A szorosabb
értelemben vett nyelvújítási harc kezdetét megelőzően - melynek a legfontosabb
írásokból összeállított kronológiája alább olvasható - már zajlottak különféle
viták. Az
ypszilonháborúban (1805-1806) az "ypszilonista" Verseghy Ferenc a bánnya, láttya-féle (kiejtés
szerinti) írást szorgalmazta, míg a "jottista" Révai Miklós a
(szóelemzés szerinti) bánja, látja írásmódot tartotta helyesnek. A vitában az
élő nyelv primátusát hangsúlyozó Verseghyvel szemben a nyelvtörténeti
beállítottságú Révai győzött, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Kazinczy
(más írókkal együtt) mellé állt. A két nyelvész egyébként többféle grammatikai
és nyelvhelyességi kérdésben is szembekerült egymással. Bár mind a ketten a
nyelvhasználatot állították vizsgálódásaik középpontjába, saját rendszerüket
kizárólagosnak tekintették, és szerették volna - országgyűlési törvénnyel is
szentesítve - kötelezően betartandó normaként elfogadtatni. Így érthető, hogy a
későbbiekben Kazinczy mindkettejükkel szembekerült.
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "kazinczy ferenc" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "kazinczy ferenc" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Művek és ellenművek
A szorosabb
értelemben vett nyelvújítási harc kezdetét megelőzően - melynek a legfontosabb
írásokból összeállított kronológiája alább olvasható - már zajlottak különféle
viták. Az
ypszilonháborúban (1805-1806) az "ypszilonista" Verseghy Ferenc a bánnya, láttya-féle (kiejtés
szerinti) írást szorgalmazta, míg a "jottista" Révai Miklós a
(szóelemzés szerinti) bánja, látja írásmódot tartotta helyesnek. A vitában az
élő nyelv primátusát hangsúlyozó Verseghyvel szemben a nyelvtörténeti
beállítottságú Révai győzött, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Kazinczy
(más írókkal együtt) mellé állt. A két nyelvész egyébként többféle grammatikai
és nyelvhelyességi kérdésben is szembekerült egymással. Bár mind a ketten a
nyelvhasználatot állították vizsgálódásaik középpontjába, saját rendszerüket
kizárólagosnak tekintették, és szerették volna - országgyűlési törvénnyel is
szentesítve - kötelezően betartandó normaként elfogadtatni. Így érthető, hogy a
későbbiekben Kazinczy mindkettejükkel szembekerült.Kazinczy Ferenc, az első nagyhatású nyelvművelő
Kazinczy
munkásságának kezdetén (a 18. század végén) fordítani kezdett, és ennek során a
stílusra és a nyelvre terelődött a figyelme. Fontosnak vélte, hogy idegen
nyelvi minták alapján áttett szavakkal és kifejezésekkel, fordulatokkal
bővüljön a magyar nyelv készlete, de nem volt híve a szófaragásnak. Mindeközben
azért olykor maga is használt régről felelevenített vagy újonnan alkotott
szavakat. A szófaragványokkal kapcsolatban viszont - mint fentebb már szóba
került - megírta az első ortológus (!) kritikát, amelyben megszabta az újító
lehetőségeit, stiláris korlátait.
Kazinczy Ferenc (Magyar felvilágosodás)
Bessenyei korai visszavonulása, Kármán váratlan halála s Batsányi idegenbe sodródása után Kazinczy Ferenc (1759-1831) lett irodalmi életünk legtekintélyesebb vezéregyénisége. A 19. század elsô két évtizedében az ô szervezô tehetsége nyomán született meg az igazán modern magyar szépirodalom. Bessenyei örökségét szélesebb szépirodalmi alapon, tudatosabb ízléssel fejlesztette tovább, de Kármán törekvéseihez képest visszalépést jelentett programja az eredetiség kérdésében: az "originálok" helyett többre értékelte "a nálunknál szerencsésebb nemzetek remekjeinek" fordításait.
Kelet-magyarországi református nemesi család gyermeke volt: 1759 októberében született Érsemlyénben (Nagykároly közelében; ma Romániához tartozik). Gyermekéveit hétéves koráig anyai nagyapja házában töltötte. Apja otthonában, Alsóregmecen kezdett latint és németet tanulni, majd 1769-tôl Sárospatakon járt iskolába, s itt fejezte be fôiskolai tanulmányait 1779-ben (filozófiát, jogot és teológiát hallgatott). Több városban végzett joggyakorlatot (Kassán, Eperjesen, Pesten) 1779 és 1784 között, majd megyei szolgálatba lépett: zempléni, késôbb abaúji aljegyzô lett. Ezekben az években komoly világnézeti válságon ment át: elfordult a tételes vallástól, a deista felfogást tette magáévá, s felvilágosodott világszemléletét erôsítette szabadkôműves meggyôzôdése is (1784-ben lett tagja a titkos társaságnak). Pesti évei idején (1782-83) vált "jozefinistává": II. József hívévé. 1786-tól 1790-ig állami hivatalt vállalt Kassán: a kerületi fôigazgató mellett az állami iskolák felügyelôjeként dolgozott.
îróként elég késôn, harmincéves korában lépett csak a közönség elé. A Kassán 1788-ban meginduló Magyar Museum egyik társszerkesztôje, de Batsányival való irodalmi és politikai nézeteltérései miatt hamarosan otthagyta a Museumot, és Orpheus címmel (ez volt szabadkôműves-neve) új folyóiratot indított (1790-1791; nyolc szám jelent meg belôle).
1791-ben elbocsátották hivatalából. Ebben az évben kezdte el kis birtokán kúriájának építkezését a Sátoraljaújhely közelében lévô Bányácskán, melyet késôbb Széphalomnak nevezett el. 1794 nyarán csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, s terjesztette ismerôsei között a Reformátorok Titkos Társaságának kátéját. 1794 decemberében letartóztatták, s pallos általi halálra és jószágvesztésre ítélték. A halálos ítéletet néhány hét múlva a királyi kegyelem bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre változtatta. Spielberg, Kufstein és Munkács voltak rabságának fontosabb színhelyei. Börtönévei alatt is állandóan írt, tanult, fordított; néha a rozsda oldatát vagy saját vérét használta tinta helyett.
2387 nap után 1801 júniusában szabadult. Anyagilag tönkrement, széphalmi birtoka elvadult, családja elidegenedett tôle. 1804-ben feleségül vette - 45 éves korában - Török Sophie-t, a nála húsz évvel fiatalabb és szegény grófkisasszonyt, aki mindvégig hű társa maradt. 1806-ban költöztek Széphalomra. Innen irányította és szervezte újjá a halódó irodalmi életet: a magyar irodalom központja ekkor Széphalom volt. Roppant levelezésével (23 kötetben gyűjtötték késôbb össze) kapcsolatot teremtett mindenkivel, akinek a szellemi élethez valami köze volt, s íróvá majdnem két évtizedig csak az lehetett, akit Kazinczy íróként ismert el. Dicsért és bírált, tanácsot adott és irányt mutatott, harcolt a maradiság ellen, egy kifinomultabb ízlést kívánt meghonosítani; vezette és diadalra vitte a nyelvújítási harcot. Közben anyagi gondok szorongatták, mert birtoka jövedelmét nagyrészt az irodalomra fordította: saját pénzén jelentette meg a maga és mások műveit. Helyzetén nem változtatott az sem, hogy az Akadémia 1830-ban tagjává választotta. Nehezen nevelte hét gyermekét. Pörei saját és felesége családjával szinte koldussá tették. 1831. augusztus 23-án halt meg: az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. A háza elôtti kertben temették el.
Irodalmi programja és munkássága
Kazinczy legfôbb műveinek a fordításokat tartotta: ezeket, a nagy példaképek követését többre értékelte, mint az eredetiség követelményét, az "originál" alkotásokat.
Elsô "műfordításai", átdolgozásai még a szentimentalizmus irányába tett lépéseit jelzik. 1788-ban jelent meg Kassán Gessner-fordítása Geszner Idylliumi címmel. - Gessner (geszner; 1734-1788) svájci-német író idilljei rendkívül népszerűek voltak a maga korában: kb. húsz nyelvre lefordították. Ezekben egy boldog álomvilágot teremtett: szereplôi gondtalan pásztorok és kecses nimfák, akik csodálatos természeti környezetben élnek. - A következô évben (1789) látott napvilágot szintén Kassán másik "magyarrá tett románja": Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei. Ez egy Kayser (kájzer 1756-1811) nevű német regényíró gyönge Werther-utánzatának átdolgozása, magyarítása: Kazinczy nem pontos fordítást készített. A levelek a hôsnek Surányi Nincsi (Mantzi) iránt érzett reménytelen szerelmérôl, csalódásairól s pusztulásáról szólnak. - Ezeket a munkáit az író az elôkelô kassai szalonok hölgytagjainak szánta: az ízlést kívánta velük csiszolni, a társalgási nyelvet finomítani, választékossá tenni.
Az elsô magyar színtársulat megalakítása drámafordításokra ösztönözte. Fogsága elôtt tizenhárom külföldi drámát tolmácsolt magyarul: Goethétôl négyet, Shakespeare-tôl (németbôl) kettôt (Hamlet, Macbeth), Lessingtôl is kettôt - többek között. Lelkesedett a színházért, mert a színjátszásban nemcsak az új eszmék terjesztését, hanem a nyelv- és ízlésművelés szolgálatát is látta. A börtönben régebbi munkáit újra átdolgozta, s elkezdte fordítani Moliére-t is. Kilenc kötetben megjelent fordításainak nagy hatása volt, fôleg a fiatalabb írókra, mivel sokféle műfajt szólaltatott meg - sokféle hangnemben (idilli, érzelmes, tragikus, humoros, patetikus). - Még vagy hat kötetnyi fordítása maradt kiadatlan.
Börtönévei alatt Kazinczy ízlése megváltozott: a szentimentális érzelmességtôl határozottan a klasszicizmus felé fordult. A klasszikus minták átültetése, követése azonban megkövetelte a nyelv, a stílus alkalmassá formálását is. Éppen ezért került a széphalmi mester művelôdési-irodalmi programjának középpontjába az ízlésújítás, a stílusreform: egy olyan egységes és hajlékony irodalmi nyelv, a "fentebb stil" megteremtése, amely a művelt olvasókhoz szóló magas (művészi) irodalom eszköze lehet. Különbséget tett ugyanis a "fentebb nem" és a "mindenhez szóló", az egyszerű népnek, a kevésbé művelt embereknek szánt irodalom nyelve között.
Kazinczy tehát szépirodalmi szempontú stílus- és ízlésreformot követelt, s ennek szolgálatába állította a nyelvújítást, a szókincs bôvítését is - akár új szavak mesterséges létrehozásával. Ez a program egyúttal egy fejlettebb, modernebb polgári ízlés meggyökereztetését is célozta, s erélyesen szembefordult mindazzal, ami a régi, maradi, provinciális és patriarkális szokásokhoz, gondolkodásmódhoz, életvitelhez tapadt.
1811-ben tudatosan - provokatív céllal - robbantotta ki a nyelvújítási harcot, hogy felébressze, "elektrifikálja" az alélttá vált szellemi életet. Már 1811 elôtt is szemben álltak egymással az ortológusok és a neológusok. Az ortológusok a nyelvújítás - és mindenféle más (társadalmi) újítás - ellenfelei voltak; szerintük a nyelvben a legfôbb törvény a szokás: tehát tilos a nyelvbe, a nyelvfejlôdésbe erôszakosan beavatkozni, új szavakat gyártani és meghonosítani. A neológusok ezzel szemben azt vallották, hogy éppen a nyelv elmaradottsága, szókészletének szegénysége miatt és esztétikai célok érdekében nemcsak lehet, de szükséges is változtatni a nyelven, szókészletén, néha még szabályain is. "A nyelv dolgában nem a szokás a fô törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetszô magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez" - írta Kazinczy Báróczi-életrajzában.
1811-ben két, hadüzenetnek szánt munkája jelent meg: a Tövisek és virágok című kis kötet, mely 43 verset tartalmaz (nagy többségében epigrammákat) s a Poétai episztola Vitkovics Mihály úrhoz.
Az epigrammagyűjteménynek már a címe is sokat elárul a tartalomról: töviseket, gunyoros és szatirikus támadásokat sejtet az ortológusok ellen, s az elismerés virágait nyújtja át az újítóknak. - Támadja a tudás és ízlés nélküli, a szokáshoz makacsul ragaszkodó írókat (Szokott és szokatlan; Epigrammai morál; A kész írók). Többször használja a dialógus eszközét is - elsôsorban epigrammái élén -, de pl. a Kisfaludy Sándor ellen irányuló kritika disztichonja végig pergô párbeszédbôl áll (Himfy). Néhány epigrammatikus virága az új ízléseszményt fogalmazza meg hatásos tömörséggel (A nagy titok; îrói érdem; Az iskola törvényei).
A maró szatíra csúcsa a Vitkovicshoz írt episztola. A mátészalkai Hôgyészi Hôgyész Máté fiktív bohózati figurájában az ostoba, tudatlan, az új irodalomtól makacsul elzárkózó fűzfapoéta beképzelt nagyképűségét és dühödt provincializmusát teszi nevetségessé. Hôgyész Máté "hitvallása" szerint csak az magyar és költô, aki:
"Magát a nyelv urának nem hiszi,
Nem szab törvényt és új szót nem farag,
De a régit érti s tiszteli a szokást;
Úgy ír, ahogy beszél - egyszóval: aki
Köztünk lett, köztünk nôtt, köztünk maradt meg."
