, melyek a burgessi átmeneti övezet két eltérő társadalmi karakterű természetes övezetét jelentik
- A nagyváros dzsungele
- a devianciák melegágya – szervezett bűnözés, prostitúció, drog-kereskedelem, ön-, gyilkosság, alkoholizmus, leépült hajléktalanok

- A falu slum
- elöregedett, fizikailag és társadalmilag leromlott negyed
sajátossága, hogy a vidéki életforma bizonyos elemei megtalálhatók benne, bár a kertvárossal ellentétben itt az élet nem csendes, hanem mozgalmas, eleven, nyitott (zajos utcai jelenetek, az utcán megélt magánélet, kocsmai esetek, stb.)

Park és Burgess zónaelmélete

Előzmény:
- 1903- Hurd – “csillagelmélet”- a város középpontja felől, a fő közlekedési utak mentén, csillagszerűen növekszik; ennek oka: a dolgozó népesség a vasút- és villamosvonalakhoz minél közelebb próbál letelepedni 
- személygépkocsi elterjedésével csillag ágai közötti terek feltöltődése

1920-as évek – Ernst Burgess és Robert Ezra Park zónaelmélete
- a város lakói különbözőségük (életmód, letelepedési minták, stb.) szerint területileg is elkülöníthető homogén csoportokra oszthatók 
5 db kör, vagy ovális formájú zóna, városmagból kifelé haladva a következők (162. o. 59. ábra):
• központi, üzleti övezet
• átmeneti övezet
• ipari munkások lakóövezete
• középosztály lakóövezete
• ingázók övezete

- néha két további övezet:
• a mezőgazdasági terület, mely még az ingázási távolságon belül van
• a hátország, vagy mögöttes terület

1. Központi, üzleti övezet
- a szorosan vett belváros területét jelenti
- központi bankok, nagyáruházak, éttermek, mozik, színházak, irodaházak, központi városi intézmények
- Burgess szerint az övezet legfontosabb jellemzői:
- elsősorban az üzleti és kereskedelmi élet , és a szórakoztatóipar létesítményei
- nagy a nappali és kicsi az éjszakai népesség
- magas házak, intenzív beépítés
- nem lakóövezet, bár van rezidens népessége is

2. Átmeneti övezet
- két belső gyűrűre osztható
- belvároshoz közelebb könnyűipari üzemek és nagykereskedelem raktárházainak övezete
- körülötte lakóövezet
- szlamosodás területe – a területen lakók tudják, hogy erre fog terjeszkedni az üzleti övezet, ezért az itt lakást csak átmeneti állapotnak tekintik, csak a minimumot költik a lakásfenntartásra  fokozatos lepusztulás
- az alvilág, a bizonytalan egzisztenciájú rétegek hazája ez a terület (bevándorlók, prostitúció, stb.)
- művészek, missziók, radikális politikai központok, lázadó értelmiség, világmegváltók
- ellentétek (luxuslakások és gettók, luxuséttermek és kopott gyorsbüfék...)

3. Ipari munkások lakóövezet
- munkások, kereskedelmi alkalmazottak + 2. generációs bevándoroltak lakhelye
- terület-felhasználása : kizárólag lakóterület – kétszintes, kétlakásos épületek kis zöldterülettel – földszinten lakik a tulajdonos, emeletet bérbe adja
- itt is vannak gettók, de nyugodtabb körülményekkel, mint az átmeneti övezetben

4. Középosztály lakóövezete
- amerikai születésű alsó középosztály lakóhelye + kiskereskedők, kistisztviselők, rosszul fizetett értelmiségiek
- különálló, kertes családi házak nagyobb méretű kerttel, mint előző zónában
- néhány rezidens jellegű szálloda és apartman

5. Ingázók övezete
- külső határai már kívül eshetnek a város közigazgatási határain, de még városként funkcionáló terület
- felsőközéposztály és felsőosztály lakóhelye
- villaszerű épületek még nagyobb és változatosabb kerttel
- ma már magába foglalja a külvárosokat, elővárosokat is – kétszintes sorházas beépítés, utóbbiaknál minden lakás külön zöldterülettel
- az életmód autóra alapozott (külön a családfőnek és a családnak is)
- nincs szervezett tömegközlekedés, nincsenek járdák és kerékpárutak

Burgess legfontosabb végkövetkeztetései:
• a városközpontból kifelé haladva nő a lakosság társadalmi státusza és a saját tulajdonban levő otthonok aránya, csökken a külföldi születésűek és a bűnelkövetések száma
• a város fizikai és társadalmi mozgása összefügg egymással, melynek mozgatórugója a telekár változása
a város társadalmi és építészeti keresztmetszete egymással ellentétes képet mutat (164. o. 60.ábra)

A posztindusztriális város, mint új városminőség. Az urbanizációs mozgás alapformái és hatásuk a városra

A XX. században a világ fejlett tőkés országaiban a gazdasági növekedés és szerkezetátalakulás városnövekedésre gyakorolt spontán hatása, a tudatos és egységes központi várostervezési törekvések megjelenése, a városépítés új elméleti eredményei és az építési technológiák fejlődése, valamint a motorizációs robbanás által támasztott új igények és lehetőségek megjelenése nyomán megszületett a posztindusztriális város – ez már egy más, új minőségű város.
- 1967 – Szelényi Iván és Nemes Ferenc
- a posztindusztriális város alapvetően új arcát két jelenségre vezették vissza
- a, a város népességének drasztikus emelkedése, metropoliszok kialakulása – a város megszűnt „sziget” lenni
- b, urbanizáció és konurbáció, melynek hatására a városok összenőttek egymással, nagy agglomerációs térségeket hoztak létre – a város megszűnt „egység” lenni

- a, A metropoliszok születése
- az ipari forradalom előtt a városnövekedés meghatározója a közlekedés és kommunális ellátás színvonala (+ a munkamegosztás adott foka) volt – nem volt 1 millió fölötti népességű város
- ipari forradalom után városok számának és méretének gyors növekedése, ma már 10-05 milliós metropoliszok is létrejöttek, a néhány milliós városok már megszokottak
- a városok számának növekedésével drasztikusan megnőtt a városi lakosság aránya az össznépességhez viszonyítva, aminek súlyos következményei:
- a város és a városi életmód problémája a társadalom problémájává nő
- a gyorsütemű urbanizáció hatalmas belső vándormozgalmat indít el – a városlakók többsége éppen faluról felvándorolt, vagy csak első-generációs városlakó – devianciák főleg az új városlakók életmódjában fedezhetők fel
- egyes (különösen a fejlődő) országokban túlurbanizáció jöhet létre, amikor a városnövekedés üteme nagyobb, mint amit a munkamegosztás színvonala indokolna – a városok túltelítettek, munkanélküliség, nyomor a jellemző





- b, A város „eltűnése”
- a preindusztriális város egyértelműen elhatárolódott a környezetétől – gyakran falak is határolták a város földrajzi, döntési, gazdasági és pszichológiai egység, közösség volt egyszerre
- 1961 – Gottmann – a XX. század megapoliszainak már nehéz megtalálni a határát – úgy gondolta, hogy a fejlett országokban belátható időn belül eltűnik a rurális térség és a népesség megapoliszokba tömörül, de ez a jóslata nem vált be, de:
- a modern nagyváros fontos jellemzője, hogy nemcsak lélekszámában, hanem területileg is nagyon megnövekedett 
- ez a területi kiterjedés kétféle urbanizációs mozgás eredménye lehet, melyek hatására a települések sokmagvú, vagy sokközpontú település-agglomerációvá egyesülnek:
- konurbanizáció
- szuburbanizáció

- konurbanizáció
- városok összenövését, -olvadását jelenti, melynek két útja
- nagyvárosi növekedés magába olvasztja a környező kisebb településeket – pl. Párizs, Budapest
- egyforma jelentőségű települések növekedésük során egybeérnek – pl. Köln-Dortmund-Münster
- a konurbanizáció legjellemzőbb az USA-ban, ahol a statisztikai problémák megoldására létrehozták a szabvány nagyvárosi területi egység fogalmát (Standard Metropolitan Area), aminek kritériuma sokat változott – kezdetben: körzet lakossága min. 100 ezer fő, körzet kp.-jában min. 50 ezer fős nagyváros, lakosság min. 70%-a ne a mezőgazdaságban dolgozzon  ma: min. 1 milliós népességszám, amin belül a terület lehet ún. eredeti nagyvárosi statisztikai terület (PMSA), vagy egyesített nagyvárosi statisztikai terület (CMSA).

- szuburbanizáció
- a város központi negyedeinek lakónépessége csökken és a külső kertvárosi kerületeké növekedik
- kialakulása összefügg a személyautó elterjedésével – a közlekedés fejlődésével a napi utazási idő változatlansága mellett a lakó- és munkahely távolsága növekedhet
- amerikai városfejlődésben jelentkezett először az 1920-as években  II. világháború alatt az autótermelés visszaesésével a kertvárosiasodás is megakadt  II. vh. után motorizációs robbanás, ekkor lett igazán jelentős a szuburbanizáció
- ma már USA és Kanada mellett a Ny-európai országokban is jellemző
- a szuburbanizáció később induló, sajátos formája a fringe
- a kertvárosi övezeten kívül fekszik
- vegyes területfelhasználás, lazább beépítettség, egymástól nagy távolságokra fekvő lakóépületek
- ma USA-ban ezeken a területeken nő leggyorsabban a népesség
- vonzó hatású az igazi természetközeli élet lehetősége
- lakói a felső középosztályból kerülnek ki
- push-pull hatás
- pull hatás – családi ház és kert vonzóereje
- push hatás – központi városmag válsága

18. A városökológia mint sajátos városszemlélet. Mivel foglalkozik a városökológia?

Ahhoz, hogy a földrajzi tér egy adott pontján település szülessen, meghatározott természeti, társadalmi és gazdasági feltételeknek kell teljesülni.

1. A természeti környezet szempontja szerint - a terület tartósan állandó lakhelye lehessen nagyobb embercsoportnak 
- az adott terület nem veszélyeztetheti az ott élők életét (túl szélsőséges klíma, földrengésveszély, stb.)
- a területnek biztosítania kell az ott élők létfenntartásának lehetőségét (elegendő víz, élelem, építőanyag)
- (ma már mesterségesen szinte bármilyen kellemetlen hatás kiküszöbölhető...)

2. Társadalmi és gazdasági feltételek – kitüntetett pontok, ahol nagyobb eséllyel alakulhat ki város:
- távolsági utak kereszteződése
- különböző szállítási módok találkozása (vízi szállítás után szárazföldi szállítás)
- fontos nyersanyag a közelben
- különleges természeti adottság, különleges szolgáltatási színvonal (pl. üdülő területek)
- államigazgatás, politika, vallás, kultúra és oktatás központosul
Ezekből minél több van jelen egy helyen, annál nagyobb a lehetősége a város születésének.
Előfordulhat, hogy a körülmények megváltoznak, felborul az egyensúly, a város nem tud alkalmazkodni. Népesség-elvándorlás, a város pusztulása kezdődhet meg. (Pl. Mohendzsodaro azért néptelenedett el, mert az Indus megváltoztatta medrét.)

Az ökológiai környezet nemcsak a település kialakulásában, növekedésében játszik szerepet, hanem formájának milyenségében is. Két példa – ld. 148-149. oldal! -: szaharai falu és floridai lakótelep településszerkezete.







A város formájának alaptípusai

A város formáját a történelem során elsősorban az döntötte el, hogy alapítóik milyen társadalmi/gazdasági funkciót szántak neki  két városi alapforma alakult ki:



- 1. A radiocentrikus, vagy körkörös városforma – védelem-centrikusság
- példa - ókori Bagdad (ld. 150. oldal 56. ábra)
- szabályos kör alaprajz, védőfal négy őrzött, jól ellenőrizhető és védhető kapuval – négy kapun át négy főút a kormányzó és vallási központba, a belvárosba – főutak mentén üzletek, műhelyek
- külső fallal párhuzamosan további két körbefutó védőfal, melyek között nagy népsűrűségű lakónegyedek az alacsonyabb rangú társadalmi rétegek számára
- a radiocentrikus forma két nagy előnye:
- város magas szintű védelme
- központ jó megközelíthetősége
- 2. A négyzetrács forma – hatékony területfelhasználás
- egyenes utcák derékszögben keresztezik egymást, kb. egyforma tömbökre osztva a várost
- az ipari forradalom után épült városoknál gyakori, de a preindusztriális városok között is található 
- 1682 – William Penn – Philadelphia városterve – klasszikus példa (151. oldal 57.ábra)
- előnyök:
- leghatékonyabb területfelhasználás – fontos a kevés és drága telekkel rendelkező területeken
- nincs benne zsákutca – könnyű és gyors megközelítés
- a kereskedelem számára előnyös a főutcára néző, kirakattal ellátott üzletsor


A város terjeszkedése a térben
- háromféle terjeszkedési mód- horizontálisan, vertikálisan, ill. a beépítés sűrűségének fokozása révén
- egyértelmű kapcsolat van az építési és technikai fejlettség és a város növekedési módja között
- városon belüli (csak) gyalogos közlekedés kora – horizontális és vertikális növ. korlátozott; a beépítés lett egyre sűrűbb
- technikai találmányok után (lift, acélváz-szerkezet) vertikális növekedés  magasházak, felhőkarcolók
- közlekedés fejlődésével (vasút, személyautó) horizontális növekedés 
kertvárosi életforma


Mivel foglalkozik a városökológia?

A városökológia a városlakók magatartása és a tágan értelmezett környezeti tényezők közötti összefüggés kutatásával foglalkozó tudomány.
Pl. feltérképezi a városi népesség bizonyos homogén csoportjainak területi elkülönülését, kutatja ezek okait, vizsgálja a városnövekedés területi, társadalmi hatásait, stb.
A klasszikus városökológia a város különböző területi egységeinek azonosítását és feltérképezését tekintette feladatának – mottó: „egy kép száz szónál többet ér”
 térképeken komplex ismerethalmaz ábrázolása.

A városökológiai megfigyelés központjában nem az egyes ember (mint szubjektum), hanem a társadalmi közösség áll. Pl. népszámlálási adatok alapján különböző övezetek lakosságának átlagéletkorát, jövedelmét, foglalkozási szerkezetét, stb. összehasonlítjuk. Ezek a vizsgálatok alapinformációkat adnak a városról, szerkezetének társadalmi összefüggéseiről.
A városökológiai kutatások eredményei nem az egyes emberekre, hanem egy-egy csoportjukra és az egész sokaságra vonatkozóan szolgáltatnak információkat.

A városökológia legnagyobb csapdája, hogy kutatási részeredményei veszélyes általánosításokra csábíthatnak. Pl. ha egy övezetben 100 főből 25 bűnelkövető, azért nem kell általánosítva a többi 75-öt is annak tartani.


19. A klasszikus humánökológia kialakulása. Wirth ökológiai elmélete

A klasszikus humánökológia kialakulása
1. iskola – a Chicagói iskola
- előzmények:
- 1871 – Chicagói tűzvész 
- újjáépítés nagy fellendülést hoz, ami vonzza a bevándorlókat
- gyors növekedés sok hátránnyal – lakáshiány, túlzsúfoltság, silány minőségű, hirtelen építkezések, elavult infrastruktúra; slumosodó területek növekedése, bűnözés, járványok, magas csecsemőhalandóság 
- Chicagói Egyetem Szociológia Tanszék – feladat a modern nagyváros növekedési jellemzőinek megismerése, a növekedésből szármaszó konfliktusok és ezek kezelési lehetőségének kutatása
- 1915 – Robert Ezra Park (tanszékvezető) – „A város.” – módszertan a városszociológiai kutatásokhoz = a városszociológia megszületése
- Park – a humánökológia alaptétele: Az ember tudatos tevékenysége révén létrehozza (felépíti) saját életterét, a várost, mely ezután mint tőle független, objektív erő életének formálójává válik.
- Haeckel német biológus (nagy hatással a városszociológusokra) – azt figyelte meg, hogy az élő organizmusok és környezetük között szoros kapcsolat van, az organizmusokat nem lehet életfeltételeikből kiszakítva vizsgálni – azt kutatta, hogy a különböző ingerekre hogyan reagálnak az élő organizmusok és hogyan hatnak vissza környezetükre – az élő organizmus és környezete kapcsolatát vizsgáló tudományt ökológiának nevezte
- Park – az ökológia szemléletmódja a városi társadalom kutatását is megkönnyíti
- 1921 – Park és Burgess – „Bevezetés a szociológia tudományába.” – elméleti alapok egyetemi hallgatók számára
- klasszikus humánökológia fontos jellemzője, hogy kutatásaiban alapvetően a népszámlálási adatokra támaszkodott –1926-tól hozzáférhetővé vált többek között Chicago népszámlálási adatainak belső területi bontása - megspórolhatták maguknak a saját empírikus adatgyűjtés munkájának és költségének egy részét
- empírikus adatgyűjtés igen széleskörű volt, az információkat aztán térké-peken ábrázolták – telekfelhasználás, a társadalom patológiás tünetei (bűnözés, elmebaj, stb.), különböző profilú üzletek elhelyezkedése, stb.





Wirth ökológiai elmélete
- mindig vitatott kérdés volt a város, az urbanizmus lényegének meghatározása
- 1938 – Louis Wirth – „Az urbanizmus, mint életmód.”
- szerinte az urbanizmus sajátos életforma, mely főleg a városokban alakul ki, de a városok kisugárzása miatt mindenütt fellelhető
- szociológiai szempontból a várost így definiálta: „Társadalmilag heterogén egyének viszonylag nagy sűrűségű és állandó települése.”
- a várost 3, egymást kumuláló tényező határozza meg:
- a nagy népességszám
- a népesség nagy társadalmi heterogenitása
- a nagy népsűrűség

- A nagy népességszám következményei
- amióta létezik a város, a környezetéhez viszonyítva a nagyobb népességet koncentráló képességével tűnt ki – ez az ereje a XX. században ugrásszerűen növekedett 
- az emberi kapcsolatok jellegének megváltozása – társadalmi kontroll gyengülése, devianciák tömegjelenséggé válása
- az emberi kapcsolatok születésének és szétzüllésének lépcsőfokai:
- a bevándorlók nagy tömege miatt a város szükségszerűen különböző népek, kultúrák olvasztótégelyévé válik – a különböző hátterek, gyökerek miatt hiányoznak a rokonsági, szomszédsági kötelékek
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
de még így is többet, mint amennyivel képesek lennének személyes kapcsolatra – minél több emberrel lépnek kapcsolatba, annál kevésbé képes egész személyiségével részt venni a kapcsolatban –
a városban az emberi kapcsolatok szükségszerűen szegmentalizá-lódnak, felületessé, anonimmá, átmenetivé és részlegessé válnak
- az emberek csak a városuk lakóinak igen kis részét ismerhetik meg,
ez az ismeretség is felszínes, szegényes – a kisebb településeken gyakrabban és különböző szerepekben találkoznak egymással, így a kialakult kép sokrétűbb, színesebb; a kistelepülés lakóit elsődleges kapcsolatok kötik össze
- a város lakói különböző élethelyzetekben mindig másokkal találkoznak, ezért elsődleges kapcsolatokat nehéz kialakítani –
a szerepek fregmentalizációja és korlátozódása egy sajátos elidegenedést szül, amit Wirth anómiának nevez és társadalmi kiüresedettséget ért alatta – az ilyen anómiás állapot szükségszerűen összekapcsolódik patológiás tünetekkel (bűnözés, alkoholizmus, stb.)
- a városi embert életszükségletei sok (idegen) emberhez és szervezethez köti, ezekkel másodlagos kapcsolatban áll, függ tőlük, mégis örül, hogy megszabadult az elsődleges függéstől
- a város valamennyi lakóját nem lehet egy helyen összegyűjteni, így az emberek és a felső hatalom között közvetítő közegre van szükség, ez a képviselő – ebben a rendszerben az egyén tehetetlensége miatt elveszíti jelentőségét, egyedül a képviselő fontos, fontossága az általa képviseltek számának növekedésével együtt nő.
- a városi viszonyok felületessége, anonimitása és átmenetisége miatt a városlakó racionális gondolkodásmódúvá válik – ismeretségeit a hasznosság szerint értékeli és köti aszerint, hogy mennyire szolgálják céljait
- összefoglalva: a nagy népességszám az emberi kapcsolatokat sokoldalúan bomlasztja, aminek eredménye: a városi ember növeli szabadságát, mivel megszabadul az elsődleges függéstől, de ennek az ára, hogy elveszíti a spontán önkifejezés, az erkölcs és a részvétel értelmét.

- A nagy népsűrűség következményei
- a népesség száma és sűrűsége egymást feltételező tényezők
- a városok nagy népsűrűségének történelmi okai vannak
- a múltban a közlekedés és a kommunikáció szintje szükségessé tette, hogy az egymás munkáját igénylők közel legyenek egymáshoz – a belvárosi üzleti negyedben a telkek száma korlátozott volt, ami felverte a telekárakat – emiatt nagyon hatékonnyá vált a telekfelhasználás
- a telekárak a lekóterületeken is erősen differenciálódtak, a slumokkal párhuzamosan jómódú negyedek alakultak ki
- nem csak a telekárak befolyásolják a népsűrűséget – szállítás és kommunikáció lehetősége, egészséges, vagy szép környezet, stb.
- a nagyvárosban az emberek kénytelenek nagyon közel élni egymáshoz, ez az élet minden területére igaz – önmagában a zsúfolt tér szükségszerűen megnöveli a találkozások, a társadalmi aktusok számát
- a nagy népsűrűség kedvezőtlen hatásai az emberi magatartásra és kapcsolatokra:
- a fizikai közelség növekedésére az emberek a társadalmi távolságtartás növelésével válaszolnak (védekezés, tartózkodás)  elmagányosodás
- a város szélsőséges ellentétei könnyen szülnek zavart a város működésében – formális ellenőrzési módszerekre, szigorúan előírt rítusokra van szükség  Wirth szerint a nagyváros szimbóluma az óra és a forgalmi rend
- a zsúfoltság nagy népességmozgással társul, ami örökös súrlódást jelent – Wirth ezzel magyarázza a nagyvárosi ember ingerlékenységét, frusztráltságát, amit csak fokoz a gyors élettempó, stb.
- (ma már bizonyított tény, hogy a magas népsűrűségű területen nem szükségszerű a társadalmi kapcsolatok felszínessé és korlátozottá válása – pl. ázsiai városokban a zsúfoltság nem vált ki Wirth-i reakciókat)

- A népesség nagy társadalmi heterogenitásának következményei
- a városok népessége foglalkozását, képzettségét és társadalmi hierarchizáltságát illetően sokkal differenciáltabb, mint a rurális területeké; ezt a különböző bevándorló csoportok sajátos hátterükkel csak tovább fokozzák – a város mindig és minden tekintetben (etnikum, kultúra, társadalomstruktúra, általános életmód, stb.) változatosabb, összetettebb volt, mint a falu
- Wirth szerint a városok nagy társadalmi heterogenitása az a tényező, mely elsősorban felelős a városi élet anonim minőségéért – a heterogenitás miatt az emberek védekezésképpen homogén csoportokat alkotva negyedekbe szegregálódnak.
- a heterogén társadalom kialakulásában és növekedésében a mobilitás játssza a motor szerepét – a városlakó az instabilitást normaként fogadja el – Wirth ezzel magyarázza a városi ember kozmopolitizmusát
- a nagy társadalmi heterogenitás kettős hatású: kedvez az egyéniségnek, ugyanakkor kiegyenlítő, elszürkítő hatású (ez az erősebb hatás!) – Wirth szerint ahol nagy számú ember koncentrálódik, ott elkezdődik az elszemélytelenedés folyamata – ehhez a hátteret a tömegtermelés és tömegfogyasztás adja, ami létrehozza az átlagembert

- Wirth koncepcióját később Robert Redfield kiegészítette folk-társadalom elméletével
- szerinte a tradicionális népi közösség a városi társadalom ellentéte
- a falusi közösség olyan integrált egység, melyet meghatároznak a családi, rokonsági, szomszédsági viszonyok
- amint egy kis közösség utak, ker. kapcsolatok révén integrálódni kezd a társadalomba, elveszíti népi jellegét – az izoláltság megszűnése szükségszerűen társadalmi széthulláshoz vezet
- a népi és urbánus társadalom ellentétes vonásai:

Népi Urbánus
kicsi nagy
izolált a tágabb társadalomba integrált
szájhagyomány írás (nyomtatott médián alapuló)
csoportszolidaritás érzése a csoportszolidaritás hiánya
életmód = kultúra nincs egységes kultúra
rokonságra, családra alapozott nem rokonságra, családra alapozott
vallásos szekularizált
státuszra alapozott gazdaság piacra alapozott gazdaság
hagyományokon alapuló, spontán, személyes, nem kritikus magatartás formalizált szabályok és rendszerek által irányított magatartás

HOWARD, CORBUSIER, WRIGHT, SOLERI KERTVÁROS IDEÁINAK HASONLÓSÁGA ÉS KÜLÖNBSÉGE, A KERTVÁROS KRITIKÁJA

A kertváros idea az amerikai várostervezésre volt a legnagyobb hatással.
De az amerikai nagyvárosok körül végeláthatatlan messzeségbe szétterülő, sokszor nyomasztó monotonitást mutató kertvárosok méltán váltották ki az amerikai szociológusok ellenszenvét és bírálatát.
A legnevesebb bíráló Jane Jacobs volt. Kifogásai:
- Howard hatalmas városromboló eszméket hozott mozgásba
- a város funkciói közül néhányat a végtelenségig leegyszerűsített és azokat önmagában akarta megoldani
- központi problémája az egészséges lakóház volt, de emellett mindent mellékesként kezelt
- nem érdekelték a városnak azok a jelenségei, amiket nem tudott utópiájának szolgálatába állítani
- a metropolisz bonyolult, sokarcú kulturális életéről egyszerűen lemondott
- nem érdekelte, hogy a nagyvárosok hogyan őrzik meg saját rendjüket, hogy cserélik ki eszméiket, hogy működnek politikailag, hogyan lehetne ezeket a funkciókat megerősíteni
Más kritikák legfontosabb nézete:
- az uniformizáltság, szabványosítottság

Saját hazájában azért fogadták el jobban Howard elméletét, mert az angol kertvárosok sokkal kisebbek voltak és általában nem is váltak önálló egységgé, megmaradtak egy nagyváros sajátos részének, részterületének.
De nem csak Howard hozott létre kertváros-tervet.
A város bajait más módon próbálta orvosolni pl. Le Corbusier, aki tul. szerette a várost és különösen értékelte benne a centralizáltságot, a kompaktságot. De ő is érezte, hogy a város már kaotikus, növekedése miatt nem tudja hivatását betölteni. Elhatározta, hogy megmenti a várost. Elvei:
- kis területen nagyszámú ember együttélése, és a teresség, a természet utáni vágy kielégítése egyszerre
- kompakt, gyors, élettel teli, koncentrált városközpont, és körülötte maximális nyugalmat biztosító kertvárosok
- a központ kulturális, kereskedelmi funkciójú, impozáns felhőkarcolókból áll, melyek egyben rezidenciális célokat is szolgáltak
- a felhőkarcolók között pedig hatalmas parkok
- az autóforgalmat gyorsforgalmi utakra terelte (a föld alá és fölé, és azonos szinten való kereszteződés nélkül!), hogy a központi területen zavartalan legyen a gyalogos közlekedés
- a földterület mindössze 5%-át tervezte beépíteni
- akik nem akarnak felhőkarcolókban (tömegesen) élni, azok számára a környező kertvárosi negyedek kínáltak tágas kerttel övezett villákat és családi házakat, de a beépítési arány itt sem haladhatta meg a 15%-t



Sok szociológus bírálta őt azzal, hogy gépiesíti az egyént, Jane Jacobs szerint pedig: Le Corbosier úgy vélte, hogy utópiája az egyén számára maximális szabadságot biztosít, de tervéből úgy tűnik, hogy tul. nem is általában a szabadságra gondolt, hanem a felelősségtől való szabadságra.




A harmadik jelentős kertváros-terv létrehozója Frank Lloyd Wright, aki a város fő problémájának a túlkoncentráltságot tekintette, és a megoldást szintén a decentralizálásban látta, de másképp képzelte el. 1932-ben publikálta „Az eltűnő város” című könyvét, melyben a nagyváros halálát jósolja. Nyugodtan létrehozhatunk szétterjeszkedő, decentralizált egységeket, mert az autó és a telefon megoldja a távolság problémáját.
- Wright a környezethez hangolt építészeti tervezés, az organikus építészet vezető alakja
- az ideális új városról alkotott elképzeléseit „Az élő város” című könyvében írja le
- a város fő jellemzői: gazdasági bázis, nagy kulturális növekedés, organikus építészet, jó kormányzat
- mindenkinek egyenlő élettérre van szüksége (1 acre/fő)
- izolált egyéni birtokok  Broadacre City
- központi intézmény a család
- koherens városi közösség
- roppant kiterjedése ellenére nincs a városnak központja
- a 15 perces átjárhatósági idő itt is feltétel
- egyszeri adóval váltanák meg az emberek a földhasználatot
- totálisan szabad, demokratikus társadalom, lelki és anyagi falak nélküli város és stabil közösség
 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates