Friss tételek
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "árpád ház" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "árpád ház" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

Anjouk [történelemAnjouk]

Anjouk

Tartományúri hatalom

Az Árpád-ház kihalása után az ország a tartományurak kezébe került. A kiskirályok megszerezték maguknak a főméltóságokat (nádor, vajda, bán), sajátjukként kezelték a királyi várakat, úgy gondolták, az ő joguk az új király megválasztása. A trónért az Árpád-házzal nőágon rokon dinasztiák versengtek: Anjouk, Premyslek, Wittelsbachok. Anjou Károly Róbertet támogatta a pápa, az itáliai bankárok és a magyar főpapság. András halálakor Károly nem tétlenkedett, egy kis csapattal Esztergomba sietett, ahol az érsek egy alkalmi koronával megkoronázta (1301). A tartományurak nem fogadták el a nélkülük hozott döntést, arra hivatkozva, hogy a koronázás nem a Szent Koronával történt. Károly megnyerte néhány tartományúr támogatását (Aba Amádé, Borsa Kopasz, Csák Ugrin) és a 1307-es rákosi gyűlésen a főpapok és a nemesek támogatásával elfogadták magyar királynak. A gyűlésen Károly megerősítette a nemesek szabadságát, mely szerint nem lehet őket familiárisi szolgálatra kötelezni. 1308-ban Pesten királlyá választották, sokan innen számítják uralkodását (1308-1342). A király ügyes taktikával hol tárgyalva, hol harcolva, egymás ellen kijátszva a tartományurakat erősítette hatalmát. Kán Lászlótól tárgyalás útján szerezte vissza a Szent Koronát, melyért cserébe a vajdai méltóság megtartását ígérte. 1310-ben Székesfehérváron az esztergomi érsek megkoronázta a Szent Koronával, így teljes jogú magyar királlyá vált. Az 1312-es rozgonyi csatában legyőzte az Abákat. Ebben a harcban a papság, a nemesség és a polgárság is a király mögé állt a tartományúri hatalommal szemben. Csák Ugrin halálával a Délvidék harc nélkül került a király kezébe. Csák Máté 1321-es halálával az egész ország királyi fennhatóság alá került.

Királyi hatalom

Károly visszaszerezte a királyi birtokokat, melyeket a továbbiakban az új bárók irányítottak. A bárók csak tisztségük révén irányítottak, tehát jövedelmeik nagy része a király kegyétől függött. Az új bárók részben régi családok oldalági leszármazottai voltak, részben felemelt nemesek voltak. A király korlátozta az egyházi hatalmat, a pápai jövedelmek harmadát lefoglalta az állam számára. A magyar haderőt a király hadserege, a bárói, vármegyei bandériumok és a kun könnyűlovasság alkották. Támadó hadjáratok alkalmával a királynak fizetnie kellett a nemeseknek, ezért Károlynak növelnie kellett bevételeit.

Gazdasági reformok

Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Károly elsősorban a nemesfémbányászat fejlődését támogatta. A földek tulajdonosainak átengedte a bányabér (urbura) egyharmadát, így érdekeltté tette a birtokosokat a bányák megnyitásában. Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. A kitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított tíz pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte. A vert pénz 45-50%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál. Károly jó minőségű aranyforintot és ezüstdénárt veretett. Az új pénz értékállóságát csak úgy őrizhette meg, hogy szakított az évenkénti beváltással és a pénzrontással. E jövedelem pótlására bevezette a kapuadót (1336), melyet jobbágyportánként kellett fizetni, évente 18 dénár. Bevezette a harmincadvámot a kereskedelem megvámolására. Az országba behozott iparcikkekért (szövet, fegyver) főleg aranypénzzel fizettek, a század közepétől nőtt az élőmarha és a bor kivitele.

Külpolitika

Hatalmának megszilárdulása után aktív külpolitikát folytatott. Két fő célja: családja dinasztikus kapcsolatainak és Magyarország déli befolyási övezetének visszaszerzése. Jó viszonyra törekedett a cseh Luxemburgi és a lengyel Lokietek családdal. Feleségül vette Lokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott a két uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal kijelöléséről, ugyanis sértette érdekeiket Bécs árumegállító joga. Lokietek Kázmér megtette utódjának Károly idősebbik fiát, Lajost; kisebbik fiát, Andrást eljegyezték a Nápolyi trón örökösével, Johannával.