Kazinczy támadásainak meglett a hatása: sértve érezte most már magát nemcsak a nagy ellenfél, Debrecen, hanem Szatmár megye meg a Dunántúl is.
Ellenfelei, az ortológusok Mondolat címmel 1813-ban összetákoltak egy gúnyiratot, s egy terjedelmes szójegyzéket is mellékeltek hozzá - megadva az újonnan alkotott szavak régi, illetve latin vagy német jelentését. Ezzel szerették volna bizonyítani a nyelvújítás képtelenségét s azt, hogy majd ezután csak szótár segítségével fognak tudni a magyarok egymással beszélgetni.
Erre válaszul Kazinczy barátai, Kölcsey Ferenc és Szemere Pál 1815-ben kiadták Felelet a Mondolatra című vegyes tartalmú pamfletjüket (gúnyirat). Kazinczy maga is belelendült a vitákba, de túlzó hívei sokat ártottak neki, még tisztelô barátját, Berzsenyi Dánielt is elidegenítették tôle. Támogatói közül többen is óvták a szélsôségektôl, józanságra intették, sôt Kölcsey 1817-ben szembe is fordult vele. Most már Kazinczy is hajlott a megbékélésre, s 1819-ben gyôztesként úgy zárta le a nyelvújítási harcot, hogy békejobbot nyújtott az ortológusoknak, s kiegyenlítôdést sürgetett. A Tudományos Gyűjteményben jelent meg (1819) fontos tanulmánya: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél. Értekezése befejezô szakaszában írta le a következô álláspontját, mely egyezséget teremtett a két szemben álló fél között: "Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása s törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol. Azon nemben, ahol az író mindenhez szól, az szabad, amit minden olvasó javalhat."
A nyelvújító mozgalom kb. tízezer új szót alkotott. Ezek egy része nem gyökeresedett meg a nyelvhasználatban, de ha kiiktatnánk a megmaradtakat, ma szinte lehetetlen lenne a mindennapi gondolatközlés (társalgás) is.
A nyelvújítók a szókészlet bôvítésének sokféle módjával éltek. Ilyenek: régi, elavult szavak felújítása (pl. aggastyán, év, fegyelem, hon, lomb, folyam stb.); tájszavak általánosítása (pl. betyár, bitó, bojtár, hulla, páholy stb.); idegen szavak lefordítása (pl. elôítélet, hangverseny, pincér, ellenszenv, rokonszenv, vaspálya stb.); szavak összerántása (pl. csô+orr: csôr; híg+anyag: higany; könnyű+elméjű: könnyelmű; rovátkolt+barom: rovar; levegô+ég: lég; tanítás+árasztó: tanár; csípó+eszköz: csipesz stb.); ezeken kívül a szóösszetételeknek, a szabályos és a szabálytalan képzésnek, a szórövidítésnek igen sokféle lehetôségét is használták.
Kazinczy pályája vége felé "originál munkákat" is írt. Jelentôs ezek közül az önéletrajzból emlékirattá és korrajzzá nôtt Pályám emlékezete. Házasságáig tekinti át életét, íróvá nevelôdésének, szellemi gazdagodásának folyamatát, de saját életének eseményeit és a megújuló irodalom kibontakozásának történetét nem az idôrend szigorú egymásutánjában adja elô, hanem a szinte csapongó emlékezet fonalát követi. A Pályám emlékezete élete vége felé is csak részletekben jelent meg.
Hasonlóan kitűnô alkotás a Fogságom naplója. A börtönökben írt és megôrzött rövid feljegyzések alapján 1828-ban fogott hozzá fogsága történetének megírásához. A lazán szerkesztett műben olykor naplószerűen tömör részletek, olykor hosszabb elbeszélések, drámai feszültséggel megalkotott jelenetek s frappáns külsô és belsô leírások, alakrajzok olvashatók. A Fogságom naplója csak Kazinczy halálának százéves évfordulóján, 1931-ben jelent meg nyomtatásban.
A véletlen játéka ugyan, mégis érdekes, hogy éppen abban az esztendôben (1819), amikor Kazinczy diadalra vitte a nyelvújítási harcot, s befejezte, amiért világra jött, a székesfehérvári színészek zajos pesti sikere egy fiatal írót emelt ki az ismeretlenségbôl, Kisfaludy Károlyt (1788-1830). 1819 után Kazinczy vezérszerepe halványulni kezdett, személye fokozatosan háttérbe szorult. A fiatal írók Kisfaludy Károly és évkönyve, az Aurora köré csoportosultak, s Széphalom helyett Pest lett az irodalmi élet központja. - Mégis: Kazinczy igazi gyôzelmét az jelentette, hogy az új, romantikus írónemzedék (Kölcsey, Vörösmarty, Bajza József, Kisfaludy Károly stb.) már a megújított magyar nyelven alkották meg műveiket.
Kelet-magyarországi református nemesi család gyermeke volt: 1759 októberében született Érsemlyénben (Nagykároly közelében; ma Romániához tartozik). Gyermekéveit hétéves koráig anyai nagyapja házában töltötte. Apja otthonában, Alsóregmecen kezdett latint és németet tanulni, majd 1769-tôl Sárospatakon járt iskolába, s itt fejezte be fôiskolai tanulmányait 1779-ben (filozófiát, jogot és teológiát hallgatott). Több városban végzett joggyakorlatot (Kassán, Eperjesen, Pesten) 1779 és 1784 között, majd megyei szolgálatba lépett: zempléni, késôbb abaúji aljegyzô lett. Ezekben az években komoly világnézeti válságon ment át: elfordult a tételes vallástól, a deista felfogást tette magáévá, s felvilágosodott világszemléletét erôsítette szabadkôműves meggyôzôdése is (1784-ben lett tagja a titkos társaságnak). Pesti évei idején (1782-83) vált "jozefinistává": II. József hívévé. 1786-tól 1790-ig állami hivatalt vállalt Kassán: a kerületi fôigazgató mellett az állami iskolák felügyelôjeként dolgozott.
îróként elég késôn, harmincéves korában lépett csak a közönség elé. A Kassán 1788-ban meginduló Magyar Museum egyik társszerkesztôje, de Batsányival való irodalmi és politikai nézeteltérései miatt hamarosan otthagyta a Museumot, és Orpheus címmel (ez volt szabadkôműves-neve) új folyóiratot indított (1790-1791; nyolc szám jelent meg belôle).
1791-ben elbocsátották hivatalából. Ebben az évben kezdte el kis birtokán kúriájának építkezését a Sátoraljaújhely közelében lévô Bányácskán, melyet késôbb Széphalomnak nevezett el. 1794 nyarán csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, s terjesztette ismerôsei között a Reformátorok Titkos Társaságának kátéját. 1794 decemberében letartóztatták, s pallos általi halálra és jószágvesztésre ítélték. A halálos ítéletet néhány hét múlva a királyi kegyelem bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre változtatta. Spielberg, Kufstein és Munkács voltak rabságának fontosabb színhelyei. Börtönévei alatt is állandóan írt, tanult, fordított; néha a rozsda oldatát vagy saját vérét használta tinta helyett.
2387 nap után 1801 júniusában szabadult. Anyagilag tönkrement, széphalmi birtoka elvadult, családja elidegenedett tôle. 1804-ben feleségül vette - 45 éves korában - Török Sophie-t, a nála húsz évvel fiatalabb és szegény grófkisasszonyt, aki mindvégig hű társa maradt. 1806-ban költöztek Széphalomra. Innen irányította és szervezte újjá a halódó irodalmi életet: a magyar irodalom központja ekkor Széphalom volt. Roppant levelezésével (23 kötetben gyűjtötték késôbb össze) kapcsolatot teremtett mindenkivel, akinek a szellemi élethez valami köze volt, s íróvá majdnem két évtizedig csak az lehetett, akit Kazinczy íróként ismert el. Dicsért és bírált, tanácsot adott és irányt mutatott, harcolt a maradiság ellen, egy kifinomultabb ízlést kívánt meghonosítani; vezette és diadalra vitte a nyelvújítási harcot. Közben anyagi gondok szorongatták, mert birtoka jövedelmét nagyrészt az irodalomra fordította: saját pénzén jelentette meg a maga és mások műveit. Helyzetén nem változtatott az sem, hogy az Akadémia 1830-ban tagjává választotta. Nehezen nevelte hét gyermekét. Pörei saját és felesége családjával szinte koldussá tették. 1831. augusztus 23-án halt meg: az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. A háza elôtti kertben temették el.
Irodalmi programja és munkássága
Kazinczy legfôbb műveinek a fordításokat tartotta: ezeket, a nagy példaképek követését többre értékelte, mint az eredetiség követelményét, az "originál" alkotásokat.
Elsô "műfordításai", átdolgozásai még a szentimentalizmus irányába tett lépéseit jelzik. 1788-ban jelent meg Kassán Gessner-fordítása Geszner Idylliumi címmel. - Gessner (geszner; 1734-1788) svájci-német író idilljei rendkívül népszerűek voltak a maga korában: kb. húsz nyelvre lefordították. Ezekben egy boldog álomvilágot teremtett: szereplôi gondtalan pásztorok és kecses nimfák, akik csodálatos természeti környezetben élnek. - A következô évben (1789) látott napvilágot szintén Kassán másik "magyarrá tett románja": Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei. Ez egy Kayser (kájzer 1756-1811) nevű német regényíró gyönge Werther-utánzatának átdolgozása, magyarítása: Kazinczy nem pontos fordítást készített. A levelek a hôsnek Surányi Nincsi (Mantzi) iránt érzett reménytelen szerelmérôl, csalódásairól s pusztulásáról szólnak. - Ezeket a munkáit az író az elôkelô kassai szalonok hölgytagjainak szánta: az ízlést kívánta velük csiszolni, a társalgási nyelvet finomítani, választékossá tenni.
Az elsô magyar színtársulat megalakítása drámafordításokra ösztönözte. Fogsága elôtt tizenhárom külföldi drámát tolmácsolt magyarul: Goethétôl négyet, Shakespeare-tôl (németbôl) kettôt (Hamlet, Macbeth), Lessingtôl is kettôt - többek között. Lelkesedett a színházért, mert a színjátszásban nemcsak az új eszmék terjesztését, hanem a nyelv- és ízlésművelés szolgálatát is látta. A börtönben régebbi munkáit újra átdolgozta, s elkezdte fordítani Moliére-t is. Kilenc kötetben megjelent fordításainak nagy hatása volt, fôleg a fiatalabb írókra, mivel sokféle műfajt szólaltatott meg - sokféle hangnemben (idilli, érzelmes, tragikus, humoros, patetikus). - Még vagy hat kötetnyi fordítása maradt kiadatlan.
Börtönévei alatt Kazinczy ízlése megváltozott: a szentimentális érzelmességtôl határozottan a klasszicizmus felé fordult. A klasszikus minták átültetése, követése azonban megkövetelte a nyelv, a stílus alkalmassá formálását is. Éppen ezért került a széphalmi mester művelôdési-irodalmi programjának középpontjába az ízlésújítás, a stílusreform: egy olyan egységes és hajlékony irodalmi nyelv, a "fentebb stil" megteremtése, amely a művelt olvasókhoz szóló magas (művészi) irodalom eszköze lehet. Különbséget tett ugyanis a "fentebb nem" és a "mindenhez szóló", az egyszerű népnek, a kevésbé művelt embereknek szánt irodalom nyelve között.
Kazinczy tehát szépirodalmi szempontú stílus- és ízlésreformot követelt, s ennek szolgálatába állította a nyelvújítást, a szókincs bôvítését is - akár új szavak mesterséges létrehozásával. Ez a program egyúttal egy fejlettebb, modernebb polgári ízlés meggyökereztetését is célozta, s erélyesen szembefordult mindazzal, ami a régi, maradi, provinciális és patriarkális szokásokhoz, gondolkodásmódhoz, életvitelhez tapadt.
1811-ben tudatosan - provokatív céllal - robbantotta ki a nyelvújítási harcot, hogy felébressze, "elektrifikálja" az alélttá vált szellemi életet. Már 1811 elôtt is szemben álltak egymással az ortológusok és a neológusok. Az ortológusok a nyelvújítás - és mindenféle más (társadalmi) újítás - ellenfelei voltak; szerintük a nyelvben a legfôbb törvény a szokás: tehát tilos a nyelvbe, a nyelvfejlôdésbe erôszakosan beavatkozni, új szavakat gyártani és meghonosítani. A neológusok ezzel szemben azt vallották, hogy éppen a nyelv elmaradottsága, szókészletének szegénysége miatt és esztétikai célok érdekében nemcsak lehet, de szükséges is változtatni a nyelven, szókészletén, néha még szabályain is. "A nyelv dolgában nem a szokás a fô törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetszô magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez" - írta Kazinczy Báróczi-életrajzában.
1811-ben két, hadüzenetnek szánt munkája jelent meg: a Tövisek és virágok című kis kötet, mely 43 verset tartalmaz (nagy többségében epigrammákat) s a Poétai episztola Vitkovics Mihály úrhoz.
Az epigrammagyűjteménynek már a címe is sokat elárul a tartalomról: töviseket, gunyoros és szatirikus támadásokat sejtet az ortológusok ellen, s az elismerés virágait nyújtja át az újítóknak. - Támadja a tudás és ízlés nélküli, a szokáshoz makacsul ragaszkodó írókat (Szokott és szokatlan; Epigrammai morál; A kész írók). Többször használja a dialógus eszközét is - elsôsorban epigrammái élén -, de pl. a Kisfaludy Sándor ellen irányuló kritika disztichonja végig pergô párbeszédbôl áll (Himfy). Néhány epigrammatikus virága az új ízléseszményt fogalmazza meg hatásos tömörséggel (A nagy titok; îrói érdem; Az iskola törvényei).
A maró szatíra csúcsa a Vitkovicshoz írt episztola. A mátészalkai Hôgyészi Hôgyész Máté fiktív bohózati figurájában az ostoba, tudatlan, az új irodalomtól makacsul elzárkózó fűzfapoéta beképzelt nagyképűségét és dühödt provincializmusát teszi nevetségessé. Hôgyész Máté "hitvallása" szerint csak az magyar és költô, aki:
"Magát a nyelv urának nem hiszi,
Nem szab törvényt és új szót nem farag,
De a régit érti s tiszteli a szokást;
Úgy ír, ahogy beszél - egyszóval: aki
Köztünk lett, köztünk nôtt, köztünk maradt meg."
Kazinczy támadásainak meglett a hatása: sértve érezte most már magát nemcsak a nagy ellenfél, Debrecen, hanem Szatmár megye meg a Dunántúl is.
Ellenfelei, az ortológusok Mondolat címmel 1813-ban összetákoltak egy gúnyiratot, s egy terjedelmes szójegyzéket is mellékeltek hozzá - megadva az újonnan alkotott szavak régi, illetve latin vagy német jelentését. Ezzel szerették volna bizonyítani a nyelvújítás képtelenségét s azt, hogy majd ezután csak szótár segítségével fognak tudni a magyarok egymással beszélgetni.
Erre válaszul Kazinczy barátai, Kölcsey Ferenc és Szemere Pál 1815-ben kiadták Felelet a Mondolatra című vegyes tartalmú pamfletjüket (gúnyirat). Kazinczy maga is belelendült a vitákba, de túlzó hívei sokat ártottak neki, még tisztelô barátját, Berzsenyi Dánielt is elidegenítették tôle. Támogatói közül többen is óvták a szélsôségektôl, józanságra intették, sôt Kölcsey 1817-ben szembe is fordult vele. Most már Kazinczy is hajlott a megbékélésre, s 1819-ben gyôztesként úgy zárta le a nyelvújítási harcot, hogy békejobbot nyújtott az ortológusoknak, s kiegyenlítôdést sürgetett. A Tudományos Gyűjteményben jelent meg (1819) fontos tanulmánya: Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél. Értekezése befejezô szakaszában írta le a következô álláspontját, mely egyezséget teremtett a két szemben álló fél között: "Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása s törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol. Azon nemben, ahol az író mindenhez szól, az szabad, amit minden olvasó javalhat."
A nyelvújító mozgalom kb. tízezer új szót alkotott. Ezek egy része nem gyökeresedett meg a nyelvhasználatban, de ha kiiktatnánk a megmaradtakat, ma szinte lehetetlen lenne a mindennapi gondolatközlés (társalgás) is.
A nyelvújítók a szókészlet bôvítésének sokféle módjával éltek. Ilyenek: régi, elavult szavak felújítása (pl. aggastyán, év, fegyelem, hon, lomb, folyam stb.); tájszavak általánosítása (pl. betyár, bitó, bojtár, hulla, páholy stb.); idegen szavak lefordítása (pl. elôítélet, hangverseny, pincér, ellenszenv, rokonszenv, vaspálya stb.); szavak összerántása (pl. csô+orr: csôr; híg+anyag: higany; könnyű+elméjű: könnyelmű; rovátkolt+barom: rovar; levegô+ég: lég; tanítás+árasztó: tanár; csípó+eszköz: csipesz stb.); ezeken kívül a szóösszetételeknek, a szabályos és a szabálytalan képzésnek, a szórövidítésnek igen sokféle lehetôségét is használták.
Kazinczy pályája vége felé "originál munkákat" is írt. Jelentôs ezek közül az önéletrajzból emlékirattá és korrajzzá nôtt Pályám emlékezete. Házasságáig tekinti át életét, íróvá nevelôdésének, szellemi gazdagodásának folyamatát, de saját életének eseményeit és a megújuló irodalom kibontakozásának történetét nem az idôrend szigorú egymásutánjában adja elô, hanem a szinte csapongó emlékezet fonalát követi. A Pályám emlékezete élete vége felé is csak részletekben jelent meg.
Hasonlóan kitűnô alkotás a Fogságom naplója. A börtönökben írt és megôrzött rövid feljegyzések alapján 1828-ban fogott hozzá fogsága történetének megírásához. A lazán szerkesztett műben olykor naplószerűen tömör részletek, olykor hosszabb elbeszélések, drámai feszültséggel megalkotott jelenetek s frappáns külsô és belsô leírások, alakrajzok olvashatók. A Fogságom naplója csak Kazinczy halálának százéves évfordulóján, 1931-ben jelent meg nyomtatásban.
A véletlen játéka ugyan, mégis érdekes, hogy éppen abban az esztendôben (1819), amikor Kazinczy diadalra vitte a nyelvújítási harcot, s befejezte, amiért világra jött, a székesfehérvári színészek zajos pesti sikere egy fiatal írót emelt ki az ismeretlenségbôl, Kisfaludy Károlyt (1788-1830). 1819 után Kazinczy vezérszerepe halványulni kezdett, személye fokozatosan háttérbe szorult. A fiatal írók Kisfaludy Károly és évkönyve, az Aurora köré csoportosultak, s Széphalom helyett Pest lett az irodalmi élet központja. - Mégis: Kazinczy igazi gyôzelmét az jelentette, hogy az új, romantikus írónemzedék (Kölcsey, Vörösmarty, Bajza József, Kisfaludy Károly stb.) már a megújított magyar nyelven alkották meg műveiket.
Nyelvújítás [nyelvtan]
Nyelvújítás
A felvilágosodás legfontosabb eseménye - politikai, művelődési és nyelvi szempontból egyaránt – a nyelvújítás. A politikai küzdőtérről leszorított magyarság központi kérdésévé vált ekkor az anyanyelvért folytatott harc. Bessenyei György föllépésétől (1772) a Magyar nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott, csúcspontja 1790-1825ig tartott, amikor a küzdelem élén Kazinczy Ferenc állt. Ennek köszönhető az irodalmi és a köznyelvünk is.
Két táborra szakadt az ország, újítókra, neológusokra (Köcsey Ferenc, Toldy Ferenc, Barczafalvi Szabó Dávid és mások) és maradiakra, ortológusokra (Batsányi János, Döbrentei Gábor és mások). Ezek között is volt egy réteg, túlzó szófaragók, akik szörnyű korcsokkal árasztották el a nyelvet. Tetőfoka a Mondolat (1813) volt, ami egy gúnyirat volt. A nyelvújítókat gúnyolta és Kazinczyt is. A válasz a Felet a Mondolatra (1815) című pamflet volt. A harc összefoglalását jelentette Kazinczy Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819) című cikke.
Megközelítőleg 10000 szó született ebben a korban, amelyet az írók, költők használtak és így épültek be a köznyelvbe.
A szóalkotás módszerei:
Már meglévő elemek felhasználásával.
- nyelvjárási szavak -> köznyelvi szavakká
betyár, hullám, csokor, rónakandalló
- elavult szavak felújítása
hős, ős, év, hölgy, lomb, szobor, verseny, vihar, rege, hon, Ákos, Árpád, Béla, Gyula, Zoltán
- tulajdonnevek -> köznevek
Balassagyarmat -> gyarmat
Ágoston -> aggastyán
- idegen szavak lefordítása
előítélet, befolyás
- idegen szavak átalakítása
Leipzig ->Lipcse
Kopenhága -> Kappanhágó
Stockholm -> Istókhalma
- szóalkotás hagyományos módja
- képzés
i. meglévő jelzőkkel
fogyaszt, mulaszt, alakít, egyesít, engedély, tekintély
ii. új képzőkkel
régészet, bölcsészet, társalog, érme, óvoda, cukrászda
iii. nem használt képzőkkekl
dugattyú, gyutacs, hordár
- szóösszetétel
i. szabályos
búskomor, rendőr, betűrend, hőmérő
ii. idegenszerű
zsebóra, szemüveg
iii. puszta igető
nyugdíj, jármű, mértan
- ritkább szóalkotási módok
i. elvonással, csonkítással
győzedelem –> győzelem
emlékezik ->emlék
alkalmatosság -> alaklom
gúnyol ->gúny
gyárt ->gyár
ii. szócsonkításos összetétel
híg + anyag -> higany
iii. összevonás
gyújtó + fácska ->gyufa
cső + orr ->csőr
könnyű + elméjű -> könnyelmű
levegő + ég -> lég
iv. szóvegyülés
csokor + bokréta ->csokréta
ordít+ kiabál ->ordibál
NYELVI - IRODALMI MŰVELTSÉGI FELADATSOR
A feladatok többsége az alábbi vershez kapcsolódik:
A KÖZELÍTŐ TÉL
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
[1804-1808 között] Berzsenyi Dániel versei Merényi Oszkár tanulmányaival. Szépirodalmi Kiadó Bp., 1976. 210. o.
1. Mit jelentenek az alábbi szavak?
Labyrinth ………………………………………………………….. 1 pont
Symphonia ………………………………………………………….. 1 pont
Nektár ………………………………………………………….. 1 pont
2. Berzsenyi eredetileg az Az Ősz címet adta alkotásának, de elfo¬gadta Kazinczy Ferenc javaslatára A közelítő tél címet.
Érveljen röviden a változtatás ellen vagy mellett!
(Berzsenyi Dániel kézírása)
………………………………………………………………………...…..
………………………………………………………………………...…..
….………………………………………………………………………… 2 pont
3. Állapítsa meg a „fedi”, „ízleli”, „illetem”, „hozhatja”, „igézheti” igealakok közös jellemzőit!
…………………………………………….………………………………. 1 pont
4. Keressen a versben a jelentésbeli kapcsolóelemek közül az aláb¬bi¬akra két-két példát:
rokon értelmű szavak és kifejezések: …………..………………...……
……………………………………………………………………..……
szóismétlés: ………………………………………………………….....
……..…………………………………...………………...……………... 2 pont
5. A szöveg utolsó mondatából írja ki a hozzárendelő (predikatív), valamint a tárgyas szintagmát!
predikatív szintagma: ………………………….…………………...……
tárgyas szintagma: …………….…………………………………...… 2 pont
6. Idézzen és nevezzen meg három különféle költői képet a versből!
Idézet A költői kép megnevezése
……………………………………………….
………………………………………………. ……………………….
1 pont
……………………………………………….
………………………………………………. ……………………….
1 pont
……………………………………………….
………………………………………………. ……………………….
1 pont
7. A IV. versszakban a szerző az Ószövetségből a Prédikátor könyvét idézi fel. Ugyanerre a megidézett szövegrészre tá¬masz¬kodik a Vanitatum vanitas című vers is. Ki ez utóbbi mű szer¬zője?
Szerző: .………………………………...………………...………… 1 pont
8. Berzsenyi Dániel több versében felidézi példaképét. Ki volt ő?
………....………………………………...………………......……… 1 pont
9. Mi példaképének alapvető erkölcsi és esztétikai felfogása, melyek ismert életelvei?
……………………………………………………...………………..
………………………………………………………...……………..
……………………………………………………………...………..
………....……………………………….………………...………… 3 pont
10. Milyen szerepet játszottak a következő helyszínek, személyek Berzsenyi életében, életművének közvetítésében?
Sopron …………………………………………...……… 1 pont
Dukai Takács Judit ………………………………………..…………. 1 pont
Nikla ………………………………………..…………. 1 pont
Vitkovics Mihály ………………………………………..…………. 1 pont
Kodály Zoltán …..……………………………………..………... 1 pont
11. Mutassa be a sententia – pictura szerkesztési elv lényegét és sajátosságait! …………………………………………….………………..………...
…………………………………………………………………….…
………....………………………………...………………...………… 2 pont
12. Jellegzetes klasszicista alkotásnak tekinthető-e Berzsenyi e műve? Említsen három jellemző klasszicista jegyet.
………………………………………………………………...……...
………………………………………………………………...……...
……………………………………………………………………......
………....………………………………...………………...………… 3 pont
13. Mely műfaj jellemző jegyeit ismeri föl a műben? Nevezze meg a műfajt, és indokolja válaszát!
……………………………………………………………………...
……………………………………………………………………...
………....………………………………...………………...………… 1 pont
14. Mi jellemzi a vers idő- és értékviszonyait? Álláspontját a szöveg két grammatikai jellemzőjével indokolja!
…………………………………………………..…….……………...
…………………………………………………..…….……………...
………....………………………………...………………...………… 2 pont
15. Milyen ritmusban íródott a költemény, milyen jellegzetes strófaforma jellemző rá?
…………………………………………………..…………………...
………....………………………………...………………...………… 2 pont
16. A táj más alkotásokban is az életélmény, a léthangulat kifejezését szolgálja.
Nevezze meg a következő idézetek szerzőit!
„Mit érzek? …míg szóllok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott teátromot csinál,”
Szerző: .………………………………...………………...……………. 1 pont
„Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.”
Szerző: .………………………………...………………...……………. 1 pont
„Ó mennyi város, mennyi nép.
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
Hogy mind nem láthatom soha!”
Szerző: .………………………………...………………...………… 1 pont
17. Miért mondja Kölcsey Ferenc Berzsenyit búcsúztató gyász¬beszé¬dében:
„Berzsenyi olvasá az ítéletet, mely versei felett mondatott, … elveink szentsége sem oltalmazhat meg akár tévedéstől, akár félreértéstől.”
………....………………………………...………………...………… 1 pont
18. A 20. század második felének egy jelentős magyar költője Vergiliust tartotta mesterének; emlékét idézve több eclogát is írt. Ki ő?
………....………………………………...………………...………… 1 pont
19. Mi a közös gondolat a 20. századi szerzőktől idézett vélemé¬nyek¬ben?
„Világok határán áll Berzsenyi is.” (Németh László)
„Berzsenyi is romantikus pompázó – tehát nem klasszikus, hűvös lélek.” (Füst Milán)
„S nincs-e őbenne is „romantikus izzás”, s valami különös couleur locale [helyi színezet] is, minden külsőleges klasszicitása ellenére?” (Babits Mihály)
„Antik külsőségei alatt egy modern ember sebzett méltósága sajog.” (Horváth János)
…………………………………………………..…….……………...
…………………………………………………..…….……………...
………....………………………………...………………...………… 2 pont
Egy mű adott szempontú értelmezése
Ady Endre: A Sion-hegy alatt
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”
„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
(1908)
Ajánlja az idézett Ady művet egy, a magyar irodalom alkotásait bemutató európai antológiába. Ajánlását indokolja a műben megjelenített istenélmény, a vershelyzet, a szerkezet, a hangnemi sajátosságok értelmező bemutatásával!
25 pont
REFLEKTÁLÁS EGY (KOR)JELENSÉGRE
„Szöveget marcona, barokk főúrral indítani: jó: ilyenkor valami zsibongó bizsergés bizsergeti az ember mellkasát, előre köszönnek neki a személyi számítógépek, a szakácsa pedig, mert mért ne volna szakácsa (kinek is?), meglepetésül bárányfarkat ad föl rántva, ami olyan, mint a borjúláb, csak még finomabb…”
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Sokak szerint ma kevesen olvasnak kortárs szépirodalmat. Ennek lehetséges okairól és következményeiről egy kb. egyoldalas esszében fejtse ki véleményét – szerzők és/vagy művek említésével!
20 pont
GYAKORLATI ÍRÁSBELISÉG
Ön nagyobb pénzösszeghez jutott, melynek egy részét felajánlja egy, az Ön véleménye szerint fontos tevékenységet végző alapítvány számára. Írjon rövid, legfeljebb egy oldal terjedelmű adományozó levelet az alapítvány igazgatójának, melyben kifejezi szándékát és kifejti indítékait! (Aláírásként ezúttal az Ön neve helyett N. N. szerepeljen.)
15 pont
NYELVI-IRODALMI MŰVELTSÉGI FELADATSOR
MEGOLDÓ KULCS
A KÖZELÍTŐ TÉL
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
[1804-1808 között] Berzsenyi Dániel versei Merényi Oszkár tanulmányaival. Szépirodalmi Kiadó Bp., 1976. 210. o.
1. Mit jelentenek az alábbi szavak?
labyrinth Útvesztő 1 pont
symphonia összhang (itt madárdal); zenei műfaj 1 pont
nektár a görög istenek itala 1 pont
2. Berzsenyi eredetileg Az Ősz címet adta alkotásának, de elfo¬gadta Kazinczy Ferenc javaslatára A közelítő tél címet. Érveljen röviden a változtatás ellen vagy mellett!
Világos álláspont, ezt alátámasztó meggyőző érv/ek 2 pont;
tartalmilag elfogadható gondolat érv nélkül: 1 pont;
elkent, általános válasz 0 pont. 2 pont
3. Állapítsa meg a „fedi”, „ízleli”, „illetem”, „hozhatja”, „igézheti” igealakok közös jel¬lemzőit!
Kijelentő mód, jelen idő, tárgyas (határozott tárgyra utaló) ragozás.
3 jó válaszelem 1 pont, ennél kevesebb 0 pont. 1 pont
4. Keressen a versben a jelentésbeli kapcsolóelemek közül az aláb¬bi¬akra két-két példát:
rokon értelmű szavak és kifejezések: pl.: hervad – hullanak; elvirít – enyész;
szép – gyönyörű; bimbaja – virágait; szomorú – kiholt stb.
2 jó példa: 1 pont
szóismétlés: nincs, nem, itt, minden, még, hágy stb. 2 jó példa: 1 pont 2 pont
5. A szöveg utolsó mondatából írja ki a hozzárendelő (predikatív), valamint a tárgyas szintagmát!
Predikatív szintagma: fel nem igézheti szemöldöke 1 pont
Tárgyas szintagma: szememet fel nem igézheti 1 pont 2 pont
6. Idézzen és nevezzen meg három különféle költői képet a versből!
Idézet A költői kép megnevezése
homály borong; mosolyog gerezd; idő elrepül; míve…lebeg, itt hágy…tavaszom; itt hágy…korom; hozhatja…kikelet megszemélyesítés
1 pont
balzsamos illatok; durva csalét; a hegy boltozatin; szárnyas idő; tűnő szárnya; koszorúm; nektárját; zsenge virágait stb. Egytagú metafora
1 pont
néma homály szinesztézia
1 pont
További példák:
gerezd; koszorúm; nektárját; ajakam; virágait; korom; kikelet; barna szemöldöke – rész-egész szinekdoché
öröm víg dala; koszorúm, nektárját: ok-okozati metonímia
idő…míve; tavaszom; korom; kikelet: időbeli metonímia
minden….jelenés: kéttagú metafora
minden…., mint a kis nefelejcs:hasonlat
1 jó példa, megnevezéssel 1 pont
7. A IV. versszakban a szerző az Ószövetségből a Prédikátor könyvét idézi fel. Ugyanerre a megidézett szövegrészre tá¬masz¬kodik a Vanitatum vanitas című vers is. Ki ez utóbbi mű szer¬zője?
Kölcsey Ferenc 1 pont
8. Berzsenyi Dániel több versében felidézi példaképét. Ki volt ő?
Horatius (Quintus Horatius Flaccus) 1 pont
9. Mi példaképének alapvető erkölcsi és esztétikai felfogása, melyek ismert életelvei?
„carpe diem”; „arany közép”; tanítás és gyönyörködtetés; erkölcsfilozófia (pl. cselekvő magatartás, ellensúly tartása, a személyes belső szabadság értéke a világ adottságainak tudomásul vétele mellett.
Lényeges adatok egyezése: 1-1 p. 3 pont
10. Milyen szerepet játszottak a következő helyszínek, személyek Berzsenyi életében, életművének közvetítésében?
Sopron Az itteni evangélikus líceumban végezte alap- és középfokú tanulmányait (1788-1795 között) 1 pont
Dukai Takács Judit Feleségének, Dukai Takács Zsuzsannának nővére (a dunántúli Helikon elismert költőnője; Levéltöredék barátnémhoz 1 pont
Nikla Dunántúli helység, itt élt és gazdálkodott 1 pont
Vitkovics Mihály pesti íróbarátja (több episztolájának címzettje) 1 pont
Kodály Zoltán A magyarokhoz II. című ódájából 1936-ban készített kórusművet 1 pont
11. Mutassa be a sententia – pictura szerkesztési elv lényegét és sajátosságait!
A sententia (bölcs mondás, bölcsesség, aforizmatikus tanulság) váltakozik; szerves egységben van a picturával (kép, látvány, ábra, reprezentáció); a horatiusi elv érvé¬nye¬sü¬lé¬se a tanítás és a gyönyörködtetés kettős érvényesülését szolgálja.
lényeges elemek egyezése 1-1 pont 2 pont
12. Jellegzetes klasszicista alkotásnak tekinthető-e Berzsenyi e műve? Említsen három jellemző klasszicista jegyet.
Nem. Fő indok: a tanító szándék hiánya.
antik toposzok, motívumok, lexika, versforma
3 jó válaszelem 3 pont, 2 elem 1 pont, ennél kevesebb 0 pont 3 pont
13. Mely műfaj jellemző jegyeit ismeri föl a műben? Nevezze meg a műfajt, és indokolja válaszát!
A megnevezés és az elégiára utaló legalább egy meggyőző indok 1 pont. 1 pont
14. Mi jellemzi a vers idő- és értékviszonyait? Álláspontját a szöveg két grammatikai jellemzőjével indokolja!
Elfogadható: időszembesítő (értékszembesítő); bonyolultabb szer¬kezet, mindhárom grammatikai idő szerepet kap; a grammatikai idők egybefonódnak; vagy mind a három idősík szembesített jelenléte; időhatározók.
Megnevezés 2 indokkal 2 pont, 1 indokkal 1 pont. Indoklás nélkül 0 pont. 2 pont
15. Milyen ritmusban íródott a költemény, milyen jellegzetes strófaforma jellemző rá?
Antik időmértékes verselés; aszklepiádészi strófa.
2 jó válaszelem 2 pont, 1 válaszelem 1 pont. 2 pont
16. A táj más alkotásokban is az életélmény, a léthangulat kifejezését szolgálja.
Nevezze meg a következő idézetek szerzőit!
„Mit érzek? …míg szóllok, egy kis nyájas szellet
Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyával a fák árnyékinál
Egy fűszerszámozott teátromot csinál,”
Szerző: Csokonai Vitéz Mihály 1 pont
„Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.”
Szerző: József Attila 1 pont
„Ó mennyi város, mennyi nép.
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
Hogy mind nem láthatom soha!”
Szerző: Babits Mihály 1 pont
17. Miért mondja Kölcsey Ferenc Berzsenyit búcsúztató gyász¬beszé¬dében:
„Berzsenyi olvasá az ítéletet, mely versei felett mondatott, … elveink szentsége sem oltalmazhat meg akár tévedéstől, akár félreértéstől.”
Kölcsey az ún. elvi kritika megteremtésekor Berzsenyit választotta egyik példának; köte¬tét elemezve bemutatatta a modern irodalomelméleti vélemény érvé¬nyesí¬té¬sé¬nek eszköz- és módszertárát; Berzsenyit sértette a kritika: egyrészt elhallgatott, másrészt sok időt töltött a válaszra való készüléssel és a válasz megírásával; Berzsenyi temetésén Kölcsey Ferenc gyászbeszédét olvasták fel, amelyben kritikusként megkövette költőtársát.
Lényeges adatok egyezése 1 pont 1 pont
18. A 20. század második felének egy jelentős magyar költője Vergiliust tartotta mesterének; emlékét idézve több eclogát is írt. Ki ő?
Radnóti Miklós 1 pont
19. Mi a közös gondolat a 20. századi szerzőktől idézett vélemé¬nyek¬ben?
„Világok határán áll Berzsenyi is.” (Németh László)
„Berzsenyi is romantikus pompázó – tehát nem klasszikus, hűvös lélek.” (Füst Milán)
„S nincs-e őbenne is „romantikus izzás”, s valami különös couleur locale [helyi színezet] is, minden külsőleges klasszicitása ellenére?” (Babits Mihály)
„Antik külsőségei alatt egy modern ember sebzett méltósága sajog.” (Horváth János)
Utalások Berzsenyi költészetének a romantikát megelőlegező jelleg¬zetességeire.
Minden kifejtett jó válasz elfogadható. A válasz minőségétől függően adható: 2, 1 vagy 0 pont. 2 pont
A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor összpontszáma 40 pont
A szövegalkotási feladatok értékelése
Az értékelési útmutató címszavakban közli az elvárható jó megoldás tartalmi össze¬tevőit. Az ettől eltérő jó megoldás elfogadható. A vizsgázó teljesítményének értékelését nem befo¬lyá¬sol¬hatja sem az, ha az értékelők személyes értékítélete eltér a feladatban tárgyalt prob¬léma, kérdés, jelenség álta¬lá¬nosnak tekinthető megítélésétől, sem az, ha a vizsgázó vé¬le¬ménye eltér az általánosnak tekinthető megközelítéstől.
HELYESÍRÁS, ÍRÁSKÉP
A helyesírás értékelése az írásbeli érettségi dolgozatok jelenleg érvényes javítási útmutatója szerint történik. Az értékelő tanár a feladat megoldásában talált helyesírási hibákat aláhúzza, majd az útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát.
• A helyesírási hibák miatt összesen 15 pont vonható le az összteljesítményből.
• Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 pont vonható le az összteljesítményből.
A SZÖVEGALKOTÁSI FELADAT/OK ÉRTÉKELÉSÉNEK
ÁLTALÁNOS KRITÉRIUMAI
TARTALMI KIFEJTÉS A SZÖVEG MEGSZERKESZTETTSÉGE NYELVI MINŐSÉG
– a feladat értelmezése, kifej¬tése; szövegbázisú fela¬da¬tok¬ban a gondolat¬ébresztő szö¬vegre vonatkoz¬tatás;
– nyelvi és irodalmi művelt¬ség, tájékozottság, indokolt hivatkozás, idézés;
tárgyszerűség; az állítások bizonyítása;
– problémaérzékenység;
a témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás).
– világismeret, gondolkodási kulturáltság. – a feladatban megjelölt műfaj elemeinek való megfelelés;
a témának, a címzettnek, a mű¬fajnak, a tartalmi mon¬dandónak megfelelő szerkezet kialakítása;
– koherens szövegszerkezet (pl. térbeli és időbeli viszonyok; logikai és jelentésszintű kap¬cso¬latok létrehozása; kulcs¬szók, előre- és visszautalások, nyelv¬tani, je¬len¬tésbeli és prag¬matikai kapcsolatok megteremtése);
– arányosság és tagolás (pl. a fel¬vezetés, tárgyalás, lezárás aránya; a témaváltás jelölése, bekezdések szerkesztése);
– az adott terjedelem meg¬tar¬tása. – a köznyelvi norma biztos ismerete;
– adekvát és változatos szó¬használat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelő szókincs, hang¬nem, stílus;
– világos és lényegre törő, szabatos előadásmód;
– gördülékeny, érthető, mondat- és szövegalkotás;
– olvasható kézírás, rende¬zett íráskép.
A FENTI SZEMPONTOKAT AZ ÉRTÉKELŐK ÉRTELEMSZERŰEN, A FELADAT JELLEGÉTŐL FÜGGŐEN ALKALMAZZÁK A MEGOLDÁSOK ÉRTÉKELÉSÉBEN
Egy mű adott szempontú elemzése
Ady Endre: A Sion-hegy alatt
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”
„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
(1908)
Ajánlja az idézett Ady művet egy, a magyar irodalom alkotásait bemutató európai antológiába. Ajánlását indokolja a műben megjelenített istenélmény, a vershelyzet, a szerkezet, a hangnemi sajátosságok értelmező bemutatásával!
Az értékelés fő szempontja az ajánlásban írott érvelés minősége és az ezzel összefüggésben kifejtett értelmezés.
Lehetséges tartalmi elemek:
– a felnőtt (kétkedő, hitetlen) ember istenkeresése; középpontjában az Istennel való találkozás lehetetlensége;
– ellentmondásos istenkép; ambivalencia;
– érkezés és távozás, megtérés és eltávolodás kettőssége;
– a gyermeki hit elemeivel fölruházott furcsa „figura” a felnőtt lélekben rejtőző Isten utáni vágyat, tulajdonképpen a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság vágyát szimbolizálja;
– a Sion-hegy többjelentésű jelkép;
– a gyermekkor és a felnőtt ellentéte; a gyermekkori szemlélet megidézése;
– balladaszerű történések;
– idősíkok;
– játékos, groteszk és elégikus modalitás.
A fenti elemektől eltérő minden jó megoldás értékelendő.
Adható pontszámok: 0, 5, 10, 15, 20, 25
25 pont
REFLEKTÁLÁS EGY (KOR)JELENSÉGRE
„Szöveget marcona, barokk főúrral indítani: jó: ilyenkor valami zsibongó bizsergés bizsergeti az ember mellkasát, előre köszönnek neki a személyi számítógépek, a szakácsa pedig, mert mért ne volna szakácsa (kinek is?), meglepetésül bárányfarkat ad föl rántva, ami olyan, mint a borjúláb, csak még finomabb…”
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Sokak szerint ma kevesen olvasnak kortárs szépirodalmat. Ennek lehetséges okairól és következményeiről egy kb. egyoldalas esszében fejtse ki véleményét – szerzők és/vagy művek említésével!
A kortárs irodalom megítélése heves viták tárgya, az ezzel kapcsolatos vélemények egyike sem vált uralkodóvá. Kívánatos, hogy a vizsgázó nyitott érvelése ne próbálja túlzottan le¬egyszerűsíteni a problémát.
Különösen fontos a kiegyensúlyozott érv-vezetés, bármi legyen is a vizsgázó véleménye a kortárs szépirodalom értékével kapcsolatban.
Érvelését példákkal kell illusztrálnia. Optimális a kérdés esszészerű megközelítése lehet.
Az okok (pl. az irodalom nyel¬vének összetettebbé válása, a kultúra háttérbe szorulása, az új médiák hatása) és kö¬vetkezmények (pl. a kultúra elszegényedése, a műveltség hanyatlása, a megértés képességének defektusai) felsorolásánál, a konkrét érvek pontosságánál a vélemény szerkesztettsége fontosabb szempont lehet.
Mindenképpen elvárható a személyes vélekedés, álláspont indoklása, ennek részeként szerzők és/vagy művek említése.
Adható pontszámok: 0, 5, 10, 15, 20
20 pont
GYAKORLATI ÍRÁSBELISÉG
Ön nagyobb pénzösszeghez jutott, melynek egy részét felajánlja egy, az Ön véleménye szerint fontos tevékenységet végző alapítvány számára. Írjon rövid, legfeljebb egy oldal terjedelmű adományozó levelet az alapítvány igazgatójának, melyben kifejezi szándékát és kifejti indítékait! (Aláírásként ezúttal az Ön neve helyett N. N. szerepeljen.)
Az értékelés fő szempontja a kommunikációs helyzetnek megfelelő levél tartalmi, szerkezeti, formai normáinak teljesülése:
– megszólítás;
– bevezető: a levélírás okainak tisztázása, bemutatkozás;
– indoklás: az indítékok leírása;
– az alapítvány tevékenységének méltatása;
– érdeklődés a technikai részletekről (számlaszám, kapcsolatfelvétel, stb.);
– a levél formális lezárása;
– dátum;
– aláírás.
Adható pontok: 0, 5, 10, 15
15 pont
A magyar nyelv és irodalom emelt szintű érettségi írásbeli dolgozat
eredménye
Elérhető pontszám Elért pontszám
Nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor 40
Egy szöveg értelmezése 25
Reflektálás egy korjelenségre 20
Gyakorlati írásbeliség 15
Összesen 100
Csokonai Vitéz Mihály
a) A felvilágosodás eszméi és stílusáramlatai Csokonai költészetében - néhány mű elemzése alapján
b) A magány élményének megjelenítése Csokonai költészetében
b) A magány élményének megjelenítése Csokonai költészetében
Felvilágosodás Magyarországon
A felvilágosodás eszméi Magyarországon (és más Kelet-Európai országban is) viszonylag későn terjedtek el. A több évszázados függés következtében nem volt erős polgárság, s ezeket az új eszméket csak a műveltebb főúri családok tudták magukévá tenni.
A magyar felvilágosodás első szakaszát 1772-től (Bessenyei György: Ágis tragédiája) 1795-ig (a magyar jakobinus mozgalom felszámolása) számítjuk. Mária Terézia Bécsben testőrséget állított fel, ahol a magyar ifjak művelődhettek, s megszervezték az első magyar írói társaságot Bessenyei György vezetésével. Az 1801-ben szabaduló Kazinczy neve fémjelzi a magyar felvilágosodás második szakaszát, mely 1801-től 1825-ig, a reformkorig tart.
Irodalmi élet
Az 1770-es, 80-as években pezsgő irodalmi élet bontakozott ki: 1790-ben megalakult az első magyar színjátszó társulat Kelemen László vezetésével, számos folyóirat alakult: Magyar Museum, Uránia, Orpheus címmel. A klasszicizmus alakjai e korban: Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, a szentimentalizmus írói: Verseghy Ferenc.
Csokonai Vitéz Mihály
Stílusának sokfélesége
Csokonai a magyar felvilágosodás legsokoldalúbb költője - ezt műveinek gondolatgazdagsága, szellemi és érzelmi fogékonysága, műfajainak és stílusának változatossága bizonyítja. Gondolkodását mindvégig a felvilágosult humanizmus, a haladásba vetett hit jellemezte. Költészetében sokféle ízlés érvényesül: a kor divatos rokokó és klasszicista vonásai, a szentimentalizmus panaszos hangja, a népies-diákos hatások.
Költeményeit három csoportba soroljuk:
1. Filozófiai költemények: Az estve, Konstancinápoly
2. A népről szóló népies versek: Jövendölés az első oskoláról a Somogyban, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor, Szerelem dal a csikóbőrös kulacshoz
3. Szerelmes versei: Tartózkodó kérelem, A Reményhez, A tihanyi Ekhóhoz,
A Magánossághoz
Csokonai lírája a 90-es években a sententia (az antik költők bölcseleteinek, tanításaink kifejtése) és a pictura (tájak, természet, ember elírás) vegyítéséből nőtt ki. A felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatja meg. Különösen Voltaire és Rousseau hatottak rá. A Konstancinápoly és Az estve a felvilágosodás két fő irányzatát képviseli. Az első vers Voltaire egyházellenességét, Az estve pedig Rousseau felfogását: a romlott társadalommal szemben a természet idilli harmóniáját hirdeti.
Filozófiai költemények
Az estve
A költemény kezdetét - bevezetés, befejező rész - az alkonyi természet finom leírása adja költői képek egész sorával. Az első rész csupa szín és hang (tündöklő, arany, rózsaszín, hangicsál, bömböl) és alig-alig érezhető a mozgás. Szelíd, nyugodt hangulatot áraszt a természet az alkonyi erdő. A vers elején kifelé figyel a költő, majd a következő részben befelé fordul, a külvilágot önmagára vonatkoztatja. A harmonikus természet ideálvilágba menekül a "szomorú lelkű" Csokonai. Az érzékelés kiszélesedik ebben a strófában: az alkonyi természet színeit, hangjait illatérzetek egészítik ki. Az erdő "fűszerszámozott theátrommá", illatos színházzá varázsolódik át. A költő megállítaná az időt, késleltetné komor és setét éj eljövetelét. Az éjszaka az elviselhetetlen emberi világ igenlő képévé tágul. Az esti természet csendes szépségével szembeállítja a zajos, durva, közönséges emberi társadalmat, melyet a kevély és a fösvény csörtetése ural. Kiszakad a költőből a panasz: "e világban semmi részem nincsen". A vers hosszabb, elmélkedő részében írja le, hogy a világ romlottságáért a "bódult emberi nem" a felelős, mert eltért a természet törvényeitől. A további eszmefuttatásban rousseau-i gondolat jelenik meg: a magántulajdon ("az enyim, a tied") megjelenése megszüntette az ősi egyenlőséget. A szépnek látott múltat a negatív festés módszerével idézi fel: a korabeli társadalom bűneinek, visszásságainak hiányát sorolja fel leltárszerűen. Gyakran utal a magyarországi viszonyokra is (dézsma, porció). A magántulajdon minden baj és háborúskodás forrása. A nyomorúság hajtja az embereket erkölcstelen cselekedetekre (tolvajlás). A korabeli feudális viszonyok kemény bírálata után a befejező részben visszatér a természethez. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlő. Csokonai is a természet gyermekének vallja magát, számára ez a menedéket nyújtó otthon.
Csokonai szerelmi költészete
Csokonai Komáromban ismerkedett meg nagy szerelmével, Vajda Juliannával, egy gazdag kereskedő lányával, akit verseiben Lillának nevezett. A lány is viszonozta érzelmeit, s Csokonai zaklatott életében talán ez volt az egyetlen boldog korszak. Megható erőfeszítéssel keresett állást a Dunántúlon, de közben a lányt férjhez adták egy más férfihoz. E nagy szerelem élménye, s később a kiábrándulás hívta életre verseit, melyet Lilla, érzékeny dalok III. könyvben, 1802-ben rendezett sajtó alá. A 60 versből megszerkesztett ciklus a boldog szerelem hangjával kezdődik és a reménytelenséggel, a kilátástalansággal árul. Ezekből a versekből eltűnik a korai költeményekre jellemző örömérzet kecses játékosság. Helyette a mélyen átérzett és megszenvedett csalódottság, fájdalmas szenvedés lép. A Lilla-ciklus legszebbnek tartott elégiái a búcsúzás, a kényszerű elválás fájdalmas hangján szólnak.
A pillantó szemek, A boldogság, Tartózkodó kérelem
E három költemény fejezi ki leginkább a költő Lilla - Vajda Julianna - iránt érzett szerelmét. A pillantó szemek a kezdetektől indul el, arról szól, hogy miként igézte meg a költő Csokonait Lilla szemei. A boldogság, mint címe is jelzi, a beteljesedett szerelmet fejezi ki. E két mű keletkezési ideje 1797, tehát az egész életét meghatározó szerelem kellős közepe. A Tartózkodó kérelem azonban már 1803-ban született, mikor egymáshoz fűződő viszonyuk gyengülni kezdett - legalábbis Lilla részéről. Mindhárom költemény rokokó stílusban íródott. A rokokó Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette, a hétköznapi dolgokon való felülemelkedést. Legfőbb tárgyköre a viszonzottnak érzett szerelem, a finom erotika.
A Reményhez
Lilla szerelme boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette vele csalódottságát, kárpótolta vágyaiért. Lilla elvesztése után (1798) öt évvel keletkezett később ez az elégia, tehát a Vajda Julianna iránt érzett - s viszonzott - szerelem igen mély nyomot hagyott a költőben. E nagy szerelem élménye és a kiábrándulás hívta életre verseit, melyet "Lilla - érzékeny dalok III. könyvben" címmel 1802-ben rendezett sajtó alá. Az ebben a kötetben található verseket ciklussá szervezte: a boldog szerelem hangjával kezdődik és a reménytelenséggel zárul. A Lilla-ciklus legszebbnek tartott elégiái az elválás fájdalmas hangján szólnak. Ilyen vers A Reményhez is.
Ebben a költeményben búcsúzik el attól és azoktól (Lilla), akik életét tartalmassá tették. Az elégia, szerkezetét tekintve négy versszakos, melyek egyenként 16 sorosak. Érdekessége, hogy minden második sor rövidebb a körülötte állóknál. Strófaszerkezete tehát meglehetősen bonyolult; ez is mutat egyfajta klasszicista vonást (merev szabályok, harmónia). Ritmuslejtése mindvégig trocheikus, rímképlete: abab, cdcd, stb., vagyis keresztrím. E összetett strófaszerkezet kialakulásában az a tény is közrejátszhatott, hogy Csokonai, szövegét egy már Kossovits József által megadott dallamra írta. A vers szerkezete átgondolt, logikus: az 1. és a 4. versszakban párhuzam fedezhető fel, míg a 2. illetve a 3. strófa egymással ellentétben áll.
A költő az első versszakban egy fogalomhoz szól, melyet költői eszközökkel megszemélyesít: ez a Remény. Csokonai és a Remény között párbeszéd természetesen nem alakulhat ki, tehát e költemény fájdalmas hangon előadott monológ. Már itt (ti. az első versszakban) megmagyarázza a Reményt, mint fogalmat, tulajdonképpen definiálja azt: nem isten, csak annak látszó; tünemény, csalfa és vak. Ennek ellenére igen nagy hatalommal rendelkezik az emberek - elsősorban a boldogtalanok - felett: "Síma száddal mit kecsegtetsz?" - hitegeti őket. A kilencedik sortól kezdődően a Remény szemére veti, hogy: "...mégis megcsalál.". Ettől kezdve már reménykedni sem akar. A 2. és a 3. strófában a már jelzett ellentétes kapcsolat bontakozik ki: a tavaszi virágoskert pompájával jellemzi élete boldog, felhőtlen korszakát, s a következő, a 3. versszak már a lélek állapotát tükrözi a kert télen bekövetkező pusztulásával. Ám nem csak Lilláról szól, hanem élete egyéb elveszett vagy elvesztett értékeiről is. Néhány ellentétpár: rózsa, nárcisz - elhervadt; patak, fa - kiszáradt; boldogság - bú. E két versrészben is felfedezhetők a rokokó stílusjegyei: a színek, szagok, stb., bár a vers egészét a szentimentalizmus jellemzi. A befejező strófában a reménytelenség már-már a halálvággyal azonosul. Az élet Lilla elvesztése után értelmetlenné vált Csokonai számára. Ezután hangzik el a fájdalmas búcsú: "Bájoló lágy trillák! / Tarka képzetek! / Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!"
A Remény című költemény és más hasonló versek, pl. A tihanyi Ekhóhoz, A Magánossághoz című költeményei is mind azt bizonyítják, hogy Csokonai Vitéz Mihály életében milyen óriási szerepet töltött be Vajda Julianna, azaz Lilla, s hogy az ettől a nőtől való megválás nagyon megsebezte. Olyannyira, hogy verseiben megjelenik a halálvágy gondolata is; és az élet elvesztése alig két évmúltán be is következik.
A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése [nyelvtan]
A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése
A nyelvművelés a nyelvhasználat irányítása, a nyelv életébe való tudatos beavatkozás. Olyan tevékenység, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését.
A nyelvművelés előzményei, célkitűzései és jelenlegi törekvései:
- A XV. században még nem tudatos befolyásolása történik a nyelvnek a kódexfordítók munkáiban.
- A XVI. századtól már tudatosan művelik a magyar nyelvet (Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás [szótárak, helyesírási szabályzat, nyelvtani szabályzat]).
- XVII. században konkrét nyelvhelyességi utalások (Apáczai Csere János, Geleji Katona István)
- XVIII. század Bessenyei György: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. Az anyanyelv fejlesztésének szükségességére hívta fel a figyelmet.
-XIX. század a nyelvújítás időszaka. Vezéralak Kazinczy Ferenc. Egységes köznyelv, magyar a hivatalos nyelv (1844-es országgyűlés), Magyar Tudományos Akadémia (akkor MTT) megalapítása. A magyar nyelvújító mozgalom a magyar nyelvet minden emberi gondolat és érzelem kifejezésére alkalmas eszközzé fejlesztette. Megszülettek a legfontosabb szótárak, nyelvészeti folyóiratok indultak, például 1872-től a Magyar Nyelvőr, amely 1946-tól máig a magyar nyelvművelés legfontosabb fóruma.
-A XX . században fontos volt az idegen szavak hatásának semlegesítése (angol, német). Sikeres volt a sportnyelv újítás. Új színt hozott nyelvművelésünkbe Kodály Zoltán kezdeményezése, a szép magyar kiejtés ápolása, amelyet Péchy Blanka, Kazinczy-díj Alapítványa tett a mai napig folyamatossá. Sokat tett a nyelvművelésért Lőrincze Lajos, Illyés Gyula, Grétsy László.
Az utóbbi évtizedeket az emberközpontú, pozitív, ismeretterjesztő és toleráns nyelvművelés jellemezte.
A művelt nagyközönség számára kiadott anyanyelvi szótárak, nyelvtanok, helyesírási és nyelvhelyességi kézikönyvek tömege ad segítséget a nyelvi hibák leküzdéséhez. Egyre nagyobb hatóereje van a tömegkommunikációnak, sajnos nem csak a rádió és a sajtó nyelvművelő rovatainak, hanem a gyakran lektorálatlan műsoroknak is. Korunkban mind nagyobb teret nyer az informatika, a könyvtárak, a nyomtatott könyvek helyére mind több területen a számítástechnika adta újabb lehetőségek lépnek, s ezen változások a nyelvművelés számára is új feladatokat adnak, új módszerek kidolgozását teszik szükségessé.
A nyelvművelő tevékenység két irányú. – tisztogató (a nyelv értékeinek védelme)
– alkotó (a nyelv bővítése, gazdagítása)
A nyelvművelés irányul - magára a nyelvre
- a nyelvet használó emberre
1. A nyelvre irányuló három fő feladat
-felméri, megállapítja az élő nyelvszokást
-értékeli és megítéli az újonnan keletkező nyelvi jelenségeket, eldönti, hogy szükséges-e, beleillik-e a nyelvi rendszerbe, ellenzi vagy javasolja a használatát.
- a nyelv bővítése, a hiányok pótlása az állandó változás, fejlődés miatt
2. A nyelvet beszélő emberre vonatkozó feladatok
-nyelvi ismeretterjesztés
-önálló eligazodás, dönteni tudás képessége
-a nyelvi ízlés formálása
A múltban a nyelvre irányult a nyelvművelés, napjainkban elsősorban az emberre, hisz a hibák többsége nem a nyelvnek, hanem a nyelvet használó embernek a hibája. Ilyen például a trágárság, elharapott szóvégek, hadarás, elszegényedett szókincs.
Nyelvhelyességi problémák:
- igeragozás hibái
- nák,-nék (olvasnék helyett olvasnák)
- suksüközés illetve szukszüközés (húzzák-halasztják helyett húzzák-halasszák)
- ikes ragozás helytelen használata (eszem helyett eszek)
- felesleges igekötő-használat (lezuhanyozik, megtankol)
- ba,-be,-ban,-ben helytelen használata
-idegen szavak használata
-terjengő névutós szerkezetek (A kérését továbbították a vezetőség felé)
-pongyola stílus (szószaporítás)
-reklámnyelv (intelligens mosópor)
-hivatalos nyelv, ha bürokratikus és bonyolult
-kötőszóhalmozás (és pedig…)
Nyelvi babonák, álszabályok:
-és elé nem teszünk vesszőt
-kötőszóval nem kezdünk mondatot
-szállóigeként terjed:
-a való a magyarba nem való
-a –tatik, -tetik a magyarba nem használtatik
Földi János 1755-1801
Természettudományi szakíró, költő, műfordító, nyelvész. 1781-ben fejezte be tanulmányait Debrecenben. Nemesi eredetű kézműves polgár - szűrszabó mester – családjából született Nagyszalontán, 1755-ben. Három és fél éves korában teljes árvaságra jutott. Vargainasnak adták, majd mint szolgadiák nagyszalontai iskolában, 1773-tól 1781-ig pedig a debreceni kollégiumban tanult. (Tanárai közt volt Hatvani István is.) Közben egy évig Bárándon tanított. Háromévi kiskunhalasi rektorkodás után a pesti egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett (1784-1788), majd Szatmáron kapott gyatrán fizetett orvosi állást. A következő évben feleségül vette a nagytekintélyű debreceni orvos, Weszprémi István leányát, a szép Juliskát. Felesége cifrálkodása, csapodársága megmérgezte életét. „Soha meg ne házasodj, ha dolgozni akarsz”- írja Kazinczynak már 1 évvel az esküvője után. Három gyermekük született, az egyiket polgári érzületére jellemző módon mészárosinasnak adta. 1791-től kezdve a hajdúkerület főorvosi állását töltötte be Hajdúhadházon. Fiatalon, 1801-ben halt meg tüdőbajban, miután legkedvesebb fiát, néhány nappal előbb, eltemette.
Pesti medikus korában kapcsolódott be a főváros kibontakozó irodalmi életébe. Személyes ismeretségbe került Batsányival, Berzeviczy Gergellyel, barátságot kötött Horváth Ádámmal, s miután a színházban összeismerkedett Ráday Gedeonnal, bejáratos lett péceli kastélyába.
1789-ben a Hadi és más nevezetes történetek című újság pályázatot írt ki magyar „nyelvtanító könyvre”. Földi munkához látott, s egy félév alatt megírta nyelvtanát. A bíráló bizottság Földi művét ítélte a legjobbnak, de a díjat megosztotta; a pályaművekből kompilációt készített, és 1795-ben Magyar Grammatika címmel kiadta. Ez az ún. Debreceni grammatika évtizedekig a nyelvújítás híveinek botrányköve. A nyelvújítás kérdésében a konzervativizmus felé hajlik ugyan, de nem szélsőségesen ortológus.
Már kortársai is érezték, hogy az új életérzés kifejezésére más, kevésbé mindennapi ritmusokra van szükség. Az egyik megoldási lehetőség volt az antikos mérték. De az antikos mértékből hiányzott az a lágyság, hajlékonyság, ami szükséges emocionális tartalmak kifejezésére. Vizsgálni kezdték a nyugati népek verselését, és keresték a magyar metrumot, ami azoknak megfelel. Így jött rá először Ráday Gedeon gróf (1713-1792) arra a metrum-csoportra, melyet poétikánk azóta nyugat-európainak nevez, bár semmiféle nyugati nép verselésével nem azonos, hanem a középkori himnuszéval: időmértékes sorokat rímmel látott el. Ráday után Földi János fejlesztette tovább a nyugati metrum elméletét és gyakorlatát. Azután a magyar preromantikának közös formaruhájává lett: Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Dayka, Szentjóbi Szabó László így verseltek.
A nyelvújítás kérdésében azt az elvet hirdeti, amely szükségesnek véli az újítást, de a forrásnak csak az analógiát, a népnyelvet és a régiséget ismeri el, s kárhoztatja a nyelv természetétől idegen szóalkotásokat. Ezt az álláspontot követi, s viszi diadalra költői gyakorlatában Csokonai.
Földi, grammatikája befejező részét alkotó verstanában (A versírásról, 1790) ugyancsak Csokonai előtt jár. A Magyar Muzsában már 1787-ben névtelenül megjelent egy verstani értekezése, amely Péceli Józsefnek és Horváth Ádámnak a leoninusról és a bokorrímes versről folytatott vitájához kapcsolódott, figyelemre méltó verstani gondolatokkal. Elsőnek eredezteti nálunk a költészetet a zenéből. A barbár eredetű rímes verselésnél magasabb rendűnek tartja a metrumosat, mivel ez a természet ritmusainak utánzásából keletkezett. Mindamellett a változatosság érdekében, s mert nyelvünk alkalmas rá, mindkét verselési rendszer használatát javasolja. Észreveszi, hogy az időmértékes vers nagyobb nyelvi tömörséget kíván és tesz lehetővé, s megvan az az előnye a hagyományos magyar verseléssel szemben, hogy a rím nem sejtetheti és kötheti meg előre a következő sorok tartalmát. A tanulmány legérdekesebb része a „kétszeres” versekről szól. Nyomtatásban ez a legkorábbi elméleti fejtegetése a költészetünket megújító rímes-időmértékes verselésnek. Földi a leoninusból indul ki, amelyet ekkor még teljes értékű formának tart; a leoninus adhatta neki a gondolatot, hogy nemcsak a disztichont, hanem más mértékes formákat is össze lehet kapcsolni a rímmel. Már Halason, 1781-ben írt rímes anapesztusokat (Halotti vers egy gyenge szülött temetésére), amikor még nem tudott Ráday Gedeon próbálkozásairól.
A versírásról szóló munkájában ugyanezeket a nézeteket fejti ki rendszeresen. Csak a leoninusról változott meg a véleménye: most már ő is „korcsosítás”-nak bélyegzi. Legbővebben a hangmértékes verselést tárgyalja. Vizsgálja történetét, keresi hazai hagyományait. Ő ad először - igen találó - magyar nevet a verslábak fajtáinak (szökő: jambus; perge: trocheus; doboló: anapesztus stb.) s igen alaposan taglalja a lábak variálásából keletkező szó-fajtákat: csaknem százat ismertet. Ellenzi a görög-római prozódia szolgai követését, e tekintetben is a nyelv természetéhez való igazodást hirdeti (a fejlődés őt igazolta); Rájnissal, Baróti Szabóval, Kazinczyval szemben megengedhetetlennek tartja a h elizióját. Elsőnek foglalkozik a rím elméletével, fajtáival, követelményeivel. Csokonai változatlanul, legfeljebb egy kissé továbbfinomítva vette át verstanába s alkalmazta a gyakorlatban mestere idevágó nézeteit. Ugyancsak Földi az első, aki megsejtette a hangsúlyos magyar verselés ritmus-képző elvét. Terminológiájában a „megszakasztás” az ütem fogalmának kezdetleges megközelítése. A mű befejezése pedig műfaj-elmélet, amelynek példatárából kis magyar költészet-történet kerekedik ki. A múlt irodalmából (nyilván Ráday hatására) legmagasabbra a Szigeti Veszedelmet értékeli. Függelékül és példatárul csaknem kétezer verses formájú példabeszédet és közmondást közöl.
Az első önálló és valóban számottevő folyóirat, az irodalmi-kritikai tartalmú Magyar Museum 1788. július 1.-én indult meg Kassán. Alapítói Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid voltak. A negyedévesnek szánt folyóirat a nyomdai viszonyok fejletlensége és a szerkesztők közötti személyes ellentétek miatt rendszertelenül jelent meg, de támogatóinak és munkatársainak gárdája igen széles; a laphoz kapcsolódott többek között Földi János is.
Baróti Szabó Dávidot védelmezte, amikor Rájnis József mint embert és mint poétát is tönkre akarta tenni ellenfelét. Rájnis szétszedi Baróti Szabó értelmetlen inverzióit, majd bebizonyítja, hogy Baróti Szabó sem azt nem értette, amit ő írt, sem azt, amit maga ír. Igaztalanul megvádolja azzal is, hogy vitairatát nem 1783-ban, hanem 1786-ban írta, amikor ő, Rájnis beteg volt, de a „haldokló oroszlán”, íme, feltámadt s van még ereje ahhoz, hogy megalázza ellenfelét. A vitairat rendkívüli élessége és durvasága Rájnis ellen hangolta Kazinczyt, Földit, Horváth Ádámot. Baróti Szabó Gábor helyett Batsányi felelt Rájnisnak, aki azt követelte, hogy zárják ki Baróti Szabót a Magyar Museum szerkesztőségéből. Batsányi válasza a Magyar Museum 1789-es számában jelent meg, melyben Földi is rengeteget segített.
Azonban kisszámú fennmaradt eredeti költeménye nem vall igazi költői tehetségre. Tárgyilagos természetével, hűvös temperamentumával, amelynek Horváth Ádám szerint „több só és olaj kellene”, nem költőnek született. Ahol verse élményből fakad, száraz és prózai marad, nem kerekedik a költői közhelyek fölé. Néha frissebb, népi zamatú fordulatok enyhítik a szürkeséget, annak a tájnyelvnek a beszűrődései, amelyet Földi beszélt. Közéleti lírájában nem tudott ellenállni a terjengősség csábításának, krónikás, felsoroló modort követett és jobbára laza kapcsolatban álló mozaikokból építette fel versei szerkezetét. A „kétszeres” verselés tisztaságában, Csokonait, Verseghyt, és Fazekast kivéve nincs, aki korában megelőzné.
Ráday Gedeon segítségével lépett a nyilvánosság elé verseivel, melyek némi bepillantást engednek világnézetébe. Fő motívuma a nemzeti művelődés, a nemzeti nyelv áhítatos szolgálata. A felvilágosodás eszméi csak ebben a magyar viszonyokra alkalmazott formában élnek nála, a nagy felvilágosodott filozófusok gondolatainak hatása nem érződik. 1788-tól rendszeresen levelezett Kazinczyval, folyóiratainak állandó munkatársa volt. 1791-ben került barátságba Csokonaival. Linné rendszertanát akarta a magyar állat-és növényvilágra alkalmazni, de munkája befejezésében korai halála megakadályozta.
Verseinél, fordításainál jelentősebbek verstani, nyelvészeti munkái. Kifejtette, hogy a magyar nyelv minden versformára alkalmas, s az időmértékes verselés fölötte áll a rímes-ütemesnek. Jellegzetes alakja a magyar felvilágosodás korában a köznépből kiemelkedő sokoldalú értelmiséginek, aki tehetséggel s közhasznú áldozatvállalással szolgálta a hazai nyelv, irodalom és tudomány ügyét. Őt tekintik a Debreceni Kör megalapítójának: Csokonai és Fazekas mellett, bár kisebb költői tehetséggel, érdemekkel és rokonszenvesen szolgálta e kör íratlan programját.
Műfordításai ugyancsak számottevőbbek verseinél. Fordított - többek között - Horatius, Catullus verseiből, Anakreon dalaiból, egy kis részletet a Hamlet-ből, s fordított a Bibliából is. Magyar nyelvre ültette át Reland Adorján tizenhárom elégiából álló érzelmes Galateáját. Valóban költői átültetéseket nem adhatott, de kitűnő formaérzékével itt-ott föl tudta villantani eredetije szépségeit. Kazinczy szabad fordítási elvei ellenében a szoros fordítást védi és gyakorolja, de balgaságnak bélyegzi a szóról szóra fordítást is. Teljes formahűséget követel. Ezek az elvei egybevágnak a magyar műfordítás később általánosan elfogadott, ma is érvényes fő szabályaival.
A Rövid kritika előkészület volt a teljes magyar nyelvű természetrajz megírásához. Ennek azonban csak első részével, az állattannal készült el Földi (Az állatok országa, 1801). Magyarországon a természettudományok között épp a zoológia volt a leginkább elhanyagolt állapotban; magyar nyelvű tudományos természetrajzot csak Gáti István írt (1795), kis terjedelemben. Földi munkája tehát az első tudományos magyar nyelvű zoológia s nagyobb szabású természetrajzi mű. Egészében nem eredeti alkotás, mert eléggé szorosan követi J. F. Blumenbach természetrajzi kézikönyvét. Fő érdeme a magyar állattan szaknyelvének és a magyar állatnevek teljes rendszerének megalkotása. Nem lebecsülhető az a világnézeti hatás, amelyet ez a hosszú ideig hézagot pótló könyv olvasóira gyakorolhatott. A hatása annál is inkább érvényesülhetett, mert Földi sikeresen valósította meg az előszavában maga elé tűzött népművelő célt, a közérthetőséget. Ma is bámulatos, milyen sikeresen iktatta ki a tudományos nyelvből az idegen szavakat, anélkül, hogy torz szóalkotásokra szorult volna.
Csokonai meg akarta írni Földi életrajzát, de az özvegytől nem kapta meg mestere kéziratait, levelezését.
Pesti medikus korában kapcsolódott be a főváros kibontakozó irodalmi életébe. Személyes ismeretségbe került Batsányival, Berzeviczy Gergellyel, barátságot kötött Horváth Ádámmal, s miután a színházban összeismerkedett Ráday Gedeonnal, bejáratos lett péceli kastélyába.
1789-ben a Hadi és más nevezetes történetek című újság pályázatot írt ki magyar „nyelvtanító könyvre”. Földi munkához látott, s egy félév alatt megírta nyelvtanát. A bíráló bizottság Földi művét ítélte a legjobbnak, de a díjat megosztotta; a pályaművekből kompilációt készített, és 1795-ben Magyar Grammatika címmel kiadta. Ez az ún. Debreceni grammatika évtizedekig a nyelvújítás híveinek botrányköve. A nyelvújítás kérdésében a konzervativizmus felé hajlik ugyan, de nem szélsőségesen ortológus.
Már kortársai is érezték, hogy az új életérzés kifejezésére más, kevésbé mindennapi ritmusokra van szükség. Az egyik megoldási lehetőség volt az antikos mérték. De az antikos mértékből hiányzott az a lágyság, hajlékonyság, ami szükséges emocionális tartalmak kifejezésére. Vizsgálni kezdték a nyugati népek verselését, és keresték a magyar metrumot, ami azoknak megfelel. Így jött rá először Ráday Gedeon gróf (1713-1792) arra a metrum-csoportra, melyet poétikánk azóta nyugat-európainak nevez, bár semmiféle nyugati nép verselésével nem azonos, hanem a középkori himnuszéval: időmértékes sorokat rímmel látott el. Ráday után Földi János fejlesztette tovább a nyugati metrum elméletét és gyakorlatát. Azután a magyar preromantikának közös formaruhájává lett: Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Dayka, Szentjóbi Szabó László így verseltek.
A nyelvújítás kérdésében azt az elvet hirdeti, amely szükségesnek véli az újítást, de a forrásnak csak az analógiát, a népnyelvet és a régiséget ismeri el, s kárhoztatja a nyelv természetétől idegen szóalkotásokat. Ezt az álláspontot követi, s viszi diadalra költői gyakorlatában Csokonai.
Földi, grammatikája befejező részét alkotó verstanában (A versírásról, 1790) ugyancsak Csokonai előtt jár. A Magyar Muzsában már 1787-ben névtelenül megjelent egy verstani értekezése, amely Péceli Józsefnek és Horváth Ádámnak a leoninusról és a bokorrímes versről folytatott vitájához kapcsolódott, figyelemre méltó verstani gondolatokkal. Elsőnek eredezteti nálunk a költészetet a zenéből. A barbár eredetű rímes verselésnél magasabb rendűnek tartja a metrumosat, mivel ez a természet ritmusainak utánzásából keletkezett. Mindamellett a változatosság érdekében, s mert nyelvünk alkalmas rá, mindkét verselési rendszer használatát javasolja. Észreveszi, hogy az időmértékes vers nagyobb nyelvi tömörséget kíván és tesz lehetővé, s megvan az az előnye a hagyományos magyar verseléssel szemben, hogy a rím nem sejtetheti és kötheti meg előre a következő sorok tartalmát. A tanulmány legérdekesebb része a „kétszeres” versekről szól. Nyomtatásban ez a legkorábbi elméleti fejtegetése a költészetünket megújító rímes-időmértékes verselésnek. Földi a leoninusból indul ki, amelyet ekkor még teljes értékű formának tart; a leoninus adhatta neki a gondolatot, hogy nemcsak a disztichont, hanem más mértékes formákat is össze lehet kapcsolni a rímmel. Már Halason, 1781-ben írt rímes anapesztusokat (Halotti vers egy gyenge szülött temetésére), amikor még nem tudott Ráday Gedeon próbálkozásairól.
A versírásról szóló munkájában ugyanezeket a nézeteket fejti ki rendszeresen. Csak a leoninusról változott meg a véleménye: most már ő is „korcsosítás”-nak bélyegzi. Legbővebben a hangmértékes verselést tárgyalja. Vizsgálja történetét, keresi hazai hagyományait. Ő ad először - igen találó - magyar nevet a verslábak fajtáinak (szökő: jambus; perge: trocheus; doboló: anapesztus stb.) s igen alaposan taglalja a lábak variálásából keletkező szó-fajtákat: csaknem százat ismertet. Ellenzi a görög-római prozódia szolgai követését, e tekintetben is a nyelv természetéhez való igazodást hirdeti (a fejlődés őt igazolta); Rájnissal, Baróti Szabóval, Kazinczyval szemben megengedhetetlennek tartja a h elizióját. Elsőnek foglalkozik a rím elméletével, fajtáival, követelményeivel. Csokonai változatlanul, legfeljebb egy kissé továbbfinomítva vette át verstanába s alkalmazta a gyakorlatban mestere idevágó nézeteit. Ugyancsak Földi az első, aki megsejtette a hangsúlyos magyar verselés ritmus-képző elvét. Terminológiájában a „megszakasztás” az ütem fogalmának kezdetleges megközelítése. A mű befejezése pedig műfaj-elmélet, amelynek példatárából kis magyar költészet-történet kerekedik ki. A múlt irodalmából (nyilván Ráday hatására) legmagasabbra a Szigeti Veszedelmet értékeli. Függelékül és példatárul csaknem kétezer verses formájú példabeszédet és közmondást közöl.
Az első önálló és valóban számottevő folyóirat, az irodalmi-kritikai tartalmú Magyar Museum 1788. július 1.-én indult meg Kassán. Alapítói Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid voltak. A negyedévesnek szánt folyóirat a nyomdai viszonyok fejletlensége és a szerkesztők közötti személyes ellentétek miatt rendszertelenül jelent meg, de támogatóinak és munkatársainak gárdája igen széles; a laphoz kapcsolódott többek között Földi János is.
Baróti Szabó Dávidot védelmezte, amikor Rájnis József mint embert és mint poétát is tönkre akarta tenni ellenfelét. Rájnis szétszedi Baróti Szabó értelmetlen inverzióit, majd bebizonyítja, hogy Baróti Szabó sem azt nem értette, amit ő írt, sem azt, amit maga ír. Igaztalanul megvádolja azzal is, hogy vitairatát nem 1783-ban, hanem 1786-ban írta, amikor ő, Rájnis beteg volt, de a „haldokló oroszlán”, íme, feltámadt s van még ereje ahhoz, hogy megalázza ellenfelét. A vitairat rendkívüli élessége és durvasága Rájnis ellen hangolta Kazinczyt, Földit, Horváth Ádámot. Baróti Szabó Gábor helyett Batsányi felelt Rájnisnak, aki azt követelte, hogy zárják ki Baróti Szabót a Magyar Museum szerkesztőségéből. Batsányi válasza a Magyar Museum 1789-es számában jelent meg, melyben Földi is rengeteget segített.
Azonban kisszámú fennmaradt eredeti költeménye nem vall igazi költői tehetségre. Tárgyilagos természetével, hűvös temperamentumával, amelynek Horváth Ádám szerint „több só és olaj kellene”, nem költőnek született. Ahol verse élményből fakad, száraz és prózai marad, nem kerekedik a költői közhelyek fölé. Néha frissebb, népi zamatú fordulatok enyhítik a szürkeséget, annak a tájnyelvnek a beszűrődései, amelyet Földi beszélt. Közéleti lírájában nem tudott ellenállni a terjengősség csábításának, krónikás, felsoroló modort követett és jobbára laza kapcsolatban álló mozaikokból építette fel versei szerkezetét. A „kétszeres” verselés tisztaságában, Csokonait, Verseghyt, és Fazekast kivéve nincs, aki korában megelőzné.
Ráday Gedeon segítségével lépett a nyilvánosság elé verseivel, melyek némi bepillantást engednek világnézetébe. Fő motívuma a nemzeti művelődés, a nemzeti nyelv áhítatos szolgálata. A felvilágosodás eszméi csak ebben a magyar viszonyokra alkalmazott formában élnek nála, a nagy felvilágosodott filozófusok gondolatainak hatása nem érződik. 1788-tól rendszeresen levelezett Kazinczyval, folyóiratainak állandó munkatársa volt. 1791-ben került barátságba Csokonaival. Linné rendszertanát akarta a magyar állat-és növényvilágra alkalmazni, de munkája befejezésében korai halála megakadályozta.
Verseinél, fordításainál jelentősebbek verstani, nyelvészeti munkái. Kifejtette, hogy a magyar nyelv minden versformára alkalmas, s az időmértékes verselés fölötte áll a rímes-ütemesnek. Jellegzetes alakja a magyar felvilágosodás korában a köznépből kiemelkedő sokoldalú értelmiséginek, aki tehetséggel s közhasznú áldozatvállalással szolgálta a hazai nyelv, irodalom és tudomány ügyét. Őt tekintik a Debreceni Kör megalapítójának: Csokonai és Fazekas mellett, bár kisebb költői tehetséggel, érdemekkel és rokonszenvesen szolgálta e kör íratlan programját.
Műfordításai ugyancsak számottevőbbek verseinél. Fordított - többek között - Horatius, Catullus verseiből, Anakreon dalaiból, egy kis részletet a Hamlet-ből, s fordított a Bibliából is. Magyar nyelvre ültette át Reland Adorján tizenhárom elégiából álló érzelmes Galateáját. Valóban költői átültetéseket nem adhatott, de kitűnő formaérzékével itt-ott föl tudta villantani eredetije szépségeit. Kazinczy szabad fordítási elvei ellenében a szoros fordítást védi és gyakorolja, de balgaságnak bélyegzi a szóról szóra fordítást is. Teljes formahűséget követel. Ezek az elvei egybevágnak a magyar műfordítás később általánosan elfogadott, ma is érvényes fő szabályaival.
A Rövid kritika előkészület volt a teljes magyar nyelvű természetrajz megírásához. Ennek azonban csak első részével, az állattannal készült el Földi (Az állatok országa, 1801). Magyarországon a természettudományok között épp a zoológia volt a leginkább elhanyagolt állapotban; magyar nyelvű tudományos természetrajzot csak Gáti István írt (1795), kis terjedelemben. Földi munkája tehát az első tudományos magyar nyelvű zoológia s nagyobb szabású természetrajzi mű. Egészében nem eredeti alkotás, mert eléggé szorosan követi J. F. Blumenbach természetrajzi kézikönyvét. Fő érdeme a magyar állattan szaknyelvének és a magyar állatnevek teljes rendszerének megalkotása. Nem lebecsülhető az a világnézeti hatás, amelyet ez a hosszú ideig hézagot pótló könyv olvasóira gyakorolhatott. A hatása annál is inkább érvényesülhetett, mert Földi sikeresen valósította meg az előszavában maga elé tűzött népművelő célt, a közérthetőséget. Ma is bámulatos, milyen sikeresen iktatta ki a tudományos nyelvből az idegen szavakat, anélkül, hogy torz szóalkotásokra szorult volna.
Csokonai meg akarta írni Földi életrajzát, de az özvegytől nem kapta meg mestere kéziratait, levelezését.
A nyelvújítás
A magyar nyelv fejlődésének üteme a XVII. század második felében lelassult, 1711 után csökkent a magyar művelődés központjainak hatóereje, az anyanyelv használata visszaszorult a közéletben, a közéletben, a tudományban, megnőtt a német, latin hatás. Nyelvújításunk sajátos vonása, hogy szorosan kapcsolódik a politikához ( összekapcsolódott a nemzeti függetlenség, a társadalmi felemelkedés és a magyar nyelv ügye.) , és kezdettől fogva a feudalizmus elleni harc egyik formája volt. Központi kérdés lett a nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele, egyenjogúságának biztosítása a művelődésben és a közéletben.(Ez elsősorban politikai küzdelem volt, csak az 1844-i országgyűlés emelte államnyelvvé a magyart.)
Legalább ilyen fontos feladat volt a magyar nyelvet alkalmassá tenni megnövekedett szerepére:
- meg kellett tisztítani az idegen hatásoktól
- gazdagítani kellett a szókincsét a korban növekvő új fogalmak megnevezésével
- hajlékonyabbá tenni az új szépirodalmi irányzatok kifejezésére
- sokszínűség biztosítása
Az 1772-vel kezdődő időszak az egyenjogúsítás és a fejlesztés sikeres megvalósítása révén vált kiemelkedő jelentőségűvé. Felismerték, hogy az anyanyelv a nemzeti felemelkedés és megmaradás legfőbb záloga.*országos érdeklődést biztosított a nyelvnek:
- nyelvfejlesztő társaságok, irodalmi szalonok jöttek létre
- folyóiratok, napilapok jelentek meg*terjesztik az új szavakat (Magyar Hírmondó)
- rohamosan fejlődött a magyar színjátszás
- megnőtt a tudományos és szépirodalmi könyvkiadás
- Pest lesz a központ*Magyar Tudós Társaság
- több nyelvtan, szótár, szójegyzék, szakszótár, nyelvtudományi vitairat jelent meg, mint eddig együttvéve
*
Felélénkült tudományos tevékenység*országos viták:
- nyelvjárások és az egységes irodalmi nyelv viszonya
- az egységes nyelv alapja mi legyen:
- korabeli élőbeszéd
- régi irod-ban ránk hagyott magyarság
- kinek van joga dönteni a nyelv ügyében:
- írók, nyelvtudósok vagy a beszélők
- mi fejleszti jobban a nyelvünket:
- fordítások vagy az eredeti magyar művek
- Jottista-ypszilonista háború (Révai Miklós, Kazinczy*Verseghy Ferenc)
A legjelentősebb a Kazinczy vezette nyelvújítási harc, a XIX.század első két évtizedében. A nyelvvel, irodalommal foglalkozók táborán belül valóságos háború dúlt a hagyományőrzők(ortológusok) és a nyelvújítók(neológusok) között.
1813: Mondolat c. gúnyirat megjelenése.(ortológusok írták)
1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere Pál)
Volt néhány szélsőséges újító, de alapjában véve a neológusoknak volt igazuk, mert a magyar nyelvnek szüksége volt arra a tudatos alakításra és gyarapításra, amit Kazinczyék csináltak.
Módszere: szógyarapítás
- forrása: a régi nyelv és a nyelvjárások szókészlete*számos elavult szót újítottak fel (hon, hős, dísz, terem, iker verseny, tartalom).
- módosították vagy bővítették a szavak jelentését (baj).
- tájnyelvi szók használata, irodalmi szóvá tevése. (betyár, hullám, poggyász, kelme, rimánko- dik, bozontos, burgonya, hanyag, pata, szikár, sejt, zamat)
- a legtöbb új szót: - képzéssel:
- képzők: -aszt, -eszt, -kozik, -kezik, -ong, -eng, -öng, -ít, -z, -dék,
- kodik, -alom, -elem, -dalom, -al, -ék, -lék, -mény, -at-et, -ékony, - -atag, -ár, -ér, -ály, -ény, -am, -cs, -sít, -zat,
- szavak: mulaszt, szórakozik, borong, lazít, jeleskedik, fogalom, iroda- lom, vonal, érzék, adalék, állítmány, fogékony, üzér
- összetétellel: baloldal, hullócsillag, anyanyelv, hőmérő
- elvonással : (képző levágás): dac-os, nyomor-ú, óhaj-t, derű-l;
-és csonkítással alkották:(hosszú szavak rövidítése)árny-ék,cég-ér;
1832: Az első magyar helyesírási szabályzat*bizonyítja a nyelvészet és az irodalom szoros kapcsolatát. Bessenyei: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem."
Ebben a korszakban formálódott ki véglegesen az egységes magyar irodalmi nyelv, jött létre a művelt köznyelv.
A nyelvújítással együtt járt a stílusújítás is. Megújult a szépirodalom, a társalgás, a tudomány stílusa,
* és kifejlődött a publicisztikai stílus.
A nyelvvel és a stílussal való tudatos, sőt programszerű törődés hagyományként élt tovább. A szókincs-gyarapítási törekvések is tovább hatnak.
1872: Magyar Nyelvőr c. folyóirat.(Szörnyű, kibírhatatlan!!!!!)
A nyelvújítás szakaszai
1.:Bessenyei fellépésével a magyar irodalom művelése, a nyugati irodalmakkal azonos szintre emelése nemzeti programmá lett. Az írók figyelme szükségszerűen irányult a nyelv kérdéseire.
Jelentős:
- Baróti Szabó Dávid: aggastyán, csíra, fegyelem, csupasz, nyomtatvány, visszhang;
- Dugonics András: délkör, egyenlet, gömb, gyök, szög, köb, kör, különbözet, hasáb;
- Bartzafalvi Szabó Dávid:(4oo szavából még 8o ma is él) társadalom, olvasmány, előzmény, tünemény, felület, újonc, csontváz, naptár, belváros, arány, cikk, cím, szakma;
2.:1795:Debreceni Grammatika: az első teljes magyar nyelvtan, gond: ortológus beállítottságú.
Jelentős még:
- Verseghy Ferenc: Preludiumával(rövid, latin nyelvű magyar nyelvtan)
- Baróti Szabó Dávid: Helyesírási és nyelvtani észrevételek
- Vályi András:első nyelvész professzor, korai halála miatt csak kéziratban maradt fenn nyelvta- na 1798-ból.
- Kultsár István pályázata az 18o4-i Magyar Kurirban: a magyar nyelv kimíveltetéséről
Ezek a művek inkább ortológus felfogásúak voltak, így a neológiát látszólag elnyomták. De egyre több jel mutatta, hogy ez hamarosan meg fog változni:
- Csokonai: új szavakat alkotott, sokat merített a népnyelvből.
- Wándza Mihály: Búsongó Ámor(18o6) c. könyve is tele van újításokkal.
- Folnesics Lajos: Alvina: "nőstényítés"(őné=az ő névmás nőre értve)
3.: Kazinczy tudatosan kirobbantotta azt a háborút, amelyben annak kellett eldőlnie, hogy a magyar nyelv fejlesztése a nyelvőrzés vagy a nyelvújítás elvei alapján történjen.
18o8: Magyar régiségek és ritkaságok c. nyelvemlékgyűjtemény*erősen támadta az ortológusokat (Kazinczy)
1813: Mondolat*válasz
1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey, Szemere)
Az egy évtizedig tartó vitát Kazinczynak az Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél c. tanulmánya zárta le: "Jól és szépen az ír, a' ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer' smind, 's egységességben és ellenkezésben van önmagával."
Teleki József: A' magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szóllásmódok által c. tanulmánya összefoglalta a nyelvújítás elméleti és gyakorlati kérdéseit, lehetőségeit és határait, határozottan állást foglalva a neológia mellett.
Révai Miklós: Elaboratior grammatica hungarica
4.: A reformkori nyelvújítás:Az 182*-as évektől a politikai élet megélénkült, a nyelvről való viták csendesültek, illetve a korábbitól eltérő jelleget öltöttek. Ekkor már nyíltan is lehetett cselekedni, arról kellett dönteni, hogy milyen eszközökkel és mely területeken történjék. A Magyar Tudós Társaság fogta össze a munkát és irányította is.*1832:Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai
A reformkor nyelvújításunk legeredményesebb szakasza, de ennél is fontosabb, hogy ekkor alakult ki véglegesen a magyar nemzeti nyelv.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