Nagy Lajos, a lovagkirály

I. Nagy Lajos 1342-ben hű bárókra és tele kincstárra támaszkodva kezdhette meg uralkodását. 1343-ban a Károly által kötött szerződés értelmében a nápolyi trónt Lajos öccse, András örökölte volna. Azonban a pápa, félve az Anjouk túlzott megerősödésétől megakadályozta András trónra kerülését. Lajos hatalmas összeget adományozott a pápa és a nápolyi királyi udvar elnyerésére. András elnyerte a királyi címet, azonban Johanna nem kívánt vele élni és megfojtatta. Lajos fegyverrel kívánt elégtételt venni, s családja számára akarta megtartani a nápolyi trónt. Két hadjáratban (1347-48, 1350-52) legyőzte ellenfeleit, de a pápa és a helyi erők ellenében nem tudta megtartani a távoli területet. Lajos Velencétől visszaszerezte Horvátországot és Dalmáciát, Károly politikáját folytatva délen kiépítette a bánságok rendszerét. Keleten a tatárok elleni védelem érdekében hűbéressé tette Moldvát, ahol 1345-ben legyőzte a tatárokat. Lajos keleti és nyugati politikájában is folytatta Károly elképzeléseit. Seregekkel támogatta Lokietek Kázmért. Kázmér halála után (1370) elfoglalta a lengyel trónt. Magyarország és Lengyelország között perszonálunió jött létre.

Törvényhozó

Az eredménytelen itáliai hadjáratok és a behurcolt pestis nyomán feszült belpolitikai helyzet alakult ki. Lajos 1351-ben országgyűlést hívott össze. A törvények az Aranybulla megújításával a nemesség szabadságjogait biztosították (adómentesség, törvényes ítélet nélkül nem fogható el, háza sérthetetlen, csak a haza védelmében köteles hadba lépni). Az ősiség törvénye értelmében a birtok nemzetségen belül apáról fiúra szállt, az elidegeníteni nem lehetett. Ez a rendelkezés egyrészt védte a nemesi birtokokat a nagybirtokkal szemben, másrészt a háramlási jog révén a fiúágon kihalt nemzetségek földjei a királyra szálltak. Ezáltal a király a magas halálozási arányoknak köszönhetően megújuló birtokrendszerhez jutott, amellyel újabb bárói réteget tudott felemelni. A jobbágyi terheket egységesen szabályozta (kilenced), ami meggátolta a jobbágyok vándorlását a kedvezményeket ígérő földesurakhoz.

Társadalom

A 40-50 ezer főt számláló magyar nemesség korántsem volt egységes. Vezető csoportját a 35-40 családból álló bárók képezték, akik vezető tisztségeket töltöttek be. A nemesség és a jobbágyság kialakulása a 14. századra befejeződött. A nemesség nagy része közép- vagy kisbirtokos volt. A jobbágyok apró falvakban éltek, gazdálkodásuk és szolgáltatásuk alapja a telek volt, mely belső (ház, kert) és külső (szántó, rét, erdőrész) telekből állt. A szántót minden évben máshol jelölték ki (nyomáskényszer). A földesúri birtokon alakultak ki a mezővárosok, melyek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom. Emelkedett a városok száma, Buda árumegállító jogot kapott. A szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, hasonló kiváltságokat élveztek, mint a nyugat-európai társaik. A városok létszáma elmaradt a nyugati városokétól, megjelentek a céhek.

Az utódlás gondjai

Károlynak több gyermeke is született, azonban a 70-es évekre meghaltak és Lajosnak csak lányai voltak. Máriát Luxemburgi Zsigmondhoz, Hedviget egy Habsburg-herceghez adta feleségül.

A magyar gazdaság a XIV-XVI. században [emelttöri]

1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az 1301-től 1308-ig terjedő időszakot interregnumnak nevezzük (király nélküli uralom). Végül az Anjou Károly Róbert(1308-1342) került hatalomra, aki uralkodása első szakaszában (1308-21) helyreállította az ország egységét és a királyi hatalmat, uralkodása második szakaszában (1322-1342) újjászervezte a gazdaságot, és megerősítette a királyi hatalmat.

Károly Róbert kormányzati rendszere

1323-ban Temesvárról Visegrádra tette át a székhelyét Károly Róbert. Az új kormányzati mód a kiskirályok megtörése után az uralkodó megbízható híveire épült. A király által felemelt vezető réteg tagjai töltötték be a főméltóságokat. Ők fizetésüket a hivatalként (honorként) reájuk bízott királyi várak és uradalmak jövedelméből nyerték. A tisztség idejére szóló honorok birtokosai, a főméltóság-viselők általában a királyi tanácsban is helyet foglaltak.

Az újonnan megszerzett tisztségek birtokosai közül ekkor emelkedtek ki a Drugethek, az Újlakiak, a Garaiak, a Bebekek, és a Lackfiak.

A honorok birtokosai saját zászló alatt vezetett hadsereggel, az ún. bandériummal is kötelesek voltak a király rendelkezésére állni. Azok körét, akik ilyennel rendelkeztek, zászlósuraknak nevezték. Létezett királyi bandérium, amelyben azok a birtokosok hadakoztak, akik nem álltak mások szolgálatában. A megyék is állítottak bandériumokat.

Városfejlődés Károly Róbert idején

A városok általában az eltérő földrajzi tájegységek találkozási pontjain vagy egyéb forgalmas vásártartó helyeken jöttek létre, ahol sokféle – különböző – jellegű és minőségű áru találkozott. A magyarországi városokat az átmenő forgalom éltette, s fejlődésüket a távolsági kereskedelem szabta meg.

A távolsági kereskedelemben a dél-német kereskedők iparcikkeket, olasz fűszereket hoztak az országba s nemesfémekkel távoztak. A levantei kereskedelem határainkon belüli ellenőrzését hamarosan szintén németek, az erdélyi szászok szerezték meg. Mindezek következtében a Nyugat és peremvidéke között kialakult az az utóbbiakra nézve előnytelen munkamegosztás, amely évszázadokra szólóan meghatározta az „iparosodott” Nyugat és a „mezőgazdaságra szakosodott” peremvidék arculatát.

A szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, önkormányzattal rendelkeztek, s a királyi előírásoknak megfelelően fallal vették körül magukat. Kiváltságaik közül a legfontosabb a bíró-, a tanács- és a plébánosválasztás, a vámmentesség, a vásártartás és az árumegállítás joga volt. (Ez utóbbi azt jelentette, hogy a városba érkező kereskedők kötelesek voltak áruikat eladásra kínálni a város piacán.)

Az ásványkincsekben gazdag vidékeken bányavárosok létesültek. Lakóik, a királyi bányászok többnyire német telepesek voltak. A bányavárosok a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat élveztek. Ebben az időben Magyarország gazdag volt ásványi kincsekben. Körmöcbánya az arany-, Selmecbánya az ezüst-, Besztercebánya pedig a rézbányászat központja volt. Sóbányáink Erdélyben voltak.

A városok másik csoportját a mezővárosok alkották. A mezővárosok az egyházi és világi birtokosok falvaiból fejlődtek ki, a kereskedelmi útvonalak mentén. Az önkormányzatnak csak csekély fokát érték el. Lakóik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s járandóságukat a földesuraknak általában évente, egy összegben fizették.

Külkereskedelem – vámok

Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. A király által kivetett adók közül elsősorban a vámok érintették a polgárokat. A legfontosabb a harmincadvám volt. A főútvonalakon felállított harmincadhelyeken a behozott és kivitt áruk értékének 1%-át fölözte le a kincstár. (Később ez az arány 3,33% lett.)

Pénzügyi reformok

A vámokból származó bevételek miatt a király érdekelt volt a kereskedelem fejlődésében. A forgalomnak kedvezett az értékálló pénz bevezetése. Erre alapot teremtett, hogy Magyarország gazdag volt nemesfémekben. Európa aranytermelésének 2/3-át magyarországi bányák adták, de ezüsttermelésünk is jelentős volt (ebben csak Csehország előzött meg minket).

A külföldi piacokon is megbecsült, értékálló aranyforintot – amit a firenzei fiorino mintájára vertek – 1325-től vezették be a forgalomba. Emellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire is gondolva, megtartották az ezüst és réz ötvözetéből készült dénárt is.

Az aranypénz bevezetésével egyidejűleg Károly Róbert elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is. A határozat értelmében a nemesérc beváltása kizárólag a királyi pénzverő kamaráknál történhetett, s a veretlen aranyat s ezüstöt kivonták a szabad kereskedelemből.

A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. (A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően fölajánlotta a királynak, s érte cserebirtokokat kapott.) Az új rendelkezés szerint az uralkodó csak a bányajövedelem (urbura) kétharmadára tartott igényt, a további egyharmad részt átengedte a földesuraknak. Természetesen a nemesércet a földesuraknak is kötelező volt vert pénzre váltani a királyi kamarákban.

A kapuadó

Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást, pótolnia kellett az ebből származó kincstári bevételt: a kamara hasznát. Az uralkodó ezért új adó beszedését rendelte el. Minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér át tudott haladni, fizetni kellett. Ezt a jobbágyok által kifizetett adót kapuadónak nevezték. (EZ volt az első állami egyenesadó Magyarországon.)

Károly Róbert gazdaságpolitikája és a feudális monarchia újjászervezése

Károly Róbert (1308-1342) az ország történetének egy olyan szakaszában került trónra, mikor a megerősödött kiskirályok szinte az ország egész területét uralták, és a királyi cím alig párosult valós hatalommal. Legfőbb célja királyságának megerősítése és ezzel szoros összefüggésben az oligarchák hatalmának letörése volt. Gazdaságpolitikáját is ezen céloknak rendelte alá. Támogatói voltak az egyházi nagybirtokosok, a köznemesség, a városok. Első győzelmét 1312-ben aratta az Abák fölött, majd Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után Visegrádra tette át székhelyét. Az oligarcháktól visszavett földeket részben új nagybirtokosoknak adta, akik a királyi hatalom feltétlen támogatói lettek. Ezekre a földesurakra támaszkodva szervezte meg banderiális hadseregét. Gazdaságpolitikájában elsősorban a regáléjövedelmekre (királyi felségjog alapján szedett jövedelmek) támaszkodott és új gazdasági hivatalokat hozott létre. A regálék között legfontosabb a bányamonopólium, a pénzverés monopóliuma és a harmincadvám volt. Bevezette az első állandó állami adót, a kapuadót, érdekeltté tette a földesurakat a bányák föltárásában (részesedést kaptak a bánya jövedelméből – urbura) és a külkereskedelem könnyítése érdekében értékálló aranyforintot vezetett be. Uralkodása idején az állami bevételeket a kamarák szedték be, melyek élén a kamaraispánok álltak, felettesük a tárnokmester volt, így a gazdasági ügyeket központilag irányították. Károly Róbert 1335-ben találkozóra hívta Visegrádra a lengyel és a cseh királyt, akikkel kereskedelmi megállapodást kötött, valamint megállapodtak egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal létrehozásában. Így sikerült a kereskedőket mentesíteni Bécs árumegállító joga alól. Uralkodása végére Magyarország az erős monarchiák sorába emelkedett.

Nagy Lajos

Károly Róbert uralkodása alatt a királyi hatalom jelentősen megerősödött. Az ország gazdasága föllendült, s az előkelők támogatták a hétköznapi életben távolságtartó, komor és bizalmatlan uralkodó politikáját. Így aztán a király halála után legidősebb fiát, Lajost mindenki megelégedésére emelték a trónra. I. Lajos (1342-1382) merész külpolitikai terveket szőtt családja hatalmának és neve dicsőségének növelésére, s ez gyakran háborúkhoz vezetett. Ámjól sáfárkodott atyja örökségével. törvényeivel gondoskodott az ország fejlődéséről is, így elmondhatjuk, hogy

Az 1351. évi törvények

Nagy Lajos 1351-ben elrendelte, hogy a gabona és a szőlő után valamennyi jobbágy, még a mezővárosi is, köteles a termés kilenced részét – pontosabban a kilencedik tizedrészt – fizetni.

Törvény mondta ki, hogy az ország minden nemese azonos szabadságjogokat, azonos kiváltságjogokat élvez.

Az ún. ősiség törvényében Nagy Lajos megszüntette az Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot. Ezzel azt akarta elérni, hogy a fiúágon öröklődő nemesi birtok – fiú utód híján – már csak egy szűkebb körben, az elhunyt nemzetségen belül találhasson gazdára. (A gyakorlatban ilyen esetben legfeljebb a másodfokú unokatestvérek – akiknek a dédapjuk volt közös – igényelhették a birtokot.) A cél végső soron az volt, hogy örökösök hiányában a birtokok a királyra szálljanak.

A városok Luxemburgi Zsigmond korában

Luxemburgi Zsigmond(1387-1437) a külkereskedelem jól kitaposott útjait örökölte elődeitől. A délnémet városokkal folytatott külkereskedelem északról megkerülve Bécset, Nagyszombaton és Pozsonyon át haladt Buda felé. A Nagy Lajos uralkodása idején föllendült északi, lengyel- és oroszországi külkereskedelem jelentősége megmaradt.

Zsigmond ezért különösen támogatta a nyugati és északi királyi városokat: 1402-ben egyidejűleg kapott árumegállító jogot Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Bártfa. A király városfejlődést szorgalmazó gazdasági intézkedései a mezővárosokat is érintették, amelyek száma ugrásszerűen nőtt.

Hunyadi Mátyás gazdaságpolitikája

Mátyás uralkodása alatt a pénzügy és adóügy átszervezésére 1467-ben került sor. Az ország pénzügyi igazgatását hagyományosan a főkincstartó irányította, aki mindig is a bárók közé tartozott. Mátyás e bárói méltóságot egyszerű hivatali beosztásra változtatta. Ezt mutatta a tisztség nevének módosítása (kincstartó), valamint az is, hogy Mátyás a kincstartóság élére nem nemest, hanem egy budai polgárt (Ernuszt Jánost) nevezett ki. Az új hivatal természetesen visszafogta a kincstári bevételekkel való visszaéléseket.

A királyi jövedelmek biztosításához az adózási rendszert is meg kellett változtatni. A régi adófajtákra sok megye mentességet szerzett, s beszedésük kikerült a királyi adószedők kezéből (pl. adóbérlőké lett). Mátyás ezért a kamara haszna helyett bevezette a királyi kincstár adóját.

Az adószedés rendszere megváltozott. Korábban az adó kivetésénél nem törődtek azzal, hogy hány család lakik a jobbágytelken. Fizetni egyetlen kapu – lényegében a jobbágytelek – után kellett. „…Lakjék bár azon a telken három, négy, vagy több olyan ember, akinek kapuja van” (Károly Róbert 1342-ben kiadott rendelete). Mátyás ezzel nem értett egyet. „Ha pedig ketten (két család) kapnának egy telket és egy telek földjét egy portán belül, mindkettőjük fizessen egy és egy fél porta szerint” – írta elő. A király tehát háztartások (a házakat jelölő füstnyílások, füstök) szerint vetette ki a kincstári adót (füstpénz).

A háztartás lett az alapja az 1468-tól évente akár kétszer is beszedett rendkívüli adónak (segély, hadiadó) is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak. („Rendkívüli” azért volt, mert kivetését évről évre az országgyűlésnek kellett megszavaznia, ellentétben a „rendes” királyi kincstár adójával, amelynek beszedéséhez nem kellett a rendek jóváhagyása.) A kincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott.

Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot is. A távolsági kereskedelem új behozatali és kiviteli vámját, a koronavámot minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A névváltoztatással elérték, hogy a korábban szerzett vámfizetés alóli mentességek megszűntek.

A pénzügyi reformok eredménnyel jártak. Mátyás éves bevételét 500 ezer és 700 ezer forint közötti összegre becsülhetjük.

Magyarország gazdasága

A király elsősorban az adókból (királyi kincstár adója, rendkívüli hadiadó), valamint a sójövedelemből, a pénzverő- és bányakamarák hasznából és a koronavámból töltötte föl kincstárát. A bevételi források között viszonylag kisebb tételt képviseltek a városok, a szászok, a zsidók és az erdélyi románok adói. Mátyás jövedelme a korábbi magyar királyok jövedelméhez képest rendkívülinek, nemzetközi viszonylatban azonban mérsékeltnek számított. A kicsiny Burgundiában 800 ezer forintra, az Oszmán Birodalomban 1 800 000 dukátra (1 dukát = 1 forint) rúgott az uralkodó éves jövedelme.

A külkereskedelem Mátyás korában kevés hasznot hozott. Így nem a határ menti, hanem a központi fekvésű városok gazdasága pezsdült fel.

Ekkor lendült fel igazán Buda fejlődése, amelyet mintegy 8000 ember lakott. A város német és magyar polgárai körülbelül 60 iparágat űztek, s ezek közül 10-12 már céhet alkotott. A céhekbe egyre nehezebb volt bekerülni, a legények mesterré válása elé is akadályokat gördítettek. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a céhek egyre inkább családi vállalkozásokká váltak, s ódzkodtak az idegenek befogadásától. A céhek így az ipari fejlődés gátjai lettek.

A magyarok elsősorban mezőgazdasággal kapcsolatos árukat tudtak eladni külföldön. Ez kedvezett a mezővárosi fejlődésnek. Az alföldi állattenyésztő mezővárosok száma ugrásszerűen megnövekedett, s a dombos vidékek szőlőműveléssel foglalkozó mezővárosai is virágzásnak indultak.

Gazdasági, demográfiai és etnikai változások a XVI-XVII. Századi Magyarországon

A hódoltsági terület gazdaságával kapcsolatban az adórendszer emelhető ki. A legfontosabb adó a kapuadó volt (évi 50 akcse) és a nem mohamedánokra kivetett harádzs. Az igazán nagy teher a kettős adóztatás volt, mivel a birtokaikat vesztett földesurak is próbáltak érvényesíteni követeléseiket jobbágyaikkal szemben. Ennek és a katonai portyázásoknak a kivédésére alakultak meg a parasztok önvédelmi szervezetei, a XVII. Században fénykorukat élő parasztvármegyék. Az etnikai változások szoros összefüggésben voltak a denográfiával. Az állandó háborúskodás miatt elnéptelenedő területekre kezdetben Délről indult meg a bevándorlás (sterbek, bosnyákok, szlavónok, horvátok és vlachok). A gyarapodó mezővárosok, a protestantizmus szabad terjedése, valamint a protestánsok által felállított iskolák a polgárság lassú kialakulását eredményezték.

Erdély gazdaságát bethlen Gábornak sikerült fellendítenie. Állami monopóliumokat vezetett be a higanyra, mézre, viszra és a marhára. Az ipart külföldről érkezett mesteremberekkel fejlesztette (anabaptista kézművesek), valamint bányászokat hozott a Felvidékről.

A királyi Magyarországon a XVI-XVII. Században a nemzetközi munkamegosztás igényeinek megfelelően agrárkonjunktúra (elsősorban állattenyésztés és bortermelés) alakult ki. A földesurak növelték sajátkezelésű területeiket (allódium), tehát nőtt azigény a robotra is. Ennek eredményeként megerősödött a parasztok feudális függése, megszűnt költözési szabadságuk (második jobbágyság). A fentiek miatt a céhes ipar fejlődése megtorpant,országos átlagnál magasabb népsűrűség volt. két iparág virágzását (szabók, ötvösök) kivéve. A korszakban a feudális társadalom osztályszerkezete nem változott, ám a biztonságosabbnak tűnő 10-15 megyében az

A magyar gazdaság a XIV-XVI. században

 


Előzmények:

·         Trónviszályok+tatárjárás+1301. Árpád-ház kihalásaàMo. gazdasága hanyatlik

ANJOU-HÁZ

Károly Róbert (1308-1342)

·         Nápolyi Anjou-dinasztia tagja

·         A pápa támogatja

·         Többször is megkoronázzák (1301; 1308; 1309)

·         3 leszármazott küzd a trónért:

o    Anjou Károly

o    Premysl Vencel

o    Wittelsbach Ottó

·         1310-től már legálisan az ország királya

·         Célja: egy új, erős, központosított állam létrehozásaàtudatos gazdaságpolitika

o    Leszámol a kiskirályokkal (1312. rozgonyi csata)

o    1321. Csák Máté halála

·         Honor birtokrendszeràegy új bárói réteget emel fel (Szécsiek, Újlakiak, Kanizsaiak, Széchényiek), akik a királyi tulajdon kezelőivé válhattak és akár 10-20 vár birtoklása is járt vele

·         Regáléjövedelmekàkirályi felségjogon szerzett jövedelmek:

o    Bányamonopólium (a bányászat joga csak a királyt illeti)

o    Pénzverés monopóliuma (a kitermelt nemesfémeket kizárólag a királyi pénzverdébe lehet szállítani)

o    Harmincadvám (külkereskedelmi vám)

o    Urbura (bányabér): bányászati jogért fizetett adó à bányászat fellendülése

§  A kitermelt arany 1/10-ét és az ezüst 1/8-át fizették a földesurak, ennek az 1/3 része a földesúré maradt, 2/3-a pedig a királyé; a maradék nemesfémet (9/10 arany és 7/8 ezüst) kötelező beváltani vert pénzre

§  Az állami bevételeket a kamarák szedték be, élükön kamaraispánok, felettesük a tárnokmester (Nekcsei Demeter)

§  Leghíresebb bányavárosok: Körmöcbánya (arany), Selmecbánya (ezüst), Besztercebánya (réz)

o    Kamara haszna: pénzrontásból származó jövedelem

§  Pénzrontás: évente beszedik a pénzt, csökkentik a nemesfém tartalmát, így az értéke is lecsökken

·         1325-ben bevezeti a firenzei mintára veretett liliomos aranyforintot és ezüstdénárt

o    Elesik a kamara hasznától à ennek pótlására vezeti be 1336-ban a kapuadót

§  Kapuadó: első állami jobbágyi adó, miszerint jobbágytelkenként évente 18 dénárt kell beszolgáltatni

·         Károly Róbert támogatta a szabad királyi városokat, ennek fejében azoknak egy összegben kellett adózniuk

 

 

Külpolitika:

·         1335: visegrádi királytalálkozón Károly Róbert, III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király megállapodnak egy Bécset megkerülő kereskedelmi útvonal létrehozásában (mivel Bécsnek árumegállító joga volt)

o    Magyarországon ezután az árutermelés és pénzgazdálkodás fellendül

 

Nagy Lajos (1342-1382)

·         Uralkodásának idején az ország gazdasága tovább virágzik

·         Hódító háborúk -> Horvátországot és Dalmáciát is a fennhatósága alá helyezi

·         Kázmér halála után (1370) elfoglalja a lengyel trónt

·         Mo. és Lengyelo. között perszonáluniós viszony (közös király, de a két állam minden másban önálló)

·         1351-ben hozott törvényeivel az Aranybullát kívánta megújítani, amivel a nemesség alapvető szabadságjogait biztosította (adómentesség, törvényes ítélet nélkül nem fogható el, háza sérthetetlen, csak az ország védelmére köteles hadra kelni)

o    A végrendelkezési szabadságot azonban megszüntette, illetve bevezette az ősiség törvényét: a birtok csak apáról fiúra szállhatott, a fiúágon kihalt nemzetségek birtokai a háramlási jog révén a király kezére szálltak

o    A törvényesített ősiség védte a nemesi birtok egységét és megóvta attól, hogy a bárók kezére jusson. Ez a törvény 1848-ig létezett Magyarországon

·         Bevezette a kilencedet: olyan terményadó, mely a jobbágyok terheinek egységesítésére szolgál a nemesek előnyére, miszerint a termény 9. tizedét kötelesek beszolgáltatni a földesúrnak.

o    A 10. tized az egyháznak jutott, ez volt az ún. dézsma a 19. századig

·         Cenzus: a jobbágyok két részletben való adózása, valamint évi háromszori ajándék a gazdáiknak

·         A földesúri birtokokon alakultak ki a mezővárosok, melyek egy összegben adóztak, illetve saját bírót választhattak

o    Magas volt a mezőgazdaságból élők számaàfejlett mezőgazdaság

·         Céhek megjelenéseàipar fejlődése

VEGYESHÁZ

Luxemburgi Zsigmond (1387-1437)

·         I. Lajos veje

·         Kisebb trónviszályokból és a bárói ligák közül ő került ki győztesen

·         Támogatóinak a honor birtokokat örök birtokként adományozta, így emelte bárói rangra pl. a Rozgonyiakat, Perényieket vagy a Cilleieket, akikkel együtt kormányzott

·         Zsigmond támogatta a városok fejlődését:

o    Kiváltságokat adományozott

o    Támogatta az ottani képviselők/nemesek renddé szerveződését

o    Elősegítette az egységes súly-és mértékrendszer elterjedését

o    Vámkedvezményeket adott a hazai kereskedőknek

o    1402-ben a királyi városoknak, köztük Pozsonynak, Sopronnak, Nagyszombatnak és Bártfának árumegállító jogot adott

o    Legfontosabb városok az előzőeken kívül: Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Bártfa, Eperjes, Nagyszombat

·         Pénzügyi nehézségek miatt azonban egyes városok elzálogosítása, vagy pénzrontás

Hunyadi Mátyás (1458-1490)

·         Hunyadi János fia

·         Lecserélte a régi főméltóságokat és új bárókat emelt maga mellé, pl. Országh Mihály, Szapolyaiak, Báthoriak

·         Hogy a bárókat megfékezze, visszavette regáléjövedelmeit

·         A fontosabb méltóságokba saját embereit juttatta (alacsonyabb származású szakértőket is meghívott, ugyanis ők hűségesek maradtak hozzá)

·         1464-ben Székesfehérváron megkoronázták ezután a hatalom központosítására törekedett

·         A legfontosabb államügyeket a királyi tanács helyett a tanult köznemesekből és a jobbágyokból álló nagy kancelláriára bízta

·         Igazságszolgáltatás: a „király személyes jelenlétének bírósága”, élén: personalis/személynök

·         1467-től kapuadó helyett füstpénz à évi 20 dénár (olyan kincstári adó, melyet háztartásonként szedte be)

·         Rendkívüli hadiadó: évente akár kétszer is beszedett 1 aranyforint

·         Fontos jövedelmek még:

o    Regáléjövedelmek

o    Városok adói

o    Saját birtokainak adói

·         Harmincadvám à koronavám (királyi városok egy összegben való adózása)

·         A pénzügyi reformok által Mátyás bevétele megnőtt à bevétel: évi 500-700 ezer forint

·         Jövedelmeiből fizette a zsoldosokból álló „Fekete Sereget” és hivatali apparátusát

·         Kincstartóság: adók, sójövedelem, pénzverő- és bányakamarák haszna és vámok; élén Janus Pannonius, majd Ernuszt János

·         A külkereskedelem kevés hasznot hozott à inkább a központi fekvésű városok gazdasága lendült fel

·         Mezőgazdaság fontos à mezővárosok száma ugrásszerűen növekedik

·         Állattenyésztés és szőlőtermesztés is virágzásnak indult

·         Mátyás uralkodása alatt kiépül a rend, a jó pénz, a békés kereskedés, az állandó hadsereg, török ellen kiépített végvári láncolat, művelődés, művészet

·         A túladóztatott ország azonban kimerült

·         Az adóterhek főleg a jobbágyságot sújtották

·         Mátyás halála után a gazdaság hanyatlásnak indult, és a főurak kezébe került a hatalom

JAGELLÓ-KOR

II. Jagelló Ulászló (1490-1516)

·         Cseh király

·         Már uralkodása elején a pénzügyek és az adópolitika irányításának jogát

·         Bárók célja: Mátyás által kiépített államszervezet megsemmisítése (zsoldossereg megsemmisítése is cél)

·         1490-ben megsemmisül a „Fekete Sereg”

·         Rendkívüli hadiadó eltörlése (bárók célja ezzel, hogy a jobbágyok nekik többet adózzanak)

·         Bányák és vámok jövedelmének nagy részét is főleg a bárók szerezték meg

o    Az állami bevételek Mátyás időszakához képest 60-80%-kal csökkentek

·         Tényleges hatalom a bárók kezében (már saját birtokaikon szedhették be a királyi jövedelmeket)

·         1492: a kilencedet terményben kell fizetni

·         A keresztes háborúk miatt az ország keleti részén megjelent a munkaerőhiány, sőt, a fősereg kereszteseinek fosztogatása tovább növelte a problémát

·         1514: Dózsa György-féle parasztfelkelés à megtiltják a jobbágyok szabad költözését: röghözkötés + egy napos robot a földesúr allódiumán

 

II. Lajos (1516-1526)

·         Gyenge királyi hatalom à kormányzás a királyi tanács (bárók, főpapok, köznemesek) kezében

·         Kincstári jövedelmek nagy része a bárókat illeti

·         Pénzhiány à elhanyagolják a végvárrendszert

·         II. Lajos visszavette a bányákat a bérlőktől, majd új ezüstpénzt vezetett be à még sincs kellő jövedelem

·         Polgárháborúk, várháborúk, törökkel való küzdelem

o    Felemészti az összes jövedelmet

·         Az ország 3 részre szakadása után a Hódoltság területén a jobbágyoknak kettős adózás (töröknek és a nemességnek is)

·         Kontinentális munkamegosztás à export felélénkül

·         Fő kereskedelmi partnerek: délnémet tartományok, Észak-Itália, Csehország, Szilézia

·         Import: iparcikkek, textíliák, fémáru àkézműipar hanyatlása (kivéve ötvösség)

·         A század végére az állatkivitel visszaesett

·         A Jagellók idején Magyarország gazdasága hanyatlott

 

Összegzés:

·         A magyar gazdaság virágzik Károly Róbert uralkodásának idején

·         Ez a virágzás folytatódik Nagy Lajosnál

·         Luxemburgi Zsigmond idején kissé visszaesik ez az állapot, mely főleg a jobbágyokra van kedvezőtlen hatással (telekaprózódás miatt lesüllyednek, ezért elindul a zselléresedés folyamata)

·         Hunyadi Mátyásnak volt a legtöbb bevétele, melyet a hatalmas adókból nyert (az adózás a társadalom minden rétegét érintette) à a gazdaság ismét virágzik, azonban a túladóztatott nép kimerül

·         Magyarország gazdasága a Jagellók idején kezd el látványosabban hanyatlani, és ez az állapot lesz jellemző utána is (a törökkel való harc pedig tovább mélyíti a problémákat)

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates